Vallások tanítói a kurd helyzetről

A Szíriában hosszú évek óta zajló háború ismét egy új fázisba lépett azzal, hogy a török hadsereget Szíria területén vetették be, így célkeresztbe kerültek az eddig az ISIS ellen harcoló, Szíria északi részén élő kurdok. Az okokat és a célokat mindenki máshogyan értelmezi, ezeket nem tisztünk most megítélni. Mivel azonban egy olyan kilátástalan helyzetről van szó, amelybe sokan a vallásokat is belekeverik – olykor hamisan, a saját érdekeik alapján torzítva a dolgokat –, mi azt szerettük volna megtudni, miként vélekednek a különböző vallások tanítói a témáról.

A kérdésünk így hangzott:

Vallásának mely tanítása jut eszébe a Törökország, Szíria és a kurdok között fennálló konfliktussal kapcsolatban?

Fodor Kata – vaisnava (Krisna-hívő) teológus

A Bhagavad-gítá a hinduizmus kiemelkedő szentírása. A Gítá tartalmát Krisna beszélte el barátjának, Ardzsunának a kuruksetrai csatamezőn, 5300 éve. Maga az ütközet egy rokoni konfliktusból nőtt ki, és a földtörténet egyik legpusztítóbb csatája volt. A háborúhoz több évtizednyi igazságtalanság vezetett, ami azt is jelenti, hogy a Pándavák, az 5 testvér, akik India szent földjének jogos trónörökösei lettek volna, több évtizeden át igyekeztek elrendezni a vitát. Lemondtak a hatalom gyakorlásáról, és csak 5 falut kértek, ahol békében élhettek volna. Végül unokatestvérük, a hataloméhes Durjódhana az életükre tört, és meggyalázta a legfontosabb vallásos elveket is, így a háború elkerülhetetlenné vált. Amikor a ksatriják, vezetők semmibe veszik az Isten által lefektetett örök elveket, és engedik az erőszak és igazságtalanság elburjánzását, akkor szenvedés köszönt az egész birodalomra.
Bár Kuruksetrán százezrek hagyták el a testüket, ez mégis egy etikus háború volt. Etikus, amelyben csak férfiak harcoltak, amelyben a felek éjjelre letették a fegyvert, sőt, ha kellett a két oldalon álló harcosok akár együtt is vacsoráztak. Mindez hihetetlennek tűnik számunkra a Kali korban, amikor a háborúkat stratégiai pozíciók, földtulajdonlás vagy más anyagi érdekek vezérlik, és a szemet szemért, fogat fogért elv alapján megtorlás megtorlást követ.

A védikus szentírások szerint, amíg vágóhidakat működtet az emberiség, addig számítanunk kell háborúkra. Az állatokkal szemben elkövetett erőszak ugyanis jelképesen legitimálja az agressziót a tányéron. A gyengébb élőlények kihasználása, az erőfölény alkalmazása, jogaik semmibe vétele, valamint, ha megfeledkezünk arról, hogy ők is lelkek, akik Isten teremtményei, olyan negatív visszahatásokat eredményez, amely folyamatos szenvedést hoz az emberiségre.
A Kali korban az egész anyagi élet, a születéstől a halálig egy csatamező.
A védikus bölcsesség szerint csak rajtunk múlik, hogy személyes felelősségünket felvállalva letesszük a negatív karma fegyverét, például erőszakmentesen élünk, a béke útjára lépünk, vagy folytatjuk ezt az értelmetlen, véres harcot a kéj és a düh által uralt anyagi természettel.

Nagypál Szabolcs – római katolikus teológus

Az egyház társadalmi tanítása szerint a keresztények Krisztus megváltó művét folytatják a Földön, és ebbe a béke támogatása is beletartozik. A háború alapvetően embertelen, és előbb-utóbb óhatatlanul egy értelmetlen vérfürdővé válik, amely egyszersmind mindig az egész emberiség veresége.
Éppen ezért, megfeszített erővel kell kutatnunk a háború elkerülésének a módozatait és az útjának a járhatatlanná tételét, amihez az okainak a vizsgálata alapvetően hozzátartozik.
A fegyverkezési hajsza a háborúnak az okait még súlyosbítja is, a végső cél pedig az általános, kölcsönös és ellenőrizhető leszerelés. Ennek megfelelően a fegyveres erőket is a béke szolgálatába kell állítani, hogy a lakosok biztonsága és szabadsága fölött őrködjenek.
A nemzetközi közösség felelőssége, hogy beavatkozzék, amennyiben életek forognak veszélyben, vagy jogok alapvető területen sérülnek. A polgári lakosságot és az ártatlan áldozatokat, akik valamilyen okból nem képesek megvédeni magukat, oltalmazni és támogatni kell.

Az emberi személy javának fölötte kell állnia a viszályban részt vevő felek érdekeinek. Minden eszközzel a tárgyalások és a párbeszéd útját érdemes egyengetni, az intézkedések pedig sosem szabad, hogy a teljes lakosságot büntessék. A terrorizmus az erőszak egyik legdurvább alakzata, amely telve van gyűlölettel, halállal, a megtorlás és a bosszú vágyával. Ámde az ember mindig cél, és sohasem lehet eszköz. A különbségtétel nélküli pusztítás bűncselekmény.

