Az egész világot bejárta Alfie Evans tragikus története, a kisfiúé, akit szülei próbáltak életben tartani, és minden módon megmenteni, de a kezelőorvosuk és a jog emberei végül nem álltak a szülők mellé, nem értettek velük egyet. Nézzék meg ezt a rövid videót, amiből megismerhetik a történetet, utána pedig olvassák el, hogyan reagáltak a vallások tanítói.
Ezt kérdeztük tőlük:
Az ön vallása szerint korlátozható-e a szülő joga abban, hogy gyermeke életének fenntartása érdekében mindent megtegyen?
(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)
Cser Zoltán
buddhista tanító
A Buddha tanításait szemrevételezve a szent szövegekben azt látjuk, hogy minden megnyilvánulása, legyen az cselekvés, beszéd vagy épp a csend, akár csoda, tökéletesen illeszkedett a térbe és az időbe, ahol időzött, tehát az adott körülmények meghatározóak voltak megnyilvánulásainál. Ez azt is jelenti, hogy a legtöbb tanítása egyedi esetre vonatkozott, tartózkodott az általánosításoktól. Ennek az az oka, hogy az Ösvény, mely elvezet a szívig a Közép Ösvénye, mely mentes az ítéletektől, mindemellett pedig a külső és belső világ összhangjának megteremtéséről szól. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek univerzális igazságok, természetesen vannak, és épp ezeket kell használnunk az egyedi esetekben. Az egyik a szélsőségek kerülése, a másik a nemártás, s említhetjük még a belső út célját is, mely a szabadság, nem múló boldogság és a mindentudás – vagy a hétköznapi szinten – a szabad, boldog, értelmes élet.
A kóma passzív állapot, ahol a tudat és a test kapcsolata legnagyobbrészt megszakad. Általában a hétnapos kómát gondolják indokoltnak, ezután a távozás vagy a kiébredés indokolt.
A másik fontos szempont, hogy egy gyermekről van szó, akiért a szülei a felelősek, nekik kell dönteniük ebben a fájdalmas helyzetben. A Buddha mindig azt javasolta, hogy teljesen pártatlanul nézzünk rá egy helyzetre és utána a fenti kérdésekben szemlélődjünk, hogy melyik alternatíva jár kevesebb ártással mind a gyermek, mind pedig a szülők szemszögéből. Mindenképpen a cselekvés, a passzivitás kerülése, valamint a szabadság, boldogság és tudás a cél.
Szemlélődjünk tehát.
Darvas István
rabbi
A vallási előírás szerint a felnőtt betegnek (és orvosainak) törekedni kell arra, hogy mielőbb meggyógyuljon.
Esetünkben alig kétéves gyerekről van szó, vagyis az orvosokon kívül a szülőket terheli annak felelőssége, hogy mindent megtegyenek a gyerek állapotának javításáért. Ezen feladatuknak legjobb tudomásom szerint tökéletesen eleget tettek. Amikor a kicsi már haldoklott és csak gépekkel tudták életben tartani, a szülők – emberileg teljesen érthető okból – úgy vélték, hogy továbbra is van esély a megmentésére, és szerették volna külföldön folytatni a kezelését. A másik oldalról viszont marad a fájó kérdés, vajon ők látták-e jól, és a gyermek életének megmentésére tényleg volt reális esély, vagy az orvosoknak volt igazuk, és az eljárással a kicsi szenvedéseit hosszabbították volna?
A kérdés vallási vonatkozása: amennyiben a külföldre szállítás csak a haldokló gyerek kínjait növelte volna, akkor pont úgy tilalmat hágtak volna át, mint ha elhanyagolták volna betegsége kezelését. Ha ilyen esetben a szakértők, jelesül az orvosok döntésénél nagyobb súllyal esik latba a szülők véleménye, az nem kizárólag egy gyermek sorsát befolyásolja, hanem precedens értékű is lehet, melynek következményeként nem, vagy nem kielégítően felkészült szülők döntenének, hogy miként kell gyermekeiket gyógyítani. Ez nemcsak az orvosi presztízs gyengüléséhez, hanem számos tragédiához is vezetne.
Bár vannak kivételek, mégis kijelenthető: a betegségek gyógyításakor Isten az orvostudományt használja eszközként, és nem a szülői meggyőződést.
Fodor Kata
vaisnava (Krisna-hívő) teológus
Nemcsak a szülő jogát nem lehet korlátozni, hogy a gyermekért mindent megtegyen, hanem magának a gyermeknek az élethez való jogát sem. A szülőnek pedig nem csak joga, kötelessége is a gyermek életének védelme.
