Miért szakad szét az egyház és a vallás?

1054. Ekkor szakadt szét a katolikus egyház keletire (görög) és nyugatira (római). Úgy tűnik, a keleti most tovább szakadozott. Az orosz ortodox egyház ugyanis megszakítja kapcsolatait a konstantinápolyi patriarkátussal, mivel a konstantinápolyi ökumenikus patriarkátus szinódusa de facto elismerte az ukrán ortodox egyház autokefáliáját (önállósságát) – eddig Moszkvához tartoztak ők is. Szóval az orosz-ukrán konfliktus újabb színtérre terjedt tovább. Mi pedig gyorsan

megkérdeztük a különböző vallások tanítóit:

Volt-e egyházszakadás az ön vallásában és ha igen, akkor milyen okból kifolyólag történt? Ön szerint nemzetek – illetve azok vezetői – közötti konfliktusok indokolttá tehetik-e egy egyház szétszakadást?

Darvas István, rabbi

Az elmúlt évezredek során számos kisebb-nagyobb vita alakult ki zsidó közösségeken belül, amelyek közös jellemzője, hogy csak akkor mérgesedtek el igazán, ha a résztvevő felek tudása, és/vagy meggyőződése megingott, és ebből fakadóan agresszívvé váltak.

A két talmudi mester, Hillél és Sámmáj iskolájának egyre erőteljesebb nézeteltérései kapcsán írja a Talmud: „amikor megnőtt a nem kellően felkészült tanítványaik száma, akkor elszaporodott a vita Izraelben és a Tórából két Tóra lett”. A folytonos vitatkozással nem feltétlenül van baj, a Tóra egyik előírása szinte serkentőleg hat a vitakedvre, mert ezt követeli: „Igazságot, igazságot üldözz, hogy élj…”(5Mózes 16:20). E verset sokféleképpen értelmezték bölcseink, elsősorban az „igazság” kifejezés ismétlése keltette fel érdeklődésüket. Könnyen lehet, hogy a Tóra itt arra hívja fel figyelmünket, miszerint

minden vita, nézeteltérés, véleménykülönbség során tudatában kell lennünk, hogy legalább két igazság van, az egyik a miénk, a másik pedig aktuális vitapartnerünk igazsága.

Aki ezt megérti, az soha nem minősíti a vele ellenkező álláspontot, világnézetet valló embert a napjainkban sokszor hallható minősíthetetlen stílusban, hanem érvekkel, a másik emberi méltóságát tiszteletben tartva próbál hangot adni részigazságainak. A vallási parancsok gyakorlóinak tudatában kell lenni, hogy az Örökkévaló az egyetlen, aki az igazságot birtokolja, a földi halandóknak csupán szeleteket adott. A mondat figyelmeztet, hogy csak az igazság üldözése által élhetünk, azaz önmagunkkal és környezetünkkel csak akkor lehetünk harmonikus viszonyban, ha folyamatosan keressük, de legfeljebb csak pillanatokra hisszük el, hogy meg is találtuk az igazságot. Ha ez összejön, akkor nem kell gyűlölködni vagy szakadni, legfeljebb egészséges távolságot tartani.

Gimesi Zsuzsanna, református lelkész

A címben föltett kérdésre az egyszerű válasz az, hogy igen, az egyház emberi oldala folyamatosan töredezik, pulzál, változik, az egyetlen állandó az isteni személy, akiről így ír a Szentírás: Jézus Krisztus, tegnap, ma és mindörökké ugyanaz (Zsid13,8). Nagy Konstantin császár, aki Rómából Bizáncba tette át a császárság székhelyét, a 312-es Milánói Ediktummal a keresztyénüldözésnek véget vetve a Római Birodalomban, elfogadott vallássá tette a keresztyénséget, majd 325-ben Niceába összehívta az első egyetemes zsinatot, amelynek, korunkból visszatekintve két fontos tanulsága is volt:

az állam és az egyház a kezdetek óta összefonódott, és dogmatikai kérdésekben máris megjelent az eltérő irányzatok konfliktusa.

