Isten tudja... isten tudja

Nincs új a Hold alatt

Hatással van önre a Hold?
Korábban a témában:

Asimov írja a Hold tragédiája című művében, hogy a Hold nélkül a Föld sorsa másként alakult volna. Elég csak az apály-dagály jelenségre gondolunk, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az evolúció során az élet néhány formája a víz után, a szárazföldön is megjelenjen. No, de lássuk, milyen hatással volt a Hold a vallásokra és így, az emberekre is.

A pár napja kezdődött kínai Holdújév kapcsán ezt kérdeztük a vallások tanítóitól:

Van-e bármilyen szerepe az ön vallásában a Holdnak?

(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)

Fodor Kata
vaisnava (Krisna-hívő) teológus

A Holdnak meglehetősen fontos szerepe van az indiai védikus tradícióban. Mint minden bolygónak, úgy a Holdnak is megvan a maga irányító istensége, akit tisztelettel imádnak. Ez azonban nem animista felfogásra utal, hanem arra, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége után kutatva a hinduk mindenben keresik a személyességet.

A Hold az indiai védikus asztrológiában a legfontosabb bolygó,

a lélek, a belső önvaló, az élőlény jelölője, aki születése pillanatában elfogad egy testet. Indiában a 12 csillagjegy mellett 27 holdházat is megkülönböztetnek, a Hold által elfoglalt csillagjegyünkből pedig életutunk, sorsunk, a karmánk minőségére nézve képesek következtetéseket kiolvasni az asztrológusok.
A Hold nagyon gyors mozgású, 28 napos körútja során minden egyes napon elhalad egy fontos állócsillag mellett, s a holdfázissal együtt ez nagyon erős hatással van az idő minőségére és így a hétköznapi teendőkre, hogy egy-egy tevékenységhez az időpont kedvező vagy éppen kedvezőtlen.
A részletes holdnaptár használata a kultúra része.

A Holdnak nagy szerepe van a vallási ünnepek kiszámításában is.

Fotó: Thinkstock

A különféle ünnepeknek még a nevei is tartalmazzák, hogy melyik hónapban és pontosan melyik napon kell megülni ezeket – a Gergely naptárhoz képest – mozgó vallási ünnepeket. A hónapok is a teliholdak által elfoglalt holdházakról kapják nevüket. A Gaura-púrnimá (Gaura= arany, purnimá= telihold) pl. a március elején esedékes arany avatár, Csaitanja Maháprabhu megjelenési napja egy teliholdas éjjelen. A Siva-rátri, amit épp a napokban ünnepeltünk, az Úr Siva, a legkiválóbb félisten és Krisna leghűbb hívének napja, a legsötétebb éjjelen emlékezünk rá, amikor mind a Nap, mind a Hold nagyon gyenge, „sötét” pozícióban van, hiszen Ő az élet árnyékos oldalával áll kapcsolatban és ő felel az univerzumban a pusztításért.

A Hold hatással van az elme működésére is,

ezért újholdkor és teliholdkor az indiaiak nem hoznak fontos döntéseket, inkább megpróbálják a mantrameditáció végzésével fegyelmezni az elméjüket. Így a nap- és holdfogyatkozások idején is, amikor fényüket elnyeli a sötétség, ami nagyon kedvezőtlennek számít.

Nagypál Szabolcs
római katolikus teológus

Az égitesteknek, például a Holdnak teológiai értelemben semmilyen szerepe sincs a keresztény vallásban:

egyike a Jóisten által teremtett számtalan anyagi dolognak,

amelyek történetesen a közvetlen földi élettéren kívül helyezkednek el.
Sőt, a kereszténység nagyon lényegesnek tartotta mindig, hogy

mielőbb leállítsa mindazon törekvéseket, amelyek arra irányultak, hogy a csillagokat, a bolygókat, az égitesteket bárkik is istenként tiszteljék. Ez bálványimádás volna,

az egyetlen Isten helyett múlandó teremtmények előtti, hibás hódolat.
Hasonlóképpen mindig

föllépett a kereszténység az ellen, hogy az égi tárgyaknak, jelenségeknek és együttállásoknak valamilyen, az emberi sorsot, végzetet, netán döntéseket befolyásoló erőt vagy ilyesféle hatalmat tulajdonítsanak.

