Ferenc pápa evolúcióra vonatkozó kijelentése kapcsán kérdeztük meg a világvallások képviselőit a vallásuk és az evolúció tanának kapcsolatáról.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)
Darvas István
rabbi
A zsidóság különböző irányzatai eltérően viszonyulnak az evolúciós elmélet kérdéséhez. A reform és konzervatív judaizmus nem tartja összeegyeztethetetlennek vallásunk alapértékeivel, ugyanakkor az orthodox irányzat képviselőinek többsége elutasítja. Az egymásnak feszülő nézetek kapcsán számomra nem az a legérdekesebb, hogy melyik az igazi, tekintettel arra, hogy cáfolhatatlannak látszó bizonyítékot még egyik sem hozott, sokkal inkább a vita léte és annak heves indulatai ragadták meg a figyelmem. Nem teljesen értem ugyanis, hogy hívő emberek számára vajon miért bosszantó az evolúciós elmélet lehetősége, illetve legalább ennyire érdekes, hogy a kizárólag a tudomány tényeire támaszkodók miért próbálják sokszor a vallás szellemi sötétségével szemben meghatározni önmagukat és világnézetüket? Érdekes adalék lehet a lubavicsi rebbe által írt gondolat: “Felmerül a kérdés, hogy ha azok az elméletek, amelyek megkíséreltek magyarázatot adni a világ eredetére és korára, oly gyenge lábon állnak, hogyan lehetséges, hogy előkelő helyet vívtak ki maguknak? A válasz megintcsak egyszerű. Az ember természetéből adódóan mindenre, ami körülveszi, magyarázatot keres, és még a valóságtól elrugaszkodott elméletet is inkább elfogadja, mint a semmilyent legalábbis amíg valószínűbb magyarázatra nem akad”.
Az idézet kapcsán kijelenthető, hogy a rabbi mondatait egy tudós is mondhatta volna, amikor vallásos nézeteket analizál, és ez a leginkább árulkodó a vita mibenlétéről. Nem elsősorban érvek, hanem meggyőződések feszülnek egymásnak, és mindenki e meggyőződése (hite?) alapján foglal állást a kérdésben.
Ha minden kétséget kizáróan kiderülne az evolúció teoriájának igazsága, akkor lenne érdemes feltenni a kérdést, hogy miként összeegyeztethető a teremtéselmélettel, mert – számomra nem kérdés – meg lehet(ne) találni a megoldást, addig viszont jobb távol maradni egy parttalannak tetsző vitától.
Dobosy Antal
zen buddhista tanító
A buddhizmusban – sajátos filozófiájánál fogva – általában nincs ellentét a világ tudományos megközelítése és a vallási megközelítés között. Gondolkodásunk, vélekedésünk, elvárásaink az igazsággal vagy a valósággal kapcsolatban és megoldásaink a világ működésére vonatkozóan egyaránt tudatfolyamatok. Az embernek a világ megértésére való törekvése minden kultúrában létrehozott egy arra a kultúrára jellemző természet-szemléletet, amely abban a kultúrában elfogadható volt, az akkori tudásnak megfelelt, és a gyakorlatban is bevált. A mai modern tudomány egészen más magyarázatokat talált, és így egészen más a valósághoz való viszonya is, nagyon különbözik az előzőektől. De ez a tudomány is az ember szellemi terméke, azaz az emberi tudat közreműködésével jött létre.
A buddhizmus az emberi tudatból vezeti le a minket körülvevő világhoz való viszonyunkat. Így a mindenkori tudományok, melyek ezt a viszonyt írják le, saját magunk tükörképének tekinthetők. Amíg ismereteink csak addig terjedtek, hogy főleg a saját korunkban élő lényeket ismertük, addig az élőlények keletkezésével kapcsolatos elképzelések is inkább a teremtés elképzeléseknek feleltek meg. Abba jól illeszkedtek, és önmagában ellentmondás nélküli volt a rendszer. Azonban, amikor előkerültek olyan fosszíliák, melyek megkérdőjelezték, vagy olyan megfigyelések, melyek ellentmondtak addigi elképzelésünknek, felül kellett vizsgálnunk addigi viszonyunkat a világhoz, és új elképzelést kellett megalkotnunk. Olyat, amely feloldja a felmerült ellentmondásokat. A buddhizmusban ez természetes szellemi folyamat, csak helyesen kell látnunk saját megismerő tudatunk szerepét ebben a folyamatban. Így nemcsak a darwini evolúciós elméletet, más modern tudományos elméletet könnyen el tudunk fogadni, feltéve hogy a tudat oldaláról közelítjük.
Madhupati Dász (Mérő Mátyás)
vaisnava (Krisna-hívő) lelkész
Evolúción általában az élőlény-fajok spontán, irányítatlan változások útján történő fejlődését szokták érteni, mely elmélet alapjait Darwin fektette lel. A molekuláris biológia utolsó 30-40 évben elért eredményei azonban józan, pártatlan gondolkodók részére nyilvánvalóvá tették, hogy a világban, különösen az élővilágban tapasztalható hatalmas változatosság és a molekuláris szinttől az élő sejten és az élő szervezeten át a bioszféra szintjéig tapasztalható rendkívüli összetettség és szervezettség az átgondolt tervezés nyilvánvaló jegyeit viseli, és az ún. evolúcióelmélet gyermekes, tudománytalan elképzelés, amelyet csak az ateizmus iránti ideológiai elkötelezettség tart életben.