Az 1054-es úgynevezett nagy egyházszakadást, amely óta a keleti és nyugati egyház külön folytatta útját, a 16-ik században követte a reformáció, amely korábbi reformmozgalmak kicsúcsosodásaként már protestáns felekezetekként is megfogalmazta önmagát. Ez az ág is tovább osztódott az idők során, megjelentek a pünkösdi kisközösségek, a szabadegyházak, többnyire a Szentírás értelmezése körüli különbségek mentén, vagy dogmatikai sajátosságaik eltérő súlyozása okán.

A Magyarországi Református Egyház világos egyházi törvényekkel és dogmatikai alapvetéssel – hitvallásokkal – rendelkezik. Szolgálatát a társadalom javára végzi, igehirdetés, szentségek kiszolgáltatása, diakónia, oktatás, gyógyítás, beteggondozás, börtönpasztoráció stb… területén. Az egyházfegyelem, amelyet a 16-ik században még Kálvin az egyház egyik sarkalatos pontjának tartott – mára teljesen elveszítette jelentőségét.

Magyarországon manapság közel 30 egyház és legalább 200 vallási közösség létezik, ezek között nyilván vannak protestáns gyökerű gyülekezetek is. A nagy szám önmagáért beszél – személyes konfliktusok, hatalmi rivalizálás és egyéb emberi gyengeség is állhat – felekezettől függetlenül – az eklézsia (a kihívottak közössége) széttöredezésének hátterében. Az individualizmus pedig ezt a folyamatot a jövőben is gerjeszteni fogja.

Sulok Zoltán Szabolcs, muszlim hitoktató

Az iszlám tanítása szerint Mohamed az utolsó próféta és ezért az általa kapott kinyilatkoztatás Isten végső üzenete az emberiségnek az Ítélet Nap eljöveteléig. A Próféta teljes egészében átadta az üzenetet, nem halgatott el vagy tartott vissza belőle semmit sem. Allah azt mondta a Koránban: „Bizony, mi bocsátottuk le az Emlékeztetést, és bizony, mi vagyunk annak Őrzői.” (15:9). Így az iszlám hiteles tanításai nem fognak elveszni, azok mindig elérhetőek maradnak a tudósok, a vezetők és az átlagemberek számára.

Az iszlám vallás követői körében ugyanakkor elkerülhetetlen a különbségek kialakulása, illetve a megosztottság létre jötte. Mohamed Próféta erre utalva azt mondta: „Aki közületek még élni fog akkor, amikor én már elmentem, nagyon sok nézeteltérést fog tapasztalni.” (Abu Daúd). A Próféta által megjövendölt nézeteltérések az első négy kalifa uralkodásának (632-661) a vége felé jelentek meg a politikában, a gondolkodásban és a hittételek területén, a különböző irányzatok (pl. síiták, kháridzsiták stb.) kialakulásával.

Az irányzatokat illetően Mohamed Próféta azt mondta:

„A népem hetvenhárom irányzatra fog szétszakadni, amelyek közül – egyet kivéve – az összes a Pokolba kerül.” Az emberek megkérdezték: „Kik azok (akik megmenekülnek), ó Allah Küldötte?” Azt felelte: „Azok, akik azt követik, amit én, és amit a társaim követnek.” (At-Tirmidi)

Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a prófétai tanításban említett irányzatok nem a származtatott vallásjogban megjelenő véleménykülönbségeket, hanem a vallás alapjaiban és a hittételekben a különböző csoportok által eszközölt változásokat jelentik, amelyek mögött minden esetben evilági vágyak követése, nyereség vagy hatalom szerzése húzódik meg. Ibn Tajmijja azt mondta. „E csoportok (vagyis a Pokolba jutó hetvenkét irányzat) jellemzője, hogy elhagyják a Koránt, a Szunnát (a prófétai tanításokat) és a vallástudósok konszenzusát.”

Végezetül fontos hangsúlyozni, hogy a különböző csoportok felett Isten fog ítélkezni, ahogy Allah mondta a Koránban: „Allahé mindaz, ami az egekben és ami a földön van. Akár felfeditek azt, ami magatokban van, akár elrejtitek, Allah elszámoltat érte titeket. Megbocsát annak, akinek akar, és megbünteti azt, akit akar. S Allah minden dologra kiterjedő hatalmú.” (2:284)

Gandharviká Préma déví dászí (Szilaj Péterné), vaisnava (Krisna-hívő) lelkész

A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége 1989-ben történt bejegyzése óta tartó története annak ellenére, hogy egy ötezer éves vallást képvisel, nem ölel fel olyan történelmi időtávlatot, amiben megférne egy olyan mértékű egyházszakadás, mint akár a jelenlegi orosz-ukrán eset. Egyes kisebb csoportok ugyan leváltak az egyházról, de a mostani, vagy a középkori szakadáshoz képest ezek semmiképp sem tekinthetők hasonlónak.