Félreértett érzelmi-emberségi szempontból érthető az, hogy az orvosok a gyermeket meg kívánják kímélni a szenvedéstől, hiszen egy kómában fekvő beteg is érzékeli az ingereket, és egy idegrendszeri betegség valóban példátlan fájdalmakat jelenthet a kisgyermek számára. Ugyanakkor az idegrendszer feladja a szervezet alapműködtetését, amennyiben elviselhetetlenné válik számára a fájdalom. A sejtek összehangolt, hibátlan működése, az a finom egyensúly, amit egy hajszálvékony mezsgyén kell megtalálnia testünknek, hogy minden optimális legyen, a hőfok, a sav-bázis egyensúly – ez már önmagában is felveti egy magasabb erő jelenlétét.
A testünket Istentől kapjuk, az életünk hossza saját korábbi tetteinken és az ebből létrejövő karmánkon függ, valamint a Legfelsőbb elrendezésén. Még egy tárgyat sem lophatunk el egy másik embertől jogosan, nemhogy az életét. Érthetetlen, hogy a vatikáni kórháznak miért nem adták át a gyermeket. A fenti eset sajnos arra világít rá, hogyha nincs pontos tudásunk az életünk forrásáról, céljáról, a lélek természetéről, az emberi élet legfontosabb valós értékeiről, akkor hiába rendelkezünk fejlett tudománnyal, végzünk szívátültetést vagy jutunk el a Holdra, tudásunkat végső soron nem a társadalom és az emberiség szolgálatára használjuk.
A teológia épp ezekben a kérdésekben lehetne bölcs tanácsadója a tudománynak.
Galgóczi István
muszlim tanító, arabista, politológus
Az iszlám szerint is az élet egyik szentsége a házasság, aminek a gyümölcse a gyermek. Természetes, hogy a szülők mindent megtesznek a gyerekükért, gyerekeikért. De „mindennek” vannak határai, amit a vallás, a jog, a szakma, vagy a norma diktál. Ezeket mindenkinek figyelembe kell vennie.
Mondd: „Engedelmeskedjetek Allahnak és engedelmeskedjetek a küldöttnek! Ha elfordultok, akkor reá csupán az tartozik, ami az ő terhe, és reátok pedig az, ami a ti terhetek. Ha engedelmeskedtek, akkor az igaz útra vezettettek. A küldött feladata csupán az, hogy az üzenetet világosan átadja.” (Korán; 24:54)
Ez a koráni sor úgy is értelmezhető, hogy az embernek bizonyos kérdésekben engedelmeskednie kell a feljebbvalójának, a szaktekintélynek.
Amikor egy családban él egy halálos beteg gyermek, akkor a szülők a gyermekükön át ismerik meg a betegséget. Velük szemben az orvosok rengeteg ilyen esetet láttak és próbáltak meggyógyítani. Az orvosok már nem annyira a reményben élnek, és hisznek, hanem a betegségekkel kapcsolatos tényekben, és statisztikákban.
Jelen esetben véleményem szerint orvosi hiba volt a „Kis Gladiátor” esete. Főleg azok után, hogy más orvosok vállalták a gyógyítását.
„És ne öljétek meg a gyermekeiteket a szegénységtől félve, mi ellátunk benneteket és őket! Bizony, nagy bűn az ő megölésük!”(Korán; 17:31)
Mézes Zsolt László
evangélikus lelkész
Jogokat alapítani és korlátozni a mai társadalmi környezetben nem vallási feladat. Egykor – amikor a vallás, jog, kultúra, tudomány, gazdaság még nem különült el egymástól – sem a vallás alapította ezeket. Amit megtehetett, hogy útmutatásokat adott annak érdekében, hogy az élet és általa Isten képe, sokasodjon.
A tízparancsolat és az Emberfia útmutatásai sem részletekbe menő jogi kijelentések, ugyanakkor eléggé radikális útjelzők.
Megmondják, mit tegyünk az élet továbbadása érdekében. Az élet életfelettiségének elérése érdekében. Azt nem mondják ki, hogy ha ezt nem tesszük meg, vagy vétünk ellenük, akkor azoknak pontosan mi a következménye.
A szülők joga gyermekeik felé inkább kötelesség. Felelősség. A gyermek nem tárgy, melyet valaki vagy valakik birtokolhatnak, így a gyermek tulajdonjogilag nem szülőé. A gyermek ajándék, Isten ajándéka. Élet. De nemcsak a gyermekkel vagyunk így, hanem minden mással is. Milyen lenne a világ, ha mindenre így tudnánk tekinteni?
A feltett kérdést nem lehet vallásilag vagy jogilag megválaszolni, mert a válasz valamilyen szempontból mindig hiányos marad.
Ugyanakkor benne van jogban, vallásban, vágyakban. Teret és lehetőséget ad mindezekre.
A vallás utat mutat, a vallás papja, lelkésze pedig, mint maga is úton járó, az úton járók mellé tud állni olyan határhelyzetekben, amikor a jog vagy a tudomány tehetetlen. E melléállásban az úton járóra bízott felelősséget nem tudja átvállalni, de rá tud mutatni a Nagyobbra. Arra, Aki elé e terheket oda lehet vinni, s Akinek kezében és szívében ott van minden megszületett és meg nem született élet.
Kiemelt kép: Thinkstock