Tudományos kérdés lehet azonban, hogy a Tervező, akit egyszerűség kedvéért nevezhetünk Istennek, vajon Általa irányított evolúció útján hozta létre az élővilágot, avagy a fajok változatlanok és a darwinisták által folytonosan módosított „evolúciós törzsfa” átmeneti formái valójában jelenleg nem élő, önálló és változatlan fajok-e.
A vaisnavizmus (Krisna-hit) a szentírások alapján az utóbbi mellett foglal állást. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs evolúció. A természetben 8,400,000 létforma létezik, és a lelki világból az anyagi világba leesett lélek születésről-születésre egyre magasabb tudatszintű fajban kap testet, mígnem eléri az emberi létformát, amely lehetőséget ad számára Istennel való kapcsolatának helyreállítására és arra, hogy visszamenjen Hozzá. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egyik faj alakul át egy másikká, hanem azt, hogy a lélek az adott és változatlan fajok létformái között vándorol, körülbelül úgy, mint amikor valaki egy Trabant után egy Suzuki, majd egy Mercedes típusú autóba ül be.
Oláh Miklós
görögkatolikus lelkész
A fejlődés-elmélet valamikor az istenhitet súlyosan veszélyeztető elgondolásnak tűnt, – ma már egyenesen istenbizonyitéknak nevezhetjük. Hiszen az élettelen anyagról képtelenség feltételezni bármiféle fejlődést önmagától. Ha beletekintünk a csodálatos törvényszerűséggel működő világrendszer szerkezetébe, nem tulajdonítható józanul mindez a véletlennek. Ugyan mire ad magyarázatot a „csak úgy, magától” indoklás? „Ahol óra van, ott órásmester is van.”
Azt elhinni, hogy ez a világ magától teremtődött meg, olyan, mint elvárni, hogy egy forgószél a hangárban szétszerelt alkatrészekből felépítsen egy működőképes repülőt. (Fred Hoyle matematikus)
„A természet könyve is lényeges része annak a többszólamú szimfóniának, amelyben az egyetlen Ige fejezi ki magát. Maga a Szentírás hív, hogy a teremtést szemlélve ismerjük meg a Teremtőt” (XVI. Benedek pp.) A teremtés is kinyilatkoztatás!
Krisztus megtestesülése világra szóló jelentőségű volt, mert nemcsak a próféták könyvei hirdették eljövetelét, hanem a mennynek és földnek könyve is. Erre figyelve a pogányok közül elsőnek a csillagvizsgálók érkeztek Jézus imádására!
Ahol rend van, ott terv is van. Ahol terv van, ott intelligencia is van. Értelmes formák u. i. csak értelmes lénytől származhatnak. A primitív élőlények „önprogramozása” pedig teljes képtelenség. A Biblia még nem így fogalmaz, mert nem a XXI. sz. emberének fogalmazott.
„Rejtély, hogy a természet miért matematikai alapú… Az a tény, hogy egyáltalán léteznek bármiféle szabályok, tulajdonképpen egyfajta csoda.”(Richard Feynman, aki kvantum-elektrodinamika területén végzett munkájáért kapott Nobel- díjat)
2011-ben XVI. Benedek azt mondta, hogy a világ fejlődését magyarázó tudományos elméletek nem állnak szemben a vallással, de számos kérdést válasz nélkül hagynak. Éppen a kezdet kérdését!
Sulok Zoltán Szabolcs
muszlim hitoktató
Az iszlám vallás szerint a világegyetem és az abban található minden létező Isten teremtésének eredménye. Isten minden teremtett dolog létezésének, változásának és elmúlásának oka. Isten egyedül teremtette a világegyetemet, Ő egyedül tartja fenn azt és Hozzá lesz a visszatérés az Ítélet Napján. Így az iszlám szerint semmi sem történik, s nem is történhet a világban Isten akarata nélkül. Ezzel szemben az evolúció elmélete (s itt mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy csak egy elméletről van szó, amivel szemben tudományosan megalapozott kételyek merülhetnek fel) a világban végbemenő változásokat a „véletlen” vagy a „körülmények” művének tekinti. Ugyanakkor a teremtés történetének, folyamatának jelentős része a rejtett dolgokhoz tartozik, amelyekről csak Istentől kaphatunk információt. Allah azt mondja a Koránban: „Nem tettem meg őket tanúknak sem az egek és a föld teremtésekor, sem akkor, amikor őket magukat megteremtettem.” (Korán 18:51). Az élő és élettelen teremtmények vizsgálatával szerezhetünk ugyan tudást világunk működéséről, de létrejöttük, illetve a bennük bekövetkező változások végső okát soha nem fogjuk tudni feltárni, hiszen az maga Isten.
A Koránban Isten nem nyilatkoztatta ki a teremtés pontos idejét, illetve menetét – hiszen a Koránban megjelenő sok más történethez hasonlóan – nem a teremtés ideje vagy pontos menete a fontos, hanem az abban rejlő tanulságok, bölcsességek és az emberre rótt kötelességek, amelyekkel Teremtőjének tartozik, annak „aki megteremtette a halált és az életet, hogy próbára tegyen benneteket, melyikőtöknek jobb a cselekedete” (Korán 67:2). Ezért a Korán soha nem került és soha nem fog ellentmondásba kerülni a tudományos vizsgálatok eredményeivel, amelyek a teremtmények minél pontosabb megismerésére törekszenek. S ezért nincs is szükségünk az evolúció elméletére. Allah azt mondja: „Megbecsültük hajdan Ádám fiait. És vittük őket a szárazföldön és a tengeren és (mindenféle) jó dologgal láttuk el őket. És azok között, akiket teremtettünk, sokak fölé emeltük őket jól láthatóan.” (Korán 17:70)