A kiterjedt világegyetemnek a felőlünk szemlélt különböző rajzolatai és a mi viszonylagos szemszögünkből észlelt mozgásai sem a születésünkkori pillanatban, sem jelenleg nincsenek és nem is lehetnek semmilyen hatással az embernek a jellemére, a vérmérsékletére, a választásaira, az életének alakulására.
A Holdnak mint jelképnek és kulturális tényezőnek azonban van némi szerepe a kereszténységben is. Egyrészt, az ó- és az újszövetségi prófétai szövegek a Holdat többször külön is kiemelik, amikor az utolsó időkről és a végítélet hosszú folyamatáról van szó.
A keresztény művészetre megtermékenyítőleg hatottak e körben az olyan szemléletes leírások, mint például: „Az égen nagy jel tűnt föl: egy asszony; öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona” (Jelenések könyve 12,1).
Másrészt, bolygónkon a Hold keringésének az üteme mindig is jelentős szerepet játszott az időmeghatározásban. Ennek megfelelően, az Egyház éves ünnepi naptárában is vannak részben a holdnaptárhoz kötődő mozgóünnepek. Ezek egyik a Húsvét, amelyet Nyugaton a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnapon tartunk.

Radnóti Zoltán
rabbi

A zsidó hagyomány – a Teremtés alapján – a Holdat „kis világító”-nak nevezi, azaz szerepét – már az első pillanattól – a Naphoz hasonlítja. Oly annyira, hogy az Egyiptomból való kivonulás előestéjén (Pészách) meghagyja az Örökkévaló Mózesnek és Áronnak, hogy ez a hónap kell, hogy a zsidó naptár első hava legyen. A Talmud szerint ekkor adja át az Örökkévaló a zsidó népnek az egész év és hónapszámítás rendszerének parancsolatát is, aminek az alapja a Hold lett, azaz a napjainkban is használt lunáris (Hold központú) naptár-számítás ide vezethető vissza.
A hónapot héberül két néven szokták nevezni. A tórai neve megegyezik a mai névvel: „hódes” azt jelenti „megújuló”, a rabbinikus irodalomban a „leváná” szó található meg, ami „fehér”-et jelent.

A zsidó naptár ma is a Hold alapján áll.

A 29 vagy 30 napos holdhónapok holdújulástól holdújulásig tartanak, így egy „zsidó év” átlagosan 355 napos. Ám, hogy a fentebb említett Pészách-ünnep mindig tavaszra (kalászérés) essen, és a mezőgazdasági ünnepek megtarthatóak legyenek ezért léteznek szökőhónapok – kvázi 13. hónapok is. A zsidó naptár évei 19 éves ciklusokat alkotnak, melyekben tizenkét normális és hét szökőév van. Egy ciklusban összesen 235 hónap van, melyekből 7 hónap minősül szökőhónapnak, és amelyek mindig az első hónap előtt vannak.
Évszázadokon keresztül – annak ellenére, hogy a rabbik ismerték az öröknaptárat, mégis – a Hold megszületését jelentő tanúk szavai alapján hirdette ki a jeruzsálemi vallási bíróság az új hónapot. Az i.e. 1000 körül uralkodó első zsidó királynál, Saulnál is már részletes leírást olvashatunk az új hónap (holdújúlás) megünnepléséről. Rá mintegy’ 800 esztendőre a szeleukida hellenista diktátorok betiltották az újhónap megünneplését, mondván, ha nincs újhónap, akkor nincsenek ünnepek sem, és ha nincsenek ünnepek, akkor megszűnik a zsidó vallás is.
Ám az egyre erősödő zsidó diaszpóra miatt az i.sz. V. század óta hivatalosan is előre kiszámított öröknaptárat használnak a rabbik.
Rengeteg szimbólumot rejt ez a három és fél ezredes naptárrendszer, a ciklikusságtól az egymásra utaltság élményéig, ám az egyik legfontosabb szimbolikus üzenete, hogy a történelem folyamán

a zsidó népnek mindig a folyton változó Holdhoz igazodva kellett ünnepeiket és hétköznapjaikat számlálni.

Ezzel – többek között – Isten arra emlékeztet bennünket, hogy a zsidó nép létezését nem lehet képletek közé szorítani, és sose érezze azt a zsidó ember, hogy a természet törvényei teljesen maga alá kényszerítik a zsidó embert, hanem éppen ellenkezőleg,

a zsidó nép szimbiózisban él a mindig változó természettel.

