Isten tudja... isten tudja

Igazat szólj, ne egyél húst, szeresd magad, ne fogadkozz, cselekedj

Korábban a témában:

Szilveszterkor és újévkor szeretünk fogadkozni, íme néhány tipp és különböző hozzáállás a fogadalmak világából.

A vallások tanítóitól most ezt kérdeztük:

Vallásának mely fogadalmát ajánlaná most, az új év kezdetekor az olvasók figyelmébe, és miért?

(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)

Farkas Pál
buddhista tanító

Vallásomnak a helyes beszédre vonatkozó fogadalmát ajánlom a tisztelt olvasók figyelmébe,

azt az egyetlen fogadalmat, melyet a Buddha, születésregéinek tanúsága szerint, egyetlen „korábbi életében” sem tört meg. Jelentőségét mutatja a Buddha tanítóútja kezdetének története, amikor megvilágosodása után korábbi aszkéta társaihoz tér vissza, akik félreértették az egyoldalú aszkézis hiábavalóságára vonatkozó felismerését. Vonakodnak elfogadni beérkezettségének bejelentését és tanítását mindaddig, amíg azt nem kérdi tőlük: „mondtam-e nektek valaha is valótlant?”

Tudván, hogy ez sosem történt meg, ülnek köré és hallgatják végig az első tanítóbeszédet, mellyel a Buddha „megforgatja a Tan kerekét”, útjára indítja tanítását.

A helyes beszéd összekötőkapocs a tiszta tudatban megfogant helyes szemlélet és elhatározás, valamint a helyes cselekedet között. A fogadalom szó szerint így hangzik:

„megfogadom, hogy tartózkodom a hamis beszédtől”.

De a ránk maradt szövegekből tudjuk, hogy ennek a hamisságnak négy aspektusa van: a beszéd nem lehet hamis és valótlan, nem lehet rágalmazó és viszálykeltő, nem lehet becsmérlő és durva, és nem lehet fölösleges és tartalmatlan.

Ráadásul nemcsak igaznak és valósnak kell lennie, hanem előrevivőnek és segítőnek is, tehát akár kellemes, akár kellemetlen hallania annak, akinek szánják, a beszélőnek tudnia kell a szólás idejét. Ez a beszéd a fülnek tetsző és a szívhez szóló, indokolt és mértéktartó, szívesen hallott és megjegyzésre érdemes. Az igaz ember úgy cselekszik, amint beszél.

Ugyanakkor a Buddha azt az embert, aki valamiről azt állítja: „csak ez igaz, minden más hamis”, ostobának tartja, aki nem ismeri föl, hogy ha egy véleményhez ragaszkodik, az csak vitához és megosztottsághoz vezet, ezért a szabad ember senki pártjára sem áll és senkivel sem vitázik, egyszerűen közli nézeteit anélkül, hogy ragaszkodna hozzá.

Madhupati dász (Mérő Mátyás)
vaisnava (Krisna-hívő) lelkész

Újév tájékán sokan határozzák el, hogy megpróbálnak jobb életet élni, mert szeretnének valami magasabbra törekedni, mint a mindennapok mókuskereke. Elhatározzák, sőt fogadalmakat is tesznek, hogy sportolni fognak, vagy többet fognak olvasni, vagy kedvesebbek lesznek a párjukkal vagy a gyermekeikkel. Ezek a változtatások kedvezőek, de még mindig nem oldják meg az élet alapproblémáját: hogy minden születést követ a halál, és közben még a betegségeket és az öregséget is el kell szenvednünk.

Ahhoz, hogy kitörhessünk ebből a körforgásból, helyre kell állítanunk kapcsolatunkat Istennel, mert egyedül Ő tud bennünket kimenteni belőle.

Mi kell ahhoz, hogy Isten visszafogadjon társaságába?

Szükséges, hogy kifejlesszük, illetve felébresszük isteni tulajdonságainkat: a tisztaságot, lemondást, kegyességet és az igazmondást.

Ezen tulajdonságok között is kiemelkedő fontosságú a kegyesség, azaz az erőszak lehetőség szerinti kerülése életünkben. Aki ugyanis kegyetlen, az érzéketlenné válik mások szenvedése iránt, és ezért a karma törvénye szerint neki is szenvedni kell, és képtelenné válik a magasabb lelki összefüggések felismerésére.

A hétköznapi életben a kegyetlenséget a legkönnyebben a húsevésben érhetjük tetten. A húsevés ártatlan állatok millióinak kegyetlen megölését igényli, és mindazok, akik az állatot megölik, feldolgozzák, a húst értékesítik, belőle az ételt elkészítik, valamint megeszik, részesednek a szörnyű tett visszahatásában.

A legjobb fogadalom tehát, amit a tisztelt olvasóinknak ajánlhatunk, az a húsról való lemondás.

Ez a lemondás kezdődhet úgy, hogy először csak a hónap meghatározott napjain nem eszünk húst, majd fokozatosan a többi napon is elhagyjuk.

Aki lemond a húsról (mint a magam esetében történt), az megtapasztalja, hogy nemcsak az egészsége fog megjavulni, hanem érzékenyebbé válik lelki problémákra, illetve rájön számos mélyebb lelki összefüggésre is, és idővel ki tudja teljesíteni a többi erényt is magában.

Mézes Zsolt László
evangélikus lelkész

Lelkészként azt gondolom, hogy a külső világ a belső tükörképe. Lelki vívódásainkat mind tükrözik azok az élethelyzetek, amelyekkel találkozunk. Természetesen nem lehet ezeket egy az egyben tükörfordításként értelmezni, mert ahhoz szükséges lenne ismerni lelkünk nyelvét. Mindannyiunknak külön nyelve van. Ezért igazán senki más nem mondhatja meg, hogy vajon ez vagy az a sorshelyzet mit akar számunkra üzenni, miért történik, mi a célja.

Egyet tehetünk: nagy türelemmel fordulunk önmagunkhoz.

Ha ez megvan, elkezdhetünk kérdezni. Kérdések tengere merülhet fel bennünk, amíg egyszer-egyszer képesek leszünk érteni a helyzetet. Értés után következhet megértés. Utána elfogadás. S ha az elfogadás megvan, elkezdjük lassan szeretni magunkat.

Ezen az úton mérföldekre vannak egymástól a kérdések, értés, megértés, elfogadás és a szeretet. De önmagam szeretete csak a nulladik kilométerkő. Tovább kell indulni. Mert az Emberfia azt mondja: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!”

Ez elsősorban az önszeretet parancsa. Nagy bölcsességre vall, aki ezt helyesen cselekszi. De ha sikerül, akkor még mindig csak belső világunkat kezdjük megtalálni és rendbe tenni. Az Emberfia pedig azt parancsolja, hogy nézzünk kifelé. A felebarátunk felé. Mert a felebarát az, aki kint van. Lehet egy személy, hivatás, cél, lehet a legegyszerűbb tett is, vagy a legnagyobb ökológiai mozgalom. De ha nem befelé kezdődik szeretetünk, akkor semmi értelme. Vagy csupán annyi, amennyit már elértem magammal szemben.

Ezért kívánom mindannyiunknak azt a bölcsességet, hogy megtapasztaljuk a helyes szeretetet, s ha ez megy, akkor legyen erőnk végigmenni az úton – önmagunk felé. S ha ez is megy, akkor elkezdhetjük megvalósítani azt a föntebb emlegetett fogadalmat, amit parancsolatként ad elébünk Jézus Krisztus:

„Szeresd felebarátodat, mint magadat!”

Radnóti Zoltán
rabbi

A vallásos zsidó emberek hétköznapi beszélgetésének része ez a két szó: BLI NEDER – szó szerint azt jelenti, fogadalom nélkül. Azaz, ha ígérnek valamit, az se tekintessen fogadalomnak, ugyanis a zsidók alapvetően nem fogadkoznak és nem esküsznek.

A Sulchan Aruch, mely a zsidó ember számára a „manual guide” a zsidó élethez, ezt írja: „iparkodjék az ember a kívánt eredmény elérésére fogadalmak nélkül”, illetve: „ne szokjál a fogadalomtevéshez”, és ennek nyomatékot adva 11 pontban foglalja össze azt, hogy az esetleges fogadalmaknak és elengedhetetlen esküknek milyen szabályai vannak.

Ennek az alapelvnek a forrása Mózes 4. könyvében szerepel: „Ha valaki fogadalmat tesz az Örökkévalónak, vagy esküt tesz, hogy megkösse magát megszorítással – meg ne szegje szavát; mind aszerint amint kijön szájából, cselekedjék” – vagyis nincs apelláta, ha valamit kimondunk.

Ezzel párhuzamosan szigorú törvények szabályozzák az esetleges feloldását bizonyos fogadalmaknak és esküknek – ha egyáltalán ez lehetséges.

