Isten tudja... isten tudja

A kínai Nagy Testvér figyel téged!

Isten szeme mindent lát. Kínában ezt is megirigyelték.
Korábban a témában:

Kínában megvalósul(t) egy utópisztikus világ, amelyben az alapján járnak (vagy épp nem járnak) különböző juttatások (és büntetések), hogy a sok millió térfigyelő kamera és a mesterséges intelligencia felhasználásával az emberek minden lépését, mozdulatát, gesztikulációját, cselekedetét, szokását figyelik, és pontozzák is azokat. Erről az úgynevezett szociális kreditrendszerről a 24.hu-n is született már egy hosszabb írás. Mi most

megkérdeztük a vallások tanítóit:

Mi a véleménye a Kínában már most is működő, 2020-tól pedig teljes mértékben bevezetésre kerülő szociális kreditrendszerről? Az ön vallása el tudja ezt fogadni?

Farkas Pál, buddhista tanító

Orwell 1984 című könyvének legendás mondata – A Nagy Testvér figyel téged! – hamarabb valósul meg, mint bárki gondolta volna. A primitív kommunista és vadkapitalista eszmék között rátermetten lavírozó Kínai Kommunista Párt annak a sajátos téveszmének az áldozata, hogy ha saját országának lakóit képes fizikailag akolban tartani és ellenőrizni, előbb-utóbb az elméjük fölötti ellenőrzést is meg tudja majd szerezni.

Ez a téveszme a karma, a szándékos cselekedetek és következményeik, törvényének tökéletes félreértésén alapul, nem látja be, hogy a tettek következményei nem vágyak és nem is ideológiák szerint alakulnak.

Még ennél is kevésbé érti, hogy rossz, kedvezőtlen, helytelen, hátrányos cselekedetek legföljebb átmenetileg, de hosszabb távon sosem járhatnak jó, kedvező, helyes, előnyös eredménnyel.

„A tettei teszik a számkivetettet, a tettei teszik a papot” – mondja Buddha a Vaszala szuttában, de a megállapítás minden emberre egyaránt vonatkozik. A helyes gondolkodás, beszéd és cselekvés alapja a cselekvő helyes szemlélete, melyet kiművelt erényekre alapozott éber és összeszedett figyelemmel és tiszta tudatossággal teremt meg. A helyes cselekvés ebből a megértésből indul, és nem rettegéssel és átláthatatlan fondorlatokkal körülbástyázott pártfunkcionáriusok homályos ideológiákat követő, önkényesen megalkotott szabályrendszereiből.

Biztosak lehetünk benne, hogy nincs olyan vallás, amelyik ezt a rendszert el tudná fogadni. Hiszen nem kell hozzá cizellált gondolkodás, hogy valaki megértse, ez a rendszer sem az egyént, sem a társadalmat nem teszi szabaddá, így végső soron nem is teheti boldoggá. Abban is biztosak lehetünk, hogy ez a rendszer hosszú távon önfelszámoló, hiszen a természet törvényeinek meg nem értésére vagy figyelmen kívül hagyására épül.

Ez azonban sajnos aligha vigasztalja majd azokat a milliókat, akiknek a rendszer az életét vagy életlehetőségeit veszi el.

Fodor Kata, vaisnava (Krisna-hívő) teológus

Mint a tudomány és a technika minden egyes vívmánya, így ez is lehet az ember védelmében és ellenében is. Az, hogy az utcákon térfigyelő kamerákat helyeznek el és próbálják kiszűrni a bűnözőket, nagyon kockázatosnak hangzik. Lehetne úgy is, hogy alapvetően a társadalom hasznát szolgálná, sokkal valószínűbb azonban, hogy az emberek alapvető jogait korlátozza majd, például a szabad véleménynyilvánítás jogát, hiszen lepontozhatnak valakit egy politikai megnyilvánulásért.

Az indiai védikus szentírások az emberiség számára a varnásrama rendszert, vagyis a munkatevékenységek, képességek és életrendek szerinti társadalmi felosztást javasolják, amely azonban ma Indiában egy születés-alapú kasztrendszerré alakult át, függetlenül az emberek valódi lelki természetétől. Mindez jól mutatja, hogy a magasztos elvek és rendszerek a gyakorlatban sokszor degradálódnak és ellentétes hatásúak lesznek. Valaki, aki szépen fizeti a számláit és mindenhová időben odaér, letét nélkül is foglalhat szobát egy hotelben? Az indiai a társadalomban egy bráhmanának az adott szava is elég bizonyos tevékenységekhez, mivel őt a lelki fogadalmaiból fakadó helyzete amúgy is számos módon megköti. Vagyis

a rendszer, a jelenség, amelyet ma Kínában digitalizálnak, tulajdonképpen szerte a világon létezik már, ezt hívjuk emberi előítéleteknek, minden jó és rossz tünetével.

Fotó: AFP

Az előítéleteink egy része hol tudatos, hol intuitív módon segít bennünket, hogy döntéseket hozzunk a mindennapi élet kérdéseiben, például abban, hogy kinek adjuk ki a lakásunkat. Ha egy rendszer tehát védeni kívánja a társadalom polgárait, az hasznos, de félő, hogy mindez a diszkrimináció egy egészen új, legálisnak tűnő és kőbe vésett formáját hozza el.

