A 24.hu-n, a családon belüli erőszak témájában nemrégiben megjelent néhány írás kapcsán kérdeztük meg a vallások képviselőit, ezúttal egy általunk elképzelt esetet felvillantva számukra. Kíváncsiak voltunk, ők mit mondanák annak, aki családon belüli erőszak áldozata, illetve azt is szerettük volna megtudni, hogy egyáltalán mondhatnak-e bármit kérés nélkül egy ilyen helyzetben?
A konkrét kérdésünk így hangzott:
(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)
Farkas Pál
buddhista tanító
Mindjárt elöljáróban állapítsuk meg, rendkívül ritka eseteket kivéve, amikor a még súlyosabb kár elhárítására kell erőt bevetnünk, az erőszak alkalmazásának szükségességét semmivel sem lehet alátámasztani. Mivel rendkívül érzékeny témáról van szó, ami nagyfokú körültekintést igényel, egy ilyen esetben a tanácsadást jelentősen megkönnyíti, ha a sértett maga fordul bizalommal az emberhez. Ha ez nem történik meg, mérlegelni kell, hogy képesek és alkalmasak vagyunk-e a tanácsadásra, vagy van-e a közösségen belül megfelelőbb személy, hiszen a bizalom alapvető tényező. Azok, akik az erőszakot elszenvedik, gyakran szégyenkeznek a megaláztatás miatt, súlyosabb esetben megbélyegzettnek érzik magukat, még ha nyilvánvalóan az elkövetőknek kellene is szégyenkezniük.
Óvatosan kapcsolatot létesíteni, beszélgetni, a másikat nyitott szívvel és türelmesen hallgatni, odafigyelni a legapróbb rezdülésekre is, igyekezni megnyitni a másik szívét, jelezni, hogy készek vagyunk támogatni – ez az, amit mindig megtehetünk. Ilyenkor az embernek igen finoman kell mérlegelni, hogy nincs-e benne az erőszak elkövetőjével szembeni rosszakarat és bosszúvágy, és hogy a segítőkészsége mögött nincsenek-e a szenvedőhöz kapcsolódó feltáratlan vágyak, amelyek beszennyezhetik a segítő cselekedetet.
Tanácsot csak akkor adhatunk tiszta szívvel, ha képesek vagyunk mélységében föltárni a történteket, megérteni az okokat, amelyek hozzájuk vezettek, és a föltételeket, amelyek azokat támogatták, méghozzá az elszenvedő és az elkövető oldaláról egyaránt. Így tudhatunk csak részrehajlásmentes tanácsot adni, kezdve az erőszakra alkalmat adó helyzetek elkerülésével és az erőszak határozott elutasításával, ám gondosan mérlegelve a legalkalmasabb módszereket, amelyek a feleknek a legkevesebb fájdalmat okozzák, és azok alkalmazásának idejét. Vegyük figyelembe, hogy az erőszaknak nem csak fizikai, de verbális és szituációs formái is vannak, és hogy bár az esemény során látszólag csak a sértett, de tettei következményeként hosszabb távon az elkövető is szenved.
Mézes Zsolt László
evangélikus lelkész
Természetes egy lelkész adhat tanácsot, és sok mindent mondhat. De azért lelkész a hivatása, hogy a lélek rezdüléseire minél érzékenyebben és figyelmesebben reagáljon. Vagyis megértse, részvéttel megélje és égi csatornák erejével túlélni segítse azt, aki válságban van, legyen az a családon belüli erőszak áldozata.
Ez egy hosszú lelkigondozói folyamat és kapcsolat, amelyben az áldozat mellé állás több síkon megmutatkozik.
Az egyik az, hogy az érzések kifejeződhessenek, az áldozat érzékeltetni tudja, és merje, hogy vele az történt, ami. Ez elsősorban egy bizalmon alapuló kapcsolat meglététől függ. Egy másik szint nyilván az lehet, hogy a sérelmek folytatását valamilyen módon megállítsák. Ennek is több eszköze lehet, egészen a törvény adta lehetőségekig. Csak ezek után kezdődhet el a gyógyulást hozó, megértést segítő feldolgozás hosszú folyamata.
Mivel a család a társadalom egyik legfontosabb összetevője, és így van ez még a mai, modern világunkban is, ezért az áldozat sérelmei nem csak önmagára tartoznak és egyedül őt érintik, hanem egy rendszerben történik mindez, amelynek feldolgozása igényli ennek a rendszernek: a családnak, a saját családnak, és benne az áldozat helyének és szerepének megértését is. Ha pedig egy gyülekezet egyik tagjáról van szó, akkor e családi rendszeren túl a közösségnek a szerepe is felmerül, az áldozat megtartásában, szenvedéseinek hordozásában. És lelkészként az isteni rend kérdésköre is megkerülhetetlen, tehát a spirituális szempontok is fontosak.
Nagyon összetett tehát a feladat, és szavaink, első mondataink mindig az egyéni helyzet függvényében alakíthatóak, de mindenképpen megfelelő érzékenységgel, tapintattal és lélektani, lelkészi szakértelemmel kell ezt kezelnünk.
Madhupati dász (Mérő Mátyás)
vaisnava (Krisna-hívő) lelkész
Egyházunkon belül számos fórum van a megelőzésre, illetve a jogorvoslatra: az egyháztagok élhetnek az állandó tanácsadó igénybevételével, fordulhatnak az egyházi bírósághoz, illetve igénybe vehetik az egyházi ombudsman segítségét is. A gyermekek, illetve a nők elleni erőszak, zaklatás elkerülésére a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetében szigorú és részletes szabályozás van életben, és minden egyházi egységnél kiképzett felelős vigyáz arra, hogy a gyermekekkel és hölgyekkel megfelelőn viselkedjenek, mivel a hívők családtagjaikra Isten ajándékaként tekintenek, így a gyermekekről, szeretteikről való szép gondoskodás maga is szolgálat.
A családon belüli erőszak jellegéből adódóan az elkövető és a sértett szoros családi kapcsolatban van, ezért csak a sértett kezdeményezésére indulhat be a jogorvoslati folyamat. Ugyanakkor az egyházon belül rendelkezésre álló, sokrétű lehetőség sem garantálja a bűnismétlés elkerülését, ezért az ügy súlyosságára tekintettel, szükség lehet az állami bűnüldözés, a rendőrség, az ügyészség bevonására is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egyházi jogorvoslatért folyamodó sértett részére azt tanácsoljuk, hogy az elkövető ellen adjon be feljelentést a rendőrségen.
A Krisna-tudatos mozgalmon belüli, és a közéletben más egyházak révén szerzett tapasztalatok arra tanítanak bennünket, hogy semmiképpen sem szabad elleplezni a bajt: a nagyritkán előforduló erőszakos eseményeket természetüknek megfelelően, a jogrenddel összhangban kezeljük.
A büntetés mellett – akár állami, akár egyházi fegyelmi jellegű – nagy jelentősége van a lelki gondozásnak. A családon belüli erőszak által okozott pszichés sérülésre jó gyógyszer a közösségi élet, a tanácsadók által nyújtott segítség, és végső soron maga a vallásgyakorlás, az Istennel való kapcsolat mélyítése, fejlesztése, amelynek a legfőbb eszköze a Haré Krisna mantra éneklése.
Dr. Shubail Mohamed Eisa
muszlim hitoktató
Az iszlám a családot a társadalom alapkövének tekinti, a szeretetet és a könyörületet ismeri el a családtagok között. Allah azt mondja: „És a jelei közé tartozik az, hogy sajátmagatokból feleségeket teremtett nektek, hogy velük lakozzatok. És szeretetet és irgalmat rendelt el közöttetek” (Korán 30: 21). Az iszlám mindenféle erőszakot tilt és ezeket az igazságtalanság kategóriába teszi. Az igazságtalanságról pedig Mohamed Próféta (béke legyen vele) Istent idézve azt mondta: „Allah azt mondta: ’Ó, szolgáim! Én tilalmassá tettem Önmagamra nézve az igazságtalanságot, s tilalmassá tettem közöttetek is. Ne legyetek hát igazságtalanok egymással szemben!’” (Muszlim). Továbbá Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Nincs olyan bűn, amely jobban rászolgálna arra, hogy a büntetése előre legyen hozva az evilágba – a túlvilágra rendelt büntetése mellett –, mint a rokoni kapcsolat megszakítása és az igazságtalanság.” (Abu Dáúd)
Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Nem közénk való az, aki nem könyörül a fiatalokon és nem tiszteli időseinket, nem parancsolja meg a jót, és nem tiltja meg az elvetendőt.” (at-Tirmidi)
Mindebből következik, hogy hatalmas felelősség hárul minden emberre, aki a muszlimok valamilyen ügyét irányítja és közösségi feladatokat lát el. Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt is mondta: „Minden olyan emír (vezető), aki vezeti a muszlimok ügyeit, de nem tesz erőfeszítést az érdekükben, és nem látja el őket tanáccsal, nem lép be velük (az emberekkel) együtt a Paradicsomba.” (Muszlim). Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt is mondta: „Mindannyian pásztorok vagytok, és mindannyian felelősek vagytok nyájatokért. A vezető is pásztor, a férfi is pásztor házanépe számára, az asszony is pásztor férjének háza és gyermekei számára. Így mindannyian pásztorok vagytok, és mindannyian felelősek vagytok nyájatokért!” (al-Bukhári, Muszlim)
Így az iszlámban egy vezetőnek (illetve minden embernek) kötelessége lépéseket tenni a családon belüli erőszak áldozatinak megsegítése érdekében akkor, amikor az eset a tudomására jut. Támogatni kell a sértettet, illetve meg kell tenni a megfelelő lépéseket az elkövető megállítása érdekében. A fellépés formáját, a helyzet súlyossága függvényében kell megválasztani, hiszen egy rossz dolog elhárítása nem eredményezhet nagyobb kárt.
Verő Tamás
rabbi
Hagyományaink szerint a rabbiknak is csak annyi szava, beleszólása van a közösségen belül tapasztalt eseményekre, mint egy “egyszerű” zsidó embernek. A zsidó vallásban nincs gyónás, feloldozás a bűnök alól. Lehet ugyan, és biztosan van is némely esetekben megbánás, de ez éppen olyan lehet, mint bármely más, esetleg nem hívő ember életében. Őszinteség és megbecsülés létezik, és a rabbi – mint bölcs, sokat tanult ember – élvezheti/ élvezi híveinek bizalmát. Sokszor eljutnak hozzánk személyes, egyéni nehézségekről szóló hírek. A rabbikkal gyakran megosztják gondjaikat, bajaikat az emberek, fény derülhet a családon belüli bántalmazásokra, erőszakos cselekedetekre is. Ilyenkor az állami törvények figyelembevétele mellett – amelyeket kötelességünk betartani, és eszerint is járunk el – összeül a BÉT DIN (rabbinikus bíróság), melynek joga van eljárni ilyen ügyekben is. A BÉT DIN csak akkor ül össze, ha az érintett felek beleegyeznek a bíróság illetékességébe, és vállalják, hogy a döntést el fogják fogadni.
A bántalmazottnak és a bántalmazónak is lehetősége van egy–egy rabbit felkérni, hogy vegyen részt a háromtagú bíróság munkájában, a döntéshozó testületnek a kijelölt vezetője a harmadik rabbi. Megtörténik az is – az ilyen történetekben ez a gyakoribb – amikor a bántalmazó nem együttműködő. A rabbi egy támasz, egy tanácsadó lehet abban, hogy az erőszak áldozata mielőbb kikerüljön a csapdahelyzetből. Meg kell próbálni segédkezet nyújtani, hogy az elkövető higgadt légkörben, békében nézhessen szembe az elkövetett cselekménnyel. A rabbi társ kell, legyen abban, hogy a folyamat megszakadjon, és ne ismétlődhessen meg a szörnyű eset. Mint minden embernek, a rabbinak is erkölcsi kötelessége aktívan közreműködni, hogy a kárt elszenvedett személy lelki és testi sérülései mielőbb gyógyulni kezdjenek.