A rettegés elleni föllépéshez az indítékoknak bátor és józan elemzésére van szükség. Isten nevére hivatkozással szentségtörést és istengyalázást követnek el a terroristák, ezáltal még Istent is eszközzé teszik, a vértanúságnak a fogalmát pedig eltorzítják. Nem szabad megengedni, hogy a vallási különbségek valamiképpen viszályforrássá váljanak. Az igazságosság és az igazság a megbékélés egyik kézzelfogható előfeltétele. Az erőszak mindig a szív súlyos terhét hagyja hátra, ezért az emlékezet megtisztítása azt jelenti, hogy a felek kölcsönösen bocsánatot adnak és kapnak a kapcsolatok helyreállítása érdekében.

Radnóti Zoltán – rabbi

Legelőször le kell szögezni, minden háborús konfliktus, minden háborúskodás rossz, mert ezekben a konfliktusokban emberi életeket veszélyeztetnek, és tudnunk kell, hogy minden emberi élet drága, az emberi lélek isteni, és nekünk pont az lenne a feladatunk, hogy megvédjük azt.

A kérdés megválaszolásához a Tamudban van egy érdekes rész, ahol Hillél és Sámmáj vitája zajlik a Tóráról. Bő két évezrede egyik legnagyobb mesterünk, Hillél ezt mondja:

a zsidóság lényege, hogy ami számodra gyűlöletes, azt ne tedd barátoddal sem. Ez a Tóra – egyetlen mondatba sűrítve –, a többi már csak ennek a részletezése. (Sábát31)

Mindemellett a sokszor elkerülhetetlen háborúnak is van etikája a zsidó hagyományban. Mózes a honfoglalás előtti pillanatokban részletezi, hogyan kell hadat üzenni, mit kell tenni a foglyokkal, vagy mit kell tenni a legyőzött városokkal. Ennek kapcsán is világosan kell látni, az Isten az ember megteremtésekor a jó és a rossz ösztönt is belénk teremtette. A háborúkban – általában – az ember rossz ösztöne kerekedik felül, legyen szó a saját maga megvédéséről, vagy a másik legyőzéséről, azaz egy háborús helyzet mindenképpen erőszakot szül.

Ugyanakkor a Tóra magát a háborút, a háborúskodást, a rossz ösztönök felszínre kerülését is etikai mércével ítéli meg. Ez azt is jelenti, hogy az embernek ahhoz, hogy egy krízishelyzetben kulturáltan tudjon viselkedni, dönteni, meg kell tanulnia alapvető emberi normákat. Például azt, hogy a Földön minden élőlény Isten teremtménye, figyelni kell rájuk! Akár még a gyümölcsöt hozó fa is, amelyből nem szabad harci eszközt készíteni.
Természetesen emberként és zsidóként is rettenetesen fáj minden konfliktus, ami a Közel-Keleten zajlik, mert minden ilyen helyzet hatással van a Szentföldre, Izraelre, a zsidókra is egyaránt és természetesen az emberiségre. Az indoeurópai kurd nép a kutatók szerint egyidős a zsidó néppel, és a 7. században tértek át az iszlám hitre.

A mintegy 40 milliós kurd nemzet szétszórva él a környéken. Irán, Irak, Szíria és Törökország földjén elterülő Kurdisztán a központi lakhelyük, ám kurd közösségek élnek Libanonban, Örményországban, Azerbajdzsánban is. Azaz minden kurd megszállás alatt él. Kvázi diaszpórában. Hasonlóan, mint a zsidó nép két évezreden keresztül. Álmodva, remélve. Különböző nagyhatalmak használták fel a kurdok szabadságvágyát, ám egy sem teljesítette be az ígéretét. Most is ezt látjuk. Egy megszállás alatt élő, ám a függőségéből kimenekülni igyekvő népet.
Aki tanult a történelemből, az nem szereti a megszállásokat, nem szereti az elnyomást, nem szereti az elnyomókat, és nagyon nem kedveli az olyan konfliktusokat, amelyeket valamiért a világ csak bénultan, netán számításból néz végig.

A Tóra a háborús törvények végén üzenetet ad a világnak azzal kapcsolatban is, amikor egy gyengét elnyom egy erősebb:

Emlékezzél arra, hogy mit tett veled Amalék népe az úton, amikor kivonultatok Egyiptomból. Arra, hogy rádtámadt és megverte a lemaradottakat, és az elgyöngülteket, akik mögötted jöttek. Te pedig csüggedt és fáradt voltál, és ő nem félt az Istentől. Azért az lesz, midőn nyugalmat ad majd neked az Örökkévaló, a te Istened az ellenségeidtől, akik körülvesznek téged az országban, melyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked, hogy elfogadjad, akkor töröld el az Amaléknak még az emlékét is az ég alól! El ne feledd!

