Egy egyiptomi ördögűzést bemutató riport apropóján kérdeztük meg a világvallások képviselőit az ördögűzésről.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)
Farkas Pál
buddhista tanító
A buddhizmus ördögfigurája, Mára, a Kísértő, a kezdet és vég nélküli létforgatag szenvedéseinek, elhomályosodottságainak és kötöttségeinek allegorikus megszemélyesítője. Megjelenésében az érzéki világ istenségeinek legmagasabb szintjén uralkodik, mint olyan lény, aki mások teremtését is a maga javára tudja fordítani. Képes arra, hogy bizonytalanságot és félelmet keltsen, vágyat és ellenszenvet gerjesszen, otthona a tudatlanság zűrzavara, végső soron azonban nincs uralma a magasabb megvalósítás útján járók fölött, akik olyan tudatállapotokban képesek időzni, amelyről nincs sem ismerete, sem közvetlen tapasztalása.
A Buddha élettörténetének ismert fejezete a Mára seregeivel sikeresen megvívott harc megvilágosodása előtt, és Mára lányainak sikertelen kísértő próbálkozásai megvilágosodása után. De a tanítványság útját járó gyakorlóknak sincs szükségük ördögűzésre, hiszen hatalmának elvesztéséhez elégséges az, ha az átható figyelem, éber jelenlét és rendíthetetlen összeszedettség átható fényében a megkísértett felismeri és átlát rajta. Ilyenkor – ahogyan a szútrák mondják – „szomorúan és csalódottan” magától is eltakarodik, miután hiábavaló módon próbálkozott a kísértéssel. Ha pedig a világi emberek mégis a csapdájába kerülnek, a nemes gyülekezet által mindig elérhető a menekvés útja, a Buddha tanításai alapján megvalósítható nemes nyolcas út, azaz a magasrendű erények, összeszedettség és bölcsesség kifejlesztésének útja, melynek végigjárásával megnyílik a szabadulás kapuja.
Buddha és Mára, a kísértő. Forrás: youtube
Nagypál Szabolcs
római katolikus teológus
Az ördögűzés hátterében két vallási hozzáállás áll. Az egyik az, hogy a világban két erő vívja a küzdelmét, a jó és a rossz – noha a kereszténység szerint a kettő nem azonos létszinten helyezkedik el, mert Isten, mivel Ő Maga a jóság, a jó oldalán áll.
A rossz nyilvánvaló jelenségét a világban az ördög alakjában személyesíti meg a krisztusi gondolat: és különösen is a XX. század népirtásai azt támasztják alá, hogy a valamiféle hatóerő vagy a jónak a hiánya értelmében fölfogott gonosz nem volna képes ilyen hatékonyan és sikeresen érvényesíteni az akaratát.
A másik vallási meglátás az, hogy a betegséggel és fogyatékossággal minden egyes emberi vonatkozásrendszerben érdemes fölvenni a harcot, vagyis a valódi gyógyuláshoz nemcsak a testi, hanem éppen annyira a lelki, valamint a szellemi vagy a lelkiségi megjavítás is hozzájárul, egyfajta egészlegességében igyekezve megragadni az egészségre vágyó embert.
Az orvostudomány és a lélektan elért eredményeit és a kidolgozott módszereit tehát nem megtagadva, hanem azokat kiegészítve, Jézus Krisztus nevében és a példáját követve, a tanítványai az imádsággal gyógyításra és a gonosz kiűzésére is kísérletet tesznek, szigorúan szabályozott eljárások keretében.
Az előírások pontos betartása a szertartások során azért fontos, hogy a módszer valóban Jézus Krisztus és az Egyház akarata szerint menjen végbe, és ne csússzék valamiféle elhajlásba, eretnekségbe; illetve hogy ne kérkedés, csodaszer, vagy a tudomány eredményeinek a megtagadása álljon a hátterében.
Jézus Krisztus gyógyító, üdvözítő műve ugyanis más metaforák mellett a sátán legyőzésének harcaként is fölfogható; márpedig ebbe Krisztus vezetésével minden keresztény ember is bekapcsolódhatik, és be is kell kapcsolódnia. Amikor tehát ördögűzésre kerül sor, az Egyház e sajátos gyógyító szolgálatában veszünk részt, Jézus Krisztus útmutatása és személyes életpéldája szerint.
Krisztus megkísértése. 12. századi mozaik a Szent Márk Bazilikában, Velencében. Forrás: wikipédia
Dr. Shubail Mohamed Eisa
muszlim hitoktató
Az iszlám tanítása szerint létezik az emberek és az angyalok világa mellett egy további, értelmes lények lakta világ is, de e teremtményeket eredeti formájukban az emberi szem képtelen látni. Innen kapták a „dzsinn” nevet, hiszen el vannak rejtőzve a szemek elől.
A két világ, az emberé és a dzsinneké, párhuzamosan él egymás mellet. Képességeik miatt a dzsinnek látnak minket, de mi nem látjuk őket. A dzsinnek között vannak olyanok is, akik az emberrel élnek, ismerik a szokásait és utánozni is tudják őt (pl. a beszédhangját), de sem ártani, sem használni nem tudnak az embernek.
Isten az embert választotta helytartóvá a földön, de sajnos vannak olyan emberek, akik a dzsinnekhez esedeznek és tőlük kérnek segítséget. Erről a Korán azt mondja: „Akadtak férfiak az emberek között, akik menedéket kerestek dzsinnekhez tartozó férfiaknál, és csak növelték az esztelenségüket.” (Korán 72:6).
