Isten tudja... isten tudja
Chua Thien Lam Go buddhist pagoda.  Reclining Buddha. After 45 years of teaching the Dharma, the Buddha passed into Parinirvana. Statue.  Worshippers praying the Buddha. Thay Ninh. Vietnam. | usage worldwide

Minden vallásban megemlékeznek a halottakról

Nálunk a nem vallásos ember is emlékezik ilyenkor, de mi a helyzet a különböző vallásokban?
Korábban a témában:

Október utolsó és november első napja nálunk a halottakról való megemlékezésről szól. Vallástól mentesen is, a nyugati világban mindenhol ezen a két napon emlékezünk meg halottainkról. Ám más vallásokban, más kultúrákban, ez másként működik. Vagy mégsem?

Mi most megkérdeztük:

Van emléknapja a halottaknak az ön vallásában? Miként emlékeznek meg az elhunytakról, létezik-e bármilyen, a halottakhoz köthető különleges szokás az ön vallásban?

Cser Zoltán, buddhista tanító

A legtöbb vallás úgy tartja, hogy a halál és mulandóság ténye az egyik fő motiváció, amikor valaki egy vallással, vagy spirituális tanítással foglalkozni kezd. A buddhizmusban is kiemelten kezelik a halál témáját, úgy mondják, hogy a halál felismerése fordítja a gyakorlót befelé.

Meditációs gyakorlatok sokasága foglalkozik a távozással, például a halálon való szemlélődés egyik gyakorlatának négy pontján kell gondolkodnunk: a halál ténye biztos, azaz minden élőlény, aki született meg is fog halni, azaz elkerülhetetlen a halál, pontosabban a test halála. A második pont; a halál ideje bizonytalan, azaz nem tudhatjuk, hogy meddig ér az élethosszunk, ez lehet évek múlva is, de akár holnap, vagy a következő pillanatban. A harmadik pont arról szól, hogy végtelen azon úgynevezett másodlagos okok száma, melyek a halálhoz vezetnek. Ez profán esetben lehet akár egy félrenyelt falat is, vagy egy rovarcsípés, de természetesen a természetes öregség, vagy betegség is. Az utolsó pont, egyfajta konklúzióként azt boncolgatja, hogyha az életünk csak ennyi, hogy születünk, majd meghalunk, akkor így a lét nem értelmes. A gyakorlat célja, hogy a négy ponton meditálva megszülessen a tudatban, azaz a szívben a belső ösvény járásának vágya, azaz a cél, hogy a tudat a Dharma felé forduljon, mert az az egyetlen tényező, ami a halálban segíthet.

Érdekes dolog a buddhizmusban az is, hogy általában a nagy Mestereknek nem a születésnapját, hanem a távozásuk napját ünnepelték, amit Parinirvánának neveznek, hiszen ekkor szabadulnak meg az utolsó szellemet megkötő dologtól, a testtől.

A buddhizmusban rendkívül sok halotti szertartás és gyakorlat van. Vannak olyanok, mely által segíteni lehet a halál folyamatát, követni, vagy kísérni a haldokló tudatát, és vannak olyan gyakorlatok is, melyek pedig a halál és a következő megszületés közötti időszakban segítik a Lét vándorát. Ezeket a gyakorlatokat találjuk például a Tibeti Halottas könyvben.

A déli buddhizmus rendszerében a haldokló nevében pozitív cselekedeteket hajtanak végre, melynek az érdemeit felajánlják a távozónak, hogy jobb megszületése legyen, az északi buddhizmusban a gyakorlatok célja, hogy az utolsó gondolata a Tudatnak szeretetteli legyen, valamint itt találhatóak olyan gyakorlatok is, melyek egy Buddha mennyei világában való megszületést célozzák. A tibeti buddhizmusban pedig olyan gyakorlatrendszereket találunk, melyek célja, hogy teljesen tudatos legyen a halál és a megszületés folyamata.

Tradicionálisan a hetedik holdhónap hetedik napjától egy hónapon át ünnepelték a szellemek megjelenését, úgy tartották, hogy ebben az időben a két világ között nyitva áll a kapu, de manapság egyre több buddhista vonal a nyugati Halottak napján végzi a minden elhunyt megszabadulásáért történő gyakorlatokat.