A hinduizmus egyházszervezeti szempontból még a mai napig sem rendelkezik intézményesített rendszerrel, aminek negatív és pozitív hatásai is vannak. Az intézményesülés ugyanis kétélű penge, hisz intézmény nélkül nehéz életben tartani, tovább örökíteni egy hiteles vallási irányzat tanításait, hagyományait, ugyanakkor egy intézménynek kisajátítani sincs joga az Isten iránti szeretetet, vagy annak elérési módjait, útjait.

Indiában mondjuk úgy, nem „divat” az intézményesítés, a nagy múltú irányzatok évezredek óta békében megférnek egymás mellett.

A gaudíya-vaisnavizmus, azaz Krisna-tudat történelmében ezért a Gaudiya Math 1910-es években történt bejegyzése kiugró jelentőségű momentumnak számított, azt megelőzően a kiemelkedő lelki tanítók, azaz ácsárják örökítették tovább a lelki tudást. A hinduizmust nyugaton képviselő Krisna-tudatú Hívők Nemzetközi Közössége valójában a Gaudiya Math mintájára jött létre 1965-ben, de egyházszakadás ebben a szervezetben sem történt az eltelt 50 év elforgása alatt.

Személy szerint azt gondolom, hogy a konfliktusok mindig abból erednek, ha az önös érdekek előbbre kerülnek, mint a magasabbrendű elvek. Az egyházak dolga ideális esetben az, hogy képviseljék Isten üzenetét, és megteremtsék az imádat lehetőségeit, és ez nem szabadna, hogy külső tényezőktől váljon függővé. Isten tanításai változatlanok, és függetlenek mindenfajta nemzeti nézeteltéréstől, így nem szabadna csorbulniuk, vagy módosulniuk amiatt, hogy a különféle érdekek mást diktálnak.

Végh József, buddhista tanító

A buddhizmusban az állam és az egyház kapcsolata nem egymásnak alárendelt, illetve, ha az állam vagy annak vezetője az országa nevében aláveti magát egy buddhista tanítónak, akkor ez a viszony megmarad egy tanácsadói, tanítványi keretben.

Buddha hagyományában a közösséget mindig az egyének demokratikus döntései formálják, a vitás kérdésekben a szerzetesi szabályzat értelmében csak egyhangú, mindenki számára elfogadható döntést hozhatnak. Ha ez nehézségekbe ütközik, addig kell érvelni, amíg mindenki számára elfogadhatóvá válik a döntés.

Ez a demokratikus közösség sok országban egy hierarchikus berendezkedésű világi államhoz társul. A buddhista szemlélet miatt a hagyományt fenntartó szerzetesi vagy világi közösség nem függhet mástól, önellátónak és önmagát kormányozni képesnek kell lennie. Azokban az országokban, ahol a buddhizmus államvallás (pl. Mongólia) a kolostorok önfenntartóak, nem kapnak állami támogatást.

Amikor nem sikerül egyöntetű véleményt kialakítani, akkor létrejöhet valamiféle szakadás, ami a nyitott szemlélet miatt többnyire a közös gyökerű hagyományokra tekintettel elágazásként, ugyanannak a fának egy új ágaként jelenik meg.

Ez azért sem hasonlítható az európai példákhoz, mert ebben a hagyományban és azokban az ázsiai országokban, ahol a buddhizmus szorosan kapcsolódik az államhoz, ott a nemzet és a vallás fogalma egészen más. Eleve megengedő a hozzáállás az egyén vallásgyakorlatához, senkit sem kötelezhetnek arra, hogy csak egy egyházat, vallási közösséget támogasson, és a sok nemzetiségű országokban minden népcsoportnak saját vallása lehet, és ezen belül is több vallást követhetnek.

Kiemelt képünkön: Filaret pátriárka tart misét Kievben. Fotó: ANATOLII STEPANOV / AFP