Talán ez is az oka annak, hogy a zsidók számára nem a fogadalmaknak, hanem a Tóra által diktált alapvető értékrendnek van igazán jelentősége.

A zsidó vallásnak inkább céljai vannak mintsem fogadalmai.

A zsidó vallásjog kodifikátorai arra törekszenek, hogy ne fogadalmak irányítsák az életünket, hanem alapvetően olyan életet éljünk, ahol az egyéni elhatározásoknak és a szabad választásnak van döntő szerepe.

A kimondott szónak nagyon nagy súlya van.

Nem létezik a rutinból „esküszöm” habkönnyű műfaja, amit az egyén abban a percben érez fontosnak, és amit vagy betart, vagy sem. És nincs a gyónás sem. A bűnhődés – bűnbocsánat koreográfiája – teljesen más alapokon áll. Ha valamit – egy számunkra fontos dolgot –, nem tudunk megvalósítani, az elég büntetés önmagában is. Az el nem ért célok vagy be nem tartott elhatározások nem válthatók meg mással. Ezért is ellenzi a Tóra az eskütételt.

A zsidó újév és az azt követő engesztelőnap (Jom Kipur) fő üzenete is hasonló: értékeljük az előző évet és engesztelést nyerjünk.

Ennek a folyamatnak komoly szabályrendszere van. A legfontosabb talán, hogy az engesztelésre – a teljes szívvel való megbánás mellett – csak akkor van lehetőség, ha embertársunktól, akivel szemben vétkeztünk, egyértelműen elnézést kérünk.

Az engesztelés és az újévbe való belépés egy interaktív folyamat –

nincs mód arra, hogy bűneinket, vétkeinket imákkal, eskükkel hatástalanítsuk.

Dr. Shubail Mohamed Eisa
muszlim hitoktató

Az iszlám azt tanítja, hogy az idő elmúlásából okulnia kell a hívő embernek. Allah azt mondta: „És Ő az, aki váltakozóvá tette az éjszakát és a nappalt annak, aki emlékezni akar, vagy hálás akar lenni.” (Korán 25:62). Tehát az idő megy, nincs hatalmunk felette, de a kezünkben van kihasználásának a legjobb módja és ez adja meg igazán az idő értékét.

Al-Haszan al-Baszri azt mondta: „Egy napot sem él meg Ádám fia (gyermeke) anélkül, hogy az (a nap) azt ne mondaná neki: „Ó Ádám fia (gyermeke)! Én egy újabb nap vagyok, és tanúja leszek annak, amit cselekszel! Ha elmegyek tőled, akkor nem fogok visszajönni hozzád! Tegyél hát bármit, magad előtt fogod találni, és halassz el bármit, soha nem tér vissza hozzád!”

Tehát

minden egyes új nap egy újabb lehetőség az ember számára a cselekvésre, a javulásra és a javításra.

Ibn Maszúd azt mondta: „Nem sajnálok semmit sem jobban, mint amikor egy nap elmegy az életemből, amely miatt az rövidebb lesz, de a (jó)cselekedetem semmivel sem lesz több.” Minden egyes új nap előtt az ember határozza el, hogy holnap jobb legyen. Körülöttünk minden változik és az ember képes változni és változtatni, de nem szabad elfeledkezni arról,

minden változás belülről kezdődik.

Allah azt mondta: „Bizony, Allah nem változtatja meg azt, amely valamely népben van, ameddig ők meg nem változtatják meg azt, ami magukban van.” (Korán 13:11). Az elhatározás után jön a tervezés. Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Használj ki öt dolgot, mielőtt öt dolog bekövetkezne: A fiatalságodat, mielőtt megöregszel; az egészségedet, mielőtt megbetegszel, a gazdagságodat, mielőtt szegény leszel; az üres idődet, mielőtt elfoglalt leszel, és az életedet, mielőtt meghalsz.” (szahihul-dzsámi, 1077).

Al-Haszan al-Baszri azt mondta: „Bizony napokból állsz. Ha egy napot elveszítesz, akkor egy részedet veszítetted el.”

Minden ezen a földön előrefelé halad és egy új évszakra készül elő. Az embernek is így kell tennie. Allah azt mondja: „Ó ti, akik hisztek! Féljétek Allahot, és nézze meg minden ember, hogy mit küldött előre holnapra! És féljétek Allahot! Bizony, Allah jól ismeri azt.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.