Fodor Kata, vaisnava (Krisna-hívő) teológus

A vaisnavizmusban (Krisna-hit) először is már a halál beállta előtt igyekeznek elvégezni minden fontos ceremóniát a nagy útra induló érdekében. A test elhagyásakor hamvasztásos módon temetik el a halottakat, elégetve a testet ugyanis ezáltal a lélek, amely a testet elfoglalta, az utolsó evilági, anyagi ragaszkodásait is feladhatja.

A halottak búcsúztatása itt korántsem áll meg, az eltávozott lelkeket két hétig kísérik, mantrák és imák kíséretében búcsúztatják, felajánlásokat téve igyekeznek elérni, hogy az illető vagy térjen vissza a lelki világba, vagy ha erre még lelki fejlettsége okán nem áll készen, akkor kedvező körülmények között szülessen meg újra. Ezeket a felajánlásokat általában a család fiú tagjai végzik el, leggyakrabban a fiú az apjáért. Sokan egy Gajá nevű városba zarándokolnak elvégezni ezeket a szertartásokat, ám otthon is ugyanolyan áldásokkal bírnak.

An indian priest offers special evening prayers on the flood banks of Ganges River , on the ocassion of Teej Festival , in Allahabad on September 12, 2018 . According to Hindu mythology to win the heart of lord Shiva goddess parvati showed austerity  towards lord Shiva with her pure soul. Eventually her parents didn't like lord Shiva as her groom that is why goddess parvati started austretive devotion secretly her love and affection was so deep for Shiva that she left water, food and all of her comfort and started surviving only in the presence of pure air composed with devotion , according to Hindu calendar month on bhadrapada Shukl paksha( bright half) tritiya tithi Shiva blessed her that he will be marrying her and accepted her as his wife  ,that is why it is also known as hartalika teej.  
All the Hindu festival in India is related to  agriculture  so this is how festival starts till the time of harvesting  ( which will be in Diwali  ) during ancient times when paddy used to start ripening  slowly germination use to start  all the women used to  go to their mothers place and  use to begin the celebration of all the festival till the time of harvesting . Like wise now also women visit their mothers place even after having busy lifestyle they celebrate this auspicious festival  with  austerity and devotion (without drinking water and food for a day) towards lord Shiva by praying to give long live to their life partner . (Photo by Ritesh Shukla ) (Photo by Ritesh Shukla/NurPhoto)
Fotó: Ritesh Shukla/NurPhoto

Az eltávozott ősatyákra minden évben két hétig emlékeznek Indiában, ez Bhadrapáda holdhónap sötét, tehát fogyó holdas két hetére esik hagyományosan, ami nagyjából szeptember-október hónapban esedékes.

Ekkor a Bhadrapáda csillagképben áll be a telihold, amelynek szimbóluma egy halotti ágy, a Nap vele szemközt pedig egy olyan zónában tartózkodik, ami a Pitriloka nevű bolygó lakóihoz kapcsolódik. A védikus írások szerint a lelkek átmenetileg ide, erre a bolygóra távoznak el a test elhagyása utána. Ebben a két hétben ezért az emberek az eltávozott ősökre emlékeznek, lángot, lámpást ajánlva, templomoknak adományoznak és megvendégelik a szenteket, papokat, ugyanakkor ez idő alatt nem tartanak ünnepségeket, esküvőket. Külön érdekesség, hogy minden kultúrában, így Indiában is akkora esik ez az időszak, amikor a Nap elkezd a déli pályája felé haladni, és alászáll az égen, vagyis amikor a hidegebb, sötétebb fele következik az évnek.

Galgóczi István, muszlim tanító, arabista, politológus

Kullu nafszin dzáiku-l-maut! – Minden lélek megízleli a halált!” – olvassák a muszlimok a Koránban (3:185).

A halál paradoxona, mindig az élőknek fájdalmas. A halál után a lélek, és a test is megkezdi a maga útját.

Az iszlámban nincs hamvasztás, a halottakat eltemetik. A halottkultusz országok és vallási irányzatok alapján is különböző. Vannak országok – Irán, Törökország – ahol a sírok köré virágokat ültetnek, és bár az emberi arc ábrázolása sok muszlim számára bűn, mégis sok helyen a halott portréját is kiteszik a fejfára. Eddigi utazásaim során szobrokkal a temetőkben – angyalok, egy szobor az elhunytról, állatok, melyeknek szimbóluma van (oroszlán egy a XX. század elején meghalt magas rangú katona sírján a Fiumei úti temetőben) nem találkoztam. A legegyszerűbb sírok az arab világban vannak, ahol sokszor az időjárás miatt még virágot sem visznek a sírra.

A nagyobb vallási ünnepeken az élők meglátogatják az elhunytak sírját.

A lunáris iszlám időszámítás nyolcadik hónapja a „saabán”. Ennek a hónapnak a 14.ről 15.-re virradó éjjelén ünnepelik a „Lajlat al-baráa” ünnepet. A hagyomány  szerint ezen az éjjelen Isten sokaknak megbocsátja a korábbi bűneit, és ezen az estén sokan kérnek bűnbocsánatot.

(Mivel a lunáris időszámításban a hónapok csúsznak a szoláris naptárhoz képest, ezért ez a hónap nem mindig augusztus 1.-vel kezdődik. 2018-ban áprilisban kezdődött).

A perzsa kultúrkör, és India világában az ünnep során a halottakról is megemlékeznek. Az iráni hagyományok beszövődtek az iszlámba, és a muszlimok szerint ilyenkor a halottak meglátogatják a szeretteiket, és a lótuszfáról lehulló leveleken rajta van azoknak a neve, akik abban az évben meghalnak.

Mézes Zsolt László, evangélikus lelkész

Az ember halála a keresztény teológia értelmezésében a földi élet végérvényes lezárása. A lélek a halálban új viszonyba kerül a világgal, de nem kilép belőle, hanem – a test határainak megszűnésével – immár egész valóságával kerül kapcsolatba.

A halál utáni közbülső állapotról – vagyis az egyéni halál és az utolsó ítélet közötti feltámadás létmódjáról – dogmatikai döntés nem foglalkozik, így a kereszténységen belül is igen eltérő vélekedések vannak erre vonatkozóan.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

A Halottak napja eredetileg a Mindenszentek utáni nap, amely a tisztítótűzben szenvedő lelkek emléknapja. Ezen a napon a földön élő hívek, vagyis a „küzdő egyház”, a tisztító tűzön szenvedő egyházról emlékszik meg. Az egyházatyák által kidolgozott tisztítótűz-fogalom az a túlvilági tisztulási folyamat, amely az embert, a halál után a bűntől megszabadítja, és lehetővé teszi számára, hogy elérje a mennyei teljességet.

A halottakért mondott imáról már a 2. századtól kezdve szólnak tanúságok, és a 3. században bukkan fel a szokás, hogy az eucharisztia alkalmával imádkoznak az elhunytakért, tehát nagyon régi egyházi hagyomány ez. Az ortodoxok azonban elvetik a büntetés és vezeklés általi túlvilági tisztulás elképzelését, a reformátorok pedig tagadják a purgatóriumot.

Általános szokás szerint már a Halottak napja előtt rendbe hozzák a sírokat. Virágokkal, koszorúkkal feldíszítik, és az este közeledtével gyertyákkal, mécsesekkel kivilágítják, „hogy az örök világosság fényeskedjék” az elhunytak lelkének. Idegenben elhunyt, ismeretlen földben nyugvók emlékének a temetőkereszt vagy más közösségi temetőjel körül gyújtanak gyertyát. Elterjedt szokás szerint ezen az estén otthon is égett a gyertya, annyi szál, ahány halottja volt a családnak.

A megemlékezés az élet tiszteletének és köszönetének jele. Ugyanis megholt őseink segítettek életre, a tér-idő világába belépni minket. Nélkül nem lehetnénk, és erre is emlékezünk ezen a napon.

Verő Tamás, rabbi

Zsidóság 5779-ik esztendejét számolja a teremtéstől, azon belül is azt valljuk, hogy 5779 évvel ezelőtt teremtette meg az Örökkévaló az embert, s ezzel lezárult a világ megalkotása.

A naptár és a hónapok számolása hagyományainkat alapul véve adja meg, minden egyes elhunytnak az emléknapját. A halál héber dátumát jelöljük, és minden évben akkor van a halottunk emléknapja.

A halál beállta után a temetésnek minél előbb kell következnie, mert az emberi fájdalomra, a sokkszerű történésre kell pontot tennünk. Ugyanakkor a zsidó nép pusztai vándorlása során egészségügyileg is indokolt volt a temetés mielőbbi elvégzése. A temetés előtt történik az elhunyt rituális mosdatása. Ezt az úgynevezett hevra kadisa, a szent egylet végzi. Ezután az elhunytat felöltöztetik fehér ruhába, mert amilyen tisztán született, érkezett ebbe a világba – a ruhája szinével jelezzük – ugyanilyen tisztán engedjük az örök élők útjára. Elhelyezésre kerül egy-egy villaszerű faág a jobb és bal kézen levő középső ujjai közé, hogy a feltámadásnál ő maga is tudjon segédkezni. Az elhunyt feje alá Izraelből hozott földet rakunk, hogy bár nem Izrael földjén helyezzük végső nyugalomra, de mégis megmaradjon a zsidó földben történő pihenés szimbólikus jele. Szemére és szájára egy-egy cserépdarabot helyezünk. Az elhunyt gyermekei a bal (szív) oldalon, a távolabbi rokonok a jobb oldalon szaggatják be ruhájukat.

Budapest, 2016. május 26.
Kövek egy sírhelyen a Salgótarjáni utcai zsidó temetõben Budapesten 2016. május 26-án. A sírkertet ideiglenesen bezárják, mert baleset- és életveszélyes.
MTI Fotó: Bruzák Noémi
Fotó: Bruzák Noémi /MTI

Miután leengedjük a koporsót, saját magunk is rádobunk a koporsóra egy-egy lapát vagy marok földet, amivel a legnagyobb micvét, jó cselekedetet visszük véghez, mert azt a tettünket az elhunyt már nem tudja viszonozni, nem tudja megköszönni. Minden résztvevő egy kis követ, kavicsot helyez a földhalomra ami a sivatagi vándorlásból maradt ránk, ahogy ott is védték a testet, úgy itt is a kavicsokkal hasonlatos védelmet biztosítunk. Virágot nem szokás vinni sem zsidó temetésre, sem a sírkövekre.

A gyásznak három fázisa van:

  • Az első, a legintenzívebb időszak a temetést követő hét nap. Ezt nevezzük süvének. Az elhunyt közeli családja süvét ül otthonukban. Ilyenkor nem szokás magára hagyni a gyászolókat, sokkal inkább törődni kell velük. A rokonok és a barátok minden nap látogatják őket, bevásárolnak nekik, visznek enni és innivalót. A vallásosok ilyenkor a gyászolók lakásán gyűlnek össze minjenre napi három alkalommal imádkozni, így a gyászoló imát, kádist tud mondani. Szokás ilyenkor letakarni a tükröket (ne magunkkal legyünk elfoglalva, hanem az elhunytra tudjunk gondolni), zokniban járunk otthon, szék helyett földön vagy sámlin ülünk, gyertyát gyújtunk, és azt hét napig égetjük.
  • A második időszak, a temetéstől számított harminc nap. Ilyenkor nem szokás szórakozni, zenés helyre menni. A temetést követő harminc napig nem szokás kimenni a temetőbe a sírhoz. A vallásos férfiak nem borotválkoznak ebben az időszakban.
  • A harmadik időszak, a temetést követő 11 hónap, amikor kádist, gyászimát mondanak napi három istentisztelet során az elhunyt emlékére.

A három zarándokünnepkor Peszah, Savuot – Szukkot és Jom Kippurkor a zsinagógákban közösen mondunk el az elhuntjainkért emlékező imát a liturgiába ágyazva.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.