Az emberek által tapasztalt hirtelen megjelenő, majd nyom nélkül elmúló rosszullétek lehetnek szervi eredetűek, és lehetnek pszichés eredetűek is. A szervi eredetűek hátterében többnyire vagy a szív betegsége (pl.: ritmuszavarok), vagy az agy betegsége (pl.: epilepszia) áll. Ezek közös jellemzője, hogy a rosszullét időpontjában megfelelő vizsgáló műszerekkel többnyire kimutatható eltéréssel járnak. A pszichés eredetű rosszullétek alatt a műszerek eltérést nem mutatnak, azonban az előbbiekhez hasonlóan a beteg ugyanúgy szenved tőlük.
Az iszlám vallás szerint a dzsinnek képesek az ember pszichés egyensúlyát felborítani, szomorúságot, lehangoltságot, fásultságot sugallni, de valódi ártalmat nem tudnak okozni. A legjobb védekezés ilyenkor és mindenkor Isten oltalmának kérése, az ima, a Korán recitálása, illetve általánosságban a vallás rendszeres és Mohamed Próféta (béke legyen vele) tanításainak megfelelő gyakorlása.
Gandharviká Préma déví dászí (Szilaj Péterné)
vaisnava (Krisna-hívő) lelkész
Vannak olyan emberek, akik azt tapasztalják, hogy időnként valamiféle láthatatlan élőlény zaklatja őket. Ennek néha van alapja, máskor nincs, de a jelenség visszatérő volta arra enged következtetni, hogy nem minden látható, ami létezik.
Ha viszont nem csupán a saját logikámra és tapasztalataimra kívánok építeni, akkor egy hiteles forráshoz, valamilyen szent irathoz fordulok segítségért, ami egy, az emberénél magasabb szférából származó tudás tárháza. Ilyen írások például a Védák könyvei, melyek egyfajta használati útmutatóul szolgálnak az evilági boldogulás tekintetében, legyen szó akár egészségmegőrzésről, akár olyan bántalmakról, mint például a „sátáni, vagy ördögi zaklatások”.
Egy korábbi cikkben esett már szó a szellemekről, melyben utaltunk rá, hogy a szellem a Védák szerint olyan lélek, akinek a teste anyagi szemek számára nem érzékelhető fizikai anyagokból áll. A szellem viszont durva fizikai test hiányában is vágyik az evilági élvezetekre, amikre nem képes szert tenni, emiatt pedig örökké frusztrált. Bosszúságában sokszor zavart kelt a környezetében, áldozatokat szemel ki magának, akiket zaklathat. Az „ördögűzés” a Védák szemüvegén keresztül tulajdonképpen az e szellemektől való megszabadulás módszerét jelenti, ami vallásonként eltérő metódus lehet.
Az ősi védikus kultúrában például a finom szintű energiákat hangvibráció keltésével lehetett irányítani, ezért a védikus irodalom számtalan kedvező és gyógyító mantra leírását tartalmazza. A tradíció szerint azonban a mantrákat csak arra képesített mesterek és tanítványaik tudják hatásosan alkalmazni, és ezek a módszerek a lelki tisztaság csökkenő szintje miatt a mai napra már sokat veszítettek erejükből. A Krisna-hívők által követett Védák a mai korszakra egyetlen mindenre hatásos mantra használatát javasolják, mely Isten neveiből – a Haré, a Krisna és a Ráma szavakból – áll, és képes semlegesíteni a hibákat, a zavart, vagy akár távol tartani az olykor gonosz szellemeket.
Krisna hívők. Fotó: Europress
Verő Tamás
rabbi
Hagyományainkban nem ismert ördögűzés szertartás! A Misna és a Talmud legkorábbi bejegyzései azt mutatják, hogy a sátán csak igen kis szerepet játszott a zsidó teológiában. A zsidó vallás később átvette a népszerű közel-keleti (perzsa eredetű) nézeteket a sátánról és nagyobb szerepet tulajdonított neki. Minél később íródott egy rabbinikus mű, annál több említés esik benne a sátánról és az általa megszálltakról. Például a kígyó a klasszikus zsidó vallás szerint a szó szoros értelmében csak kígyó volt, míg a későbbi zsidó teológiában a gonosz által megszállt lény lett, hiszen a bűnbeesés történetében beszélt, pedig a kígyó erre nem képes önmagától. (A Midrás már odáig megy, hogy a kígyó, mielőtt megátkozták, felegyenesedve járt és tudott beszélni.) Az i. sz. 450 körül íródott Palesztinai Talmud még igen tartózkodó a sátánnal kapcsolatban. A Babilóniai Talmud szerint (Bava Batra 16a) a jécer hára (a gonosz hajlam), a halál angyala és a sátán azonosak. A későbbi rabbinikus irodalom jó néhány művében és sok rabbi szerint a sátán minden gonoszság megtestesítője, és minden erejét az ember elpusztítására fordítja. Egyes rabbik úgy gondolták, hogy sátán a jelenben is ugyanolyan aktívan tevékenykedik, mint a múltban, amikor ő volt Izsák feláldoztatása, Ézsau csalása, Mózes halála, Dávid Betsévával való paráználkodása, Vasti királynő halála és a zsidóellenes háborúk előmozdítója, de mindezek mellett szertartást, ördögűzési összejövetelt nem tartunk, és a hagyományainkban a gonoszságot, mindenkinek saját magának kell legyőzze, mindenkinek egyedül kell megküzdenie a rosszasággal. És azt hogy ez sikeres volt-e vagy sem, azt majd az Örökkévaló mérlegeli, és eldönti. Mi az Istenhez fordulhatunk imáinkkal, hogy adjon erőt a harcunkhoz a gonoszság, a bűn elleni tevékenykedésünkhöz.
Kígyó ábrázolás. Forrás: Thinkstoc
