Lehet, hogy az ön otthona is szent hely?

Vannak különleges szent helyek a Földön, de tudjuk-e, hogy mitől lesz valamely hely fontosabb, mint a másik és egyáltalán, mi kell ahhoz, hogy szentnek nevezzenek egy helyet?

Mi most rákérdeztünk:

Léteznek-e szent helyek az ön vallásában, és ha igen, akkor mitől válik egy hely szentté?

Cser Zoltán, buddhista tanító

A szentség a Buddha tanítása szerint minden olyan jelenség, amely hordozza az Ösvény céljának erejét, azaz a megvalósítás, vagy megvilágosodás erejét. Egy hely lehet szent a speciális természeti konstelláció révén, szent hegyek, szent tavak, fák, de leginkább attól szent egy hely, hogy egy szent megáldotta a helyet a jelenlétével, vagy gyakorlatai által.

Úgy is mondhatnánk, hogy

egy hely attól szent, hogy kaput nyit az Ég és Föld között, vagy a tudat és a test között, kinyitja a szív kapuját. A leginkább tipikus szent hely a templom, amit gyakran Szentélynek is nevezünk.

A testünkben lévő szent helyek a központi csatornánk mentén elhelyezkedő csomópontok, melyek közül kiemelkedik a fej, a köldök és természetesen a szív. A külső szent helyek és a belső szent pontok kapcsolatban állnak egymással, természetesen a legtöbb szent templom a szív központ leképezése, de találunk fej szentélyt, és akár torok vagy köldök szentélyt is, melyek ezen szent erő központok energiáját tartalmazzák. A szív szentélyben az oltár a legbelsőbb lényegünket szimbolizálja, legyen az a Buddha alakja vagy a Tankerék vagy egy Sztúpa, mely a megvilágosodás ösvényét jelképezi.

Amikor egy szent helyre belépünk a kapu két oldalán hagyományosan két oroszlán helyezkedik el, azt szimbolizálván, hogy ezen a kapun belépve a hétköznapi gondjainkat, gondolatainkat kint kell hagynunk, hasonlóan ahhoz, amikor belépünk a saját szívünk szentélyébe. Bent aztán a szent erő és jelenlét ragyogásában időzhet a gyakorló vagy a hívő.

A szent helyek érdekessége, hogyha nem használják őket, akkor nagyon gyorsan felszámolják magukat, az erő felemészti a formát. A buddhizmusban rengeteg szent helyről tudunk, a legfontosabb az a négy, ahol a Buddha megszületett, ez a Lumbini-liget, aho mlegvilágosodott, ez Benáreszben található, aztán ahol első tanítását adta, valamint távozásának a helye Kusiganarban. A szent helyek zarándok helyek, ahova eljutni is egyfajta áldás, de ha tudjuk, hogy hogyan részesüljünk egy hely erejében, akkor a szent hely nagyban megerősítheti előrehaladásunkat az Ösvényen az életszentség felé.

Fodor Kata, vaisnava (Krisna-hívő) teológus

A Krisna-tudat, a vaisnavizmus szent helyeinek legnagyobb része Indiában található. Szent helyeket látogatni vagy szent helyen élni egyike az öt legfontosabb vallásos folyamatnak.

A szent helyek (vagyis dhámok) általában úgy jönnek létre, hogy ott Krisna valamely formája, vagy egy követe megjelenik és csodálatos tetteket hajt végre, vagy fontos tanításokat ad át. A legfontosabbak ezek közül Mathurá-Vrindávana falvak, Krisna itt töltötte gyermekkorát, Májápur, Csaitanja Maháprabhunak a születési helye, illetve Dzsagannáth Puri. A helyek ugyanakkor szentté válnak azáltal is, hogy a papok (bráhmanák) különféle ceremóniák keretében megtisztítják azt és rítusokat mutatnak be, elkezdik ott Isten imádatát. Ilyen helyek a templomok.