 Sulok Zoltán Szabolcs

Az iszlámban a Hold nagy jelentőséggel bír, hiszen Allah kinyilatkoztatott szavában, a Koránban, illetve a Mohamed Próféta (béke legyem vele) tanításaiban, a Szunnában, sokszor említésre kerül a Hold, például:

  • „És a Holdnak fázisokat szabtunk ki, míg úgy nem tér vissza, mint a levele-hullott öreg pálmaág.” (Korán 36:39)
  • „Kérdeznek téged [ó Mohamed] az újholdakról. Mondd: ezek időpontjelzők az emberek és a zarándoklat számára.” (Korán 2:189)
  • „Ő az, aki a napot fényességgé és a holdat világossággá tette meg, és állomásokat rendelt el (a hold) számára, hogy megtudjátok az évek számát és a számítást.” (Korán 10:5)
  • „Böjtöljetek, ha meglátjátok (az újholdat), és szakítsátok meg a böjtöt, ha (ismét) meglátjátok! Ám ha bizonytalanná vált nektek meglátni, akkor egészítsétek ki a hónapot harminc napra!” (al-Bukhári és Muszlim)
Fotó: AFP / KARIM SAHIB

Az iszlám a fenti tanításokkal a Holdat az időszámítás alapjává teszi,

a hónapokat a holdciklus alapján határozza meg (újholdtól újholdig), s ennek megfelelően az évet a holdhónapok alapján számítja (tiszta holdnaptár). Az iszlám öt pilléréből kettő,

a Ramadán hónap böjtölése, illetve a mekkai zarándoklat ideje, így a Hold járásához kötött,

s ugyancsak a Hold határozza meg az ünnepek (Böjtmegtörés ünnepe, Zarándoklati ünnep) és a nevezetes napok (Arafat napja, Asúra, Elrendelés Éjszakája) idejét. (A napi imák idejét ezzel szemben a Nap állása határozza meg.)
Mivel a holdév kb. 10 nappal rövidebb a szoláris évnél (mert a holdhónap csak 29 vagy 30 napos lehet), ezért mind a böjtölés, mind a zarándoklat ideje „körbe jár” az évszakokon, s

kb. 33 és fél év alatt esik ismét ugyanarra az időre.

(Ennek megfelelően a holdnaptár gyorsabban jár, százévente kb. 3 évvel „előzi meg” a szoláris naptárat.)

Végh József

buddhista tanító

A buddhista hagyományokban magának a Holdnak nincsen külön kiemelt jelentősége, vagy annak, hogy megszemélyesítik-e vagy sem. Az viszont tény hogy

a legtöbb országban, ahol Buddha hagyománya él, az időszámításban még mindig fontos szerepe van a Holdnak.

Ha időközben át is álltak, mint a japánok vagy a kínaiak a nyugati rendszerre, a vallásban az egyházi ünnepek idejét a Hold ritmusa szerint számítják. Így van élő Hold-naptár a délkelet-ázsiai országok többségében, mint pl. Thaiföldön, vagy Kínában, Japánban, Tibetben, Koreában, Mongóliában stb.
Annál is inkább így van ez, mert

Buddha életeseményeit is a korabeli Indiában is a Hold-hónapok szerint tartották számon.

Fotó: Alexei Danichev/Sputnik/AFP

Ma inkább abból van a probléma, hogy hol, hogyan tudják összeegyeztetni a Nap-év és a Hold-év ciklusait. A tibetiek naptárában a 29 és fél napos holdhónapot azzal érik el, hogy a 30 napos hónapok során egyes napokat kihagynak a számításból, vagy másokat duplán számolnak. Így valójában 28-30 napos hónapokat kapnak, és amikor szükséges, egy 13. hónapot iktatnak be az évbe. Emiatt, amikor a Mongol-dinasztia idején a Kínai birodalom áttért erre a rendszerre, ezt a következetlen rendszert kiigazították, legalábbis a számolás esetlegességét megszüntették, hogy ne lehessen csak úgy, nem létező napra hivatkozni. Mert honnan tudja egy hétköznapi ember, hogy tavaly, az első hónapból melyik nap maradt ki, vagy melyikből volt kettő?
A Hold, mint szimbólum az indiai kultúrkörben arra utal, hogy valami evidens, mindenki számára egyértelmű, köztudott, híres, könnyen belátható.

A buddhista szerzetesek számára pedig a nem részrehajló megközelítést jelenti, ahogyan a Hold válogatás nélkül süt be minden ablakon.

A másik hétköznapi értelme a társ, barát. A férj és feleség Indiában Napnak és Holdnak szólították egymást.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.