Az emberi társadalomban a rendet fenntartani és azt békéssé tenni a védikus írások szerint úgy lehetséges, hogy képezzük az embereket arról, hogy mindannyian lelkek és testvérek vagyunk, hogy követjük az erőszakmentesség elvét a táplálkozásunkban és tetteinkben és a tudás révén növeljük az empátiát és a toleranciát az emberekben. Az emberek olykor rossz döntéseket hoznak, helytelen lépéseket tesznek vagy hibáznak. Ha ebben az esetben csak

elítéljük és további szabályok közé szorítjuk, korlátozzuk őket, de nem karoljuk fel embertársainkat és nem empátiával fordulunk feléjük, az eredmény egy érzésektől mentes, automatizált diszkriminációs rendszer lehet, amely tovább növeli az emberek közötti bizalmatlanságot. Hogyan tudna egy ilyen világ az életünk végső célja felé terelni bennünket?

Én személy szerint nem szeretnék ilyen világban élni.

Nagypál Szabolcs, római katolikus teológus

Az emberi személy akkor tud fejlődni, kibontakozni, ha életét szabadságban élheti le. Ez a teremtő közeg, melyben ki-ki igazán önmaga lehet, ahol Isten képmásaként fölragyoghat a világban.
A szabad emberek felelősek egymásért: közösségben élnek, azt építenek egymással, és intézményi szinten létrehozzák az államot, amely kidolgozza közösségi, társadalmi életük keretrendszerét.
Az államnak a joguralomban kizárólagos joga az erőszak alkalmazása, és ellenőrzést is gyakorolhat bizonyos mértékig állampolgárai (és a területén tartózkodók) fölött.

A szabadság megköveteli, hogy a polgárok is ellenőrzést gyakoroljanak az államhatalom fölött, és a hatalom alakulatai is kölcsönösen ellenőrizzék egymást, fékezve, ellensúlyozva a többieket a jogállamban. A szabadság eszméje a magánélet szabadságát is megkívánja: és ebbe – természetesen, bármilyen furcsa is – a hibázásnak, sőt a vétkezésnek a szabadsága is belétartozik.

Reméljük, hogy mindenki jól sáfárkodik életével, helyes döntéseket hoz, nem él vissza lehetőségeivel: de ennek betartását nem az államtól (és nem is az egyháztól) várjuk, hanem kinek-kinek a lelkiismeretétől.
A szabadságon kívül még egy fogalomról el kell gondolkodnunk, és ez az értékesség: egy ember értéke, jelentősége, hasznossága egy meghatározott társadalomban.

A társadalmi pontozás a legegyügyűbb emberi megkülönböztetést hívja életre: annyit érsz, amilyen mértékben megfelelsz egy ellenőrizhetetlen államhatalom önkényesen meghatározott értékrendszerének.

Nemcsak arra gondolunk, hogy utoljára az általános iskola alsó tagozatában osztogattak piros és fekete pontokat, hogy a magatartásunkat és a teljesítményünket értékeljék. Hanem arra is, hogy lelkiségi szempontból a büntető és jutalmazó Isten képe, Aki előtt ki lehet érdemelni az előmenetelt a mennyek felé, egy tökéletesen bárdolatlan hasonlat, amely hamis, nem őszinte törekvéseket szül.

A szabadságunkat lépten-nyomon szorosan ellenőrző államszörnyeteg, amely hatalomelvűen kidolgozott szempontok szerint büntit és dicséretet osztogat, a legjobban szervezett és ezért legsötétebb elnyomás rémképét idézi.

Radnóti Zoltán, rabbi

Itt elsősorban nem rabbiként, hanem 1971-ben született magyar emberként kell megszólalnom, aki 18 esztendős volt a rendszerváltás pillanatában, majd később rabbi lett…

Nulladik gondolatom, az ilyen elkeserítő jövőkép láttán az, hogy az ellenállás heroizmusa milyen teremtő tud lenni. Az elnyomás, sajnos kedvez a kreativitásnak. Vazallusi lánc kialakulása, hackerek és rendőrök örök párharca várható. Az első gondolatom persze az volt, hogy emberként, rabbiként, apaként, férfiként be tudnék-e tagozódni egy ilyen rendszerbe, vagy szamizdat-létben működnék?
Járnám-e az utakat és nézném-e az embereket, és vajon észrevenném-e, hogyan fejlesztik tökélyre a megfigyeltek, a pszichológiai és szociológiai ismereteiket, emberismeret-skilljeiket, hogy társakat találjak az „élhető élet”-hez.

A kérdés visszhangzik: egy ilyen közegben meg lehet-e maradni szabadságszeretőnek és humanistának? Tudom és tanítom, hogy a zsidó vallás elég humanista ahhoz, hogy erőt adjon a túléléshez.

Ám azt is pontosan tudjuk,

ahol elveszik, kivájják, kimetszik, kilúgozzák az embert az emberből, ott lesöprik, kitörlik, kimarják az Istent is.