Krisna-völgy a legnagyobb Krisna-hívő ökofalu Európa szívében, amely az indiai Vrindávana képmására épült. Azáltal, hogy Krisna és társai imádatát végezzük itt a szentírásokban előírt rítusok szerint, a hely automatikusan szentté válik. A kis pavilonok, amelyeket számos helyen láthatunk a völgyben, Krisna életének különféle stációit és kedvteléseinek helyszínét jelölik, ahol a legjobban tudunk meditálni rajta.

De otthonunk is lehet szent hely, ha abban a vallásos elveknek megfelelően, kiemelkedően tisztán és mégis egyszerűen, lemondott módon élünk, beállítunk egy kisebb-nagyobb házi oltárt, ahol többek között az ételeinket tudjuk felajánlani Istennek. A Krisna-hívők szeretnek úgy tekinteni az otthonukra, hogy az valójában Isten tulajdona, és ők csak vendégek benne.

A Srímad Bhágavatamban van egy gyönyörű idézet, amely kifejezi, hogy a szent hely a vallás hiteles gyakorlásától és így az Istennel való összekapcsolódástól válik igazán szentté:
„Uram! Az olyan bhakták, mint amilyen te vagy, maguk a megszemélyesült szent helyek. Mivel a szívedben hordod az Istenség Személyiségét, minden helyet zarándokhellyé változtatsz.” (1.13.10.)

Gimesi Zsuzsanna, református lelkész

A lelki- szellemi megújhodás, feltöltődés igénye, a személyes hit megerősítése – és mindezek koncentrált átélésének vágya – vonzza a hívő embereket a szent helyekre.

Szent terek, helyek, szakrális középpontok, minőségileg abban különböznek a többi helytől, hogy ott Isten jelenlétének erőterébe lép a hívő, bár bizonyos értelemben az egész világ Isten jelenlétének színtere.

Az, hogy mitől válik egy hely szentté, alapvetően a transzcendens jelenlététől, emberekre gyakorolt hatásától függ. Jákób a pusztában, álmában angyalokat látott és felébredve megértette Isten jelenlétét – amely szent félelemmel töltötte el. Szent hely az égő csipkebokor, mert abból Isten szólt Mózeshez, és ő levetett saruval állhatott meg előtte. Szent hely Cézárea Philippi Felső- Galileában, mert Péter, a tanítvány, ott mondta ki Jézusra – a Szentlélek erejével – hogy ő a Krisztus, az élő Isten Fia.

A református vallás, a Biblia nyomán tájékozódik a szent helyekről szóló tanítását illetően is. Bár fontosnak tartja azoknak a helyeknek a fölkeresését, ahol a hagyomány számon tart minősített eseményeket, például Betlehemben Jézus születésének, Jeruzsálemben halálának, Galileában csodáinak helyszíneit.

Ezeken a helyeken is a Solus Christus – reformátori elv értelmében, amely Jézus Krisztust tartja az élő Isten és a földi emberek közötti kapocsnak – a szent személyére, tehát Jézus Krisztusra figyel és koncentrál. Az épített örökséget, a szokásokat, művészetek megjelenítését nagyrabecsült szellemi örökségnek, az emberiség közös kulturális értékének tekinti.

Köves Slomó, rabbi

A Tórában két olyan hely kerül említésre, amelyet szentnek tekintünk: Izrael, a szent föld, illetve azon belül Jeruzsálem és a jeruzsálemi Morija hegy, a valamikor rajta álló Jeruzsálemi Szentéllyel.

A zsidó hagyomány szerint ezen helyek Isten választása, valamint a zsidó nép honfoglalása által váltak szentté, és szentségük mindenek előtt a velük való tiszteletteljes viselkedésben, valamint az ezzel kapcsolatos törvényekben manifesztálódik.

Izrael szentsége elsősorban azokban a mezőgazdasági törvényekben érvényesül, amelyek azt szabályozzák, hogy a termés mekkora részét kell, a papi törzs leszármazottjainak, valamint a rászorulóknak adni, továbbá mikor és hogyan kell a „föld szombatját” megtartva, parlagon hagyni a termőföldet, ezzel is kifejezve a Szentföldön érvényesülő isteni gondviselésbe vetett hitünk erősségét.

