Vérdíj jár a dámóci áldozatok után

Ezen a héten az öt halálos áldozatot követelő dámóci metilalkoholos mérgezéssel kapcsolatban tett föl kérdést az Isten tudja:

Mit mond az ön vallása arra, ha valaki gondatlanságból követ