Sulok Zoltán Szabolcs – muszlim hitoktató

A Törökország és Szíria, azon belül a különböző etnikumok (törökök, arabok és kurdok) között jelenleg fennálló konfliktus egy nagyon fájdalmas dolog, amely során legnagyobb számban muszlimok vesztik életüket, illetve kényszerülnek szülőföldjük, lakóhelyük elhagyására.

Isten azt mondta a Koránban:

Ám segítsétek egymást a jámborságban és az istenfélelemben, de ne legyetek egymás segítőtársai a bűnben és a túlkapásban (5:2),

illetve azt is mondta, hogy „ha a hívők két csoportja egymással harcol, akkor szerezzetek békét közöttük! Ám ha az egyik a másik romlására tör, akkor harcoljatok az ellen, amelyik romlásra tör, amíg csak vissza nem tér Allah parancsára. Ha azonban visszatér, akkor igazságosan szerezzetek békét közöttük, és méltányosan járjatok el! Allah szereti azokat, akik méltányosan cselekszenek. Hiszen a hívők csak testvérek lehetnek. Szerezzetek hát békét a két testvéretek között, és féljétek Allahot! Talán könyörületre leltek.” (49:9-10)
Az ilyen konfliktusokat tehát lehetőleg el kell kerülni, ha ez nem lehetséges, akkor az igazságosság alapelvét maximálisan figyelembe véve, de a méltányosságot sem szem elől tévesztve kell a harcoló felek között állást foglalni a konfliktus mielőbbi igazságos és méltányos rendezése érdekében.
Az iszlám szerint így nem megengedhető, hogy pillanatnyi hatalmi érdekek, geopolitikai vagy gazdasági megfontolások alapján, az igazságosságot és a méltányosságot mellőzve, az adott terület lakosságának érdekeit teljesen figyelmen kívül hagyva a beavatkozók a konfliktust egyre nagyobb területre kiterjesszék, és különböző – formális és informális, hivatalos vagy nem hivatalos – megállapodásokkal, szerződésekkel, illetve katonai akciókkal lényegében lezárhatatlanná tegyék. Másfelől az iszlám tanításai szerint
az adott terület (Szíria) a Feltámadás Napját közvetlenül megelőző események színhelye lesz: óriási háborút vívnak, hatalmas véráldozattal, itt jelenik meg a hamis messiás (az Antikrisztus), illetve itt lesz Jézus (béke legyen vele) második eljövetele, aki véget fog vetni mindenféle konfliktusnak és vérontásnak.
Vannak, akik Jézus (béke legyen vele) eljövetelének kezdeti jeleit vélik felfedezni ezekben a konfliktusokban. De Isten a dolgok legjobb tudója.

Végh József – buddhista tanító

Buddha tibeti hagyományában nagyon fontos szerepe van a karma törvényének, a kölcsönösen függő keletkezés tanításának, amelyet szimbolikus képekkel az életkerék-ábrázolásokon láthatunk át a legegyszerűbben. Ezen a tetteink következményeiként jelenik meg a létesülés hat világa. Középen a tudatlanság mozgatta indulatok forgatják, tartják mozgásban a létesülés kerekét. Ha előrevivő, másoknak szenvedést, ártást nem okozó célt tűzünk ki magunk elé, akkor lehetőségünk nyílik megtisztítani a szándékainkat. Csak így tudjuk teljes mértékben átlátni tetteink következményeit, és felvállalni döntésünk következményeit.

Így az isteni jólét világában is ott a szenvedés, amely az ilyen életet élő lények életének a végén fokozottabban is jelentkezik, mert ezt az életmódot más lények szenvedései árán tartják fent, mint a rabszolgatartó társadalmak, vagy a gyarmatbirodalmak. Itt is sok múlik azonban a szándékosságon. Ha a tudatlanság miatt nem vesznek tudomást a jólét ilyen áráról, akkor annak kevésbé súlyosak a következményei. Ellenben,

ha szándékosan okoznak másnak fájdalmat, szenvedést, kárt, az egy pokoli lét- és tudatállapotot hoz létre, szinte azonnal. Ez egy tarthatatlan, állandó szenvedéstől és fájdalomtól beszűkült állapot, amelybe a harag, a düh és a ragaszkodás taszítja az embert.

Ez csak az okok belátásával meghozott döntéssel szüntethető meg. Ezt viszont szinte lehetetlen meghozni az állandó paranoiától beszűkült tudatállapot miatt. Ezeket a példázatokat nem az anyagi világ szintjén értelmezzük, hanem inkább pszichológiai útmutatásként, amelyek persze az anyagi sík világát is meghatározzák.

Ebből következik, hogy

ha egy ország vezetői nem a tartós és fenntartható együttműködésre törekednek, azzal már az elégedetlenség és a szenvedés világát teremtik meg. Amikor szándékosan megölnek, elpusztítanak akár csak egy embert is, azzal hosszú időre megnehezítik, vagy ellehetetlenítik az együttműködést.

Kiemelt kép: MTI/AP/Baderkhan Ahmad