A jeruzsálemi szentély szentsége abban jelent meg, hogy az áldozásnak és istenszolgálatnak szentesített helyen tilos volt tisztességtelenül, vagy tisztátalanul megjelenni. És mivel a hely szentségét a Sechiná, azaz az Isteni jelenlét adta, így a hely szentsége örökké fennáll (még most is, amikor már 2000 éve nem áll rajta a templom).

Izrael földjének szentsége a zsidó nép honfoglalásából fakadt, (és nem pedig a Sechiná megnyilatkozásából) így a szentségből fakadó törvények csak részben érvényesek, amikor a zsidó nép nagyobb része nem él Izraelben, és nem áll a Szentély. (Maimonidesz, Szentély törvényei 6:16.)

Mindezek mellett imaházak, zsinagógák és temetők is bírnak valamilyen szintű szentséggel, ami az ott való viselkedésre és öltözködésre vonatkozik elsősorban.

Sulok Zoltán Szabolcs, muszlim hitoktató

Az iszlám vallás tanításai szerint a Világegyetemet – és benne a Földet – Isten teremtette. Ezért egyedül a Teremtőnek van joga ahhoz, hogy valamit szentté nyilvánítson. Így az iszlám csak azokat a helyeket tekinti szentnek, amelyeket az iszlám forrásai – a Korán és a Szunna – szentnek neveztek.

Ebből az is következik, hogy a kinyilatkoztatás lezárulását követően senkinek nincs joga ahhoz, hogy valamely területet szentnek nevezzen vagy a kinyilatkoztatásban Isten által szentnek nevezett területtől megtagadja ezt a szentséget.

Az iszlámban a legjobb helyek a mecsetek, hiszen „[Allah világossága] olyan házakban van, amelyek emelését Allah rendelte el, hogy megemlíttessen bennük az Ő neve.” (Korán 24:36). A mecsetek közül kiemelkedik három, amelyek környezete is szent hely. Ezek a helyek:

1. Mekka, amelyről Allah azt mondta: „És [emlékezz arra,] hogy a Házat (a Kába szentélyt Mekkában) az emberek számára a zarándoklat és a biztonság helyévé tettük. És tegyétek Ábrahám állóhelyét imahellyé! És meghagytuk Ábrahámnak és Izmaelnek, hogy „Tisztítsátok meg a Házamat a körbejárást elvégzőknek, és azoknak, akik ott [hosszasan] tartózkodnak (i’tikáfot végeznek), és a meghajolóknak és a leborulóknak (imádkozóknak)!” (Korán 2:125).
2. Medina, amelyről Mohamed Próféta azt mondta: „Arra kaptam parancsot, hogy olyan városba menjek, amely megelőz más városokat. Azt mondják Jathríb, de ez Medina. Megtisztítja az embereket, ahogy a fújtató eltünteti a tisztátalanságot a vasból.” (al-Bukhári, Muszlim)
3. Al-Qudsz (Jeruzsálem), amelyről Allah azt mondta: „Magasztaltassék az, Aki éjszaka utazásra vitte a szolgáját a Tilalmas Mecsettől (Mekkában) a Legtávolabbi Mecsetig (Jeruzsálemben), amelynek megáldottuk a környékét, hogy mutassunk neki a jeleinkből. Bizony, Ő a mindent Halló, a mindent Látó.” (Korán 17:1)

Mekka szentsége felülmúlja Medináét és Jeruzsálemét. Mekkában minden növény védett (nem lehet például a fákról letépni egy levelet sem), nem lehet semmilyen állatot bántani (kivéve, ha veszélyt jelentenek az emberekre). Mekka a zarándoklat helyszíne, itt épült a Kába, az Egyetlen Isten imádatának szentelt első szentély a Földön.

Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy egy szent területre utazás, vagy az ott tartózkodás nem „szenteli meg” az embert. Mohamed Próféta egyik társa, Szalmán al-Fáriszi azt írta: „A föld nem tesz szentté senkit sem. Ami képes megszentelni az embert, az a cselekedte.”

Kiemelt kép: Fernando Lavoz/NurPhoto/AFP