Ha rabbiként keresni szeretnék egy bibliai párhuzamot, akkor szinte adja magát Bábel tornyának tanulságos és megdöbbentő története, ahogy az ember megpróbált az Örökkévaló helyébe lépni. Ez a vágy annyira irracionális volt, hogy Isten nevetséges büntetéssel büntette a népeket. Elvágta a kommunikációs csatornáikat megmutatva, hogy az emberek milyen messze vannak még a tökéletes kapcsolattartástól, így pedig az ember már önmagára válik veszedelmessé.

Mesterséges intelligenciát gyártunk, és azt hisszük, hogy így képesek vagyunk isteni képességgel bírni, ám isteni bölcsesség nélkül. Eme tudás hiánya miatt nem vagyunk jogosultak isteni képességeket szerezni magunknak, arról nem is beszélve, hogy még azt sem látjuk, hogy mindez bármikor ellenük is fordulhat.

Ez ismét egy olyan performance, ami megmutatja:

az ember telhetetlen és sokszor rosszra fordítja a képességeit. Tovább gondolva, a gyenge ember nem tudja feldolgozni sem a hatalmat sem a bukást! És az így szerzett hatalom gyorsan kivetkőztetheti az embert az emberi mivoltából.

A Talmud tanítása szerint, csak olyat tégy mással, amit te sem vennél zokon, ha veled tennének meg. A zsidó hagyomány 3 évezrede arra tanít, hogy egy másik teremtménnyel, lelkes lénnyel szemben nincsenek előjogaink.

Fotó: AFP

Sulok Zoltán Szabolcs, muszlim hitoktató

A Saria (iszlám vallásjog) az emberi létezés minden dimenziójára kiterjed, így útmutatást tartalmaz az egyén és az állam kapcsolatára is. Az iszlám szerint egy államnak az alábbi alapvető jogokat garantálnia kell polgárai számára:

  1. Az élet biztonsága
  2. A vagyon biztonsága
  3. A becsület és ta isztesség védelme
  4. A magánélet védelme és sérthetetlensége
  5. A személyes szabadság védelme
  6. A zsarnokság, jogtalanság elleni tiltakozás joga
  7. A véleménynyilvánítás szabadsága
  8. A gyülekezés szabadsága
  9. A lelkiismeret és a meggyőződés szabadsága
  10. A vallási érzület védelme
  11. A személyes felelősség érvényesítése
  12. A szükséget szenvedők segítése
  13. A törvény előtti egyenlőség
  14. A vezetők, tisztségviselők beszámoltathatósága
  15. A vétkek és bűnök megtagadásának a joga
  16. A részvétel joga

A cikkben ismertetett szociális kreditrendszer a fenti jogok közül többet durván megsért. Ezek közül

az egyik leginkább sérülő terület a magánélet sérthetetlensége, mivel ezen jog elvesztése igen hamar lelki és morális válságba taszítja az embereket és így az egész társadalmat.

Allah azt mondta: „Ne kémkedjetek egymás után”.  Az iszlám emellett előírta az engedélykérést is, hogy megvédje az emberek magánéletét és megőrizze titkaikat. Azt mondta Allah: „Ó, ti akik hisztek! Ne lépjetek be a házaitokon kívül más házakba, amíg nem kértek engedélyt, és nem üdvözölitek annak lakóit! Ez jobb nektek, hátha okultok [az intésből]. És ha nem találtok benne senkit, akkor ne lépjetek be, amíg engedélyt nem kaptok. És ha azt mondják nektek: „Forduljatok vissza!”, akkor forduljatok vissza! Ez tisztább nektek. És Allahnak tudomása van arról, amit cselekszetek.”

Mohamed Próféta szigorúan megtiltotta, hogy valaki mások házába benézzen, ahogy megtiltotta mások leveleinek elolvasását is. Ezek a tanítások általános érvényűek, így a vezetőkre, az állami alkalmazottakra is vonatkoznak, vagyis magára az államra, az állam által működtetett rendszerekre is. Mohamed Próféta azt mondta: „Bizony ha megpróbálod kifürkészni az emberek titkait, akkor elrontod vagy legalábbis a romlás szélére sodrod őket.”

Az emberek elrontása egy ilyen mindent behálózó rendszerrel igen hamar bekövetkezik. Az emberek gyanakvással fogják méregetni egymást, a nyilvános tereket, és még otthonaikban sem mernek szabadon beszélni és cselekedni, továbbá gyerekeik száján egy véletlenül kicsúszott szó vagy rokonaik meggondolatlan tette, esetleg a nem megfelelő arckifejezés egy adott szituációban is elég lehet ahhoz, hogy nehéz helyzetbe kerüljenek. Így

a polgárok leszoknak a szabad és őszinte beszédről, a véleményalkotásról és mindenféle önálló – de legalábbis a rendszer jóváhagyását nélkülöző – kezdeményezésről, és a társadalom szenvedni kezd a bizalmatlanságtól, gyanakvástól és a mindent átható félelemtől, az eltitkolási kényszertől és a bénultságtól.

Kiemelt kép: AFP

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.