Isten tudja... isten tudja

„A halál nem az élet, hanem a születés párja, következménye”

Mit mondanak a vallások a halálról? Mi a legfontosabb tanítása a különböző világvallásoknak az élet végét jelentő halállal kapcsolatban? Megkérdeztük őket.

Elhunyt hozzátartozóinkra, barátainkra emlékezünk ezekben a napokban. Most mindenkit egy kicsit megérinthet az elmúlás érzése. Jelen korunk, jelen társadalmunk sajnos nem foglalkozik igazán jól és segítő módon a halállal. Úgy is mondhatnánk, hogy tabuként kezeli a halált és így sokakat váratlanul ér, nem tudja mi is történik ilyenkor valójában. Ez tovább növeli a veszteséggel járó fájdalom mértékét. Az Isten tudja rovat legújabb cikkének a halál lett a témája, erről kérdeztük a különböző vallások tanítóit.

A konkrét kérdésünk így hangzott:

Ön szerint melyik a legfontosabb tanítás az ön vallásában, amely a halállal kapcsolatban született?

(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)

Cser Zoltán
buddhista tanító

Három dolog van, amire a Buddha tanítása szerint, ha figyelnénk, a tudatunk felszabadulna.

Ebből az első a kibillentség. Ezt a gyakorlásban leginkább a testhelyzeten keresztül tudatosítjuk. Természetesen amikor kibillentségről beszélünk nem csak arra gondolunk, hogy baj van a tartásunkkal, hanem arra is, hogy sem érzelmileg nem vagyunk az egyensúly állapotában, sem pedig a tudatunk nincs középen, a gondolataink kötődnek külsődleges célokhoz, elképzelésekhez. Ha tudatába kerülünk a kibillentségnek folyamatos törekvéssé válik a tengely megtalálása.

A másik tényező az úgynevezett éntelenség, mely arról szól, hogy az ego valójában más, mint aminek mutatja magát. A ragaszkodás öt tárgyának nevezik, és valójában sosincs egyensúlyban, sosem elégedett. Ennek folyamatos tudatosítása is felszabaduláshoz vezet.

A harmadik lakkana, vagy jellegzetesség a mulandóság. Ennek tudatosítása révén felismerjük, hogy minden jelenség változik, a halál nem az élet, hanem a születés párja, következménye. Ma tabu téma a halál, nincsen vele kapcsolatban oktatás, hogyan távozzunk jól, holott mindenkinek szembesülni kell egyszer a kilépő kapuval, a létezésünk természetes része. Úgy mondják, hogy a halál ténye biztos, de az ideje bizonytalan. Rengeteg körülmény vezethet a halálhoz, ezért érdemes azon szemlélődni, hogy mit viszünk magunkkal, márha elfogadjuk az összes vallás által osztott közös véleményt, hogy a halállal a létezés nem ér véget, a tudati tapasztalás folytatódik.

Végül egy utolsó javallat a nagy Mesterektől: törekedjünk arra, hogy ülve és ne fekve, belégzéssel és ne kilégzéssel lépjünk át a felszabadulás nagy kauján, mert így megtapasztalhatjuk lényünk, tudatunk forrását, mely ragyogó fény, bölcsesség és szeretet.

Fotó: Europress
Fotó: Europress

Galgóczi István
muszlim hitoktató, arabista, politológus

A halál az élet beteljesedése. Egy folyamat, amiről sokat tudunk, de mégsem eleget. Talán az ember nem is a haláltól fél, hanem annak következményeitől, amit élőként megtapasztal a halállal kapcsolatban. Mindenkinek más az élete, mások a halála előtti utolsó pillanatok, de maga a halál folyamata, az élet eltávozása, mindenkinél ugyanaz.
A halál, és a temető mindig elgondolkodtatja az embert. Elgondolkozik azon, hogy mi az, ami fontos az életben, minek van értelme, minek nincs. A halál megmagyarázza az életet. Az iszlám vallás az, amit magunkkal viszünk.

Természetesen az iszlám is sokat foglalkozik a halállal, hiszen az élet része. És ezek közül a tanítások közül mi legfontosabb? Nem tudom. Azt hiszem, ezt embere válogatja. Az egyik ember vigyáz az egészségére, a másik mindent megtesz, hogy közelebb hozza a véget. Számomra mindig a legtartalmasabb a Korán azon sora, mely szerint: „Kullu nafszin dzáikatu al-maut” – Minden lélek megízleli a halált! (3:185)

A másik fontos bölcsesség, semmit sem viszünk magunkkal, csak önmagunkat, azaz az élettelen testet. Minden itt marad. Miből áll az emberi test, amit eltemetnek? (Jobb esetben.) A megevett ételből, a megivott folyadékból, és az emlékekből. Szóval, Istennek megfelelve egyél, igyál úgy, hogy megőrizd az egészséged, meghosszabbítsd az életed, és közben tanulj, és legyél minél több időt a szeretteiddel, élj az álmaidnak, gyűjtsd az emlékeket, mert ezeket viszed magaddal, és ezeket hagyod itt. Ahogy az emlékeidet senki sem veszi el tőled, és magaddal viszed, ugyanúgy a Te emlékedet se veszi már el senki sem másoktól, és ezeket a szép emlékeket bármikor, bárhová magukkal vihetik az élők. És amíg az emberre van ki gondoljon, addig halottként már nem is olyan unalmas a Végítélet Napjának várása.

Köves Slomó
rabbi

Nehéz lenne pár bekezdésben összefoglalni a judaizmus tanításait ebben a kérdésben. Így például azt, hogy mit mond a zsidó vallás a halál utáni életről, az emberi lélek minőségéről, az élet kezdetének és végének vallásjogi kérdéséről és a lélekvándorlás vallásfilozófiai jelentéséről.

Ezért aztán nem is ezeket a témákat emelném ki, hanem magát a tényt, hogy maga a Tóra, Mózes öt könyve, a judaizmus és a monoteista vallások alapműve, érdekes módon egyetlen helyen sem említi a halál utáni élet kérdését. Nem beszél sehol – Ádám és Éva egészen más jellegű kontextusán kívül – az Éden és a Pokol témaköreiről, vagy a halál utáni, túlvilági jutalom és büntetés kérdéseiről.

Erre feltehetően az a legkézenfekvőbb magyarázat, hogy a Tóra, az Élet könyve – héberül így is nevezzük: Torát cháim, azaz az „Élet Tórája”. A Tóra, csak úgy mint maga a Judaizmus az evilági életre, és az evilági életünk során adott isteni feladatokra koncentrál. Mélyen azt tanítja, hogy bizonyos értelemben ez a világ, a fizikai valóság a szellemi világoknál is fontosabb, itt valósul meg ugyanis az egész mindenség teremtésének célja, mégpedig, hogy az ember a saját szabad akaratából, a jó és a rossz közül a jót a válassza. Az „isteni rejtőzködés” világát istenesebbé, jobbá és szebbé tegye.

„Jobb egy megtéréssel és jócselekedetekkel kitöltött óra ezen a világon, mint az egész túlvilági élet.” (Atyák 4:17.)

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

Mézes Zsolt László
evangélikus lelkész

A halállal kapcsolatos legfontosabb keresztény tanítás a halhatatlanság tanítása. Vagyis az élet elveszíthetetlen birtoklásának reménye. Más szavakkal az örök élet tanítása ez, amely szoros összefüggésben van a feltámadás tanításával.

Erre példa az evangélium szó értelme. Ugyanis a kereszténységben a központi gondolat: az evangélium, a szó szerinti örömhír – a jó hír. Mégpedig annak a jónak a híre, hogy a végesség ellenére van végtelenség, a halál ellenére van feltámadás, halhatatlanság, örök élet.

A feltámadás – helyreállás. A feltámadottságban való egyetemes üdvözültség állapota. Minden meggyógyul, minden helyreáll. Mert a salus, az üdvösség, gyógyult állapotot jelent. Egészséget.

Ebből ered egyébként minden üdvözlési formánk. A köszöntésünk is – mert minden köszöntéssel az üdvödet szeretném kívánni. Azt, hogy teljes és egészséges légy! Hogy ez a véges lét végtelenbe táguljon.

Az evangéliumban Jézus Krisztus feltámadása az üdvösség emberi reményét támasztja alá. Meggyógyul a lét. Élet és halál maghaladása történik. Mert van valami nagyobb, amely e kettő fölött áll. Ahogy kezdetben is volt valami nagyobb, amit paradicsomi állapotként ír le a kereszténység – amikor a teremtésben nem volt halál.
És ennek a nagyobbnak az elérése lehetséges a mai ember számára is. Mert ebben az alászállt teremtettségben jelent meg az örömhír. Ebben a világban, ahol minden élet a halállal egy fonálra van felfűzve. Ebben, amelyben nincs semmi állandó. Ebben a világban a halhatatlanság tanítása az, ami minden mögött ott fénylik. És Jézus Krisztus feltámadásával az állandóság lehetőségét és bizonyságát mutatja fel számunkra.

Csatlakozzon az Isten tudja Facebook oldalához, hogy mindig az elsők között értesüljön a frissen megjelenő cikkekről! Kattintson ide és kedvelje az Isten tudja facebook oldalát!

Tornóczky Gusztáv József
hindu/vaisnava oktató, jóga oktató

A Krisna-hívő szentírások szerint több fontos tanítás is kapcsolatos a halállal és mindegyiket könnyen megérthetjük a Bhagavad-gítá alapján: mi lelkek halhatatlanok vagyunk, a halál azon állomása örök létünknek, amikor jelen életünk cselekedeteinek végén elhagyjuk mulandó testünket. A halál tehát nem a véget jelenti, hanem az élet egy állomása, ami után van folytatás (ahogy megszületésünknek is volt előzménye). Mivel a halál biztos, ezért az a fő kérdés, hogy mi történik velünk a halálunk után?

Tetteink és Isten kegyelme / igazságossága alapján két fő irány lehetséges: 1. visszatérünk Teremtőnkhöz vagy 2. itt maradunk tovább az anyagi világban folytatni önközpontú létünket (hátat fordítunk Istennek). A Védák felhívják figyelmünket, hogy az emberi életben lehetőségünk van újjáéleszteni és helyrehozni kapcsolatunkat Krisnával, hogy halálunk után visszatérhessünk Hozzá – ez egyben a lélek számára a beteljesedés.

Lelkünk mélyén mindannyian szeretjük Istent, de amikor elfordulunk Tőle, akkor az átmeneti anyagi világhoz ragaszkodunk és világias életcélokat dédelgetve törekszünk beteljesíteni vágyainkat életről életre – hol kedvező, hol kedvezőtlen körülmények között. Ha egy ember őszintén úgy dönt, hogy Isten akaratát helyezi szívébe és így teljesen átadja magát Neki, akkor befejezi e világbeli létét, nincs többé halál, hanem örök élet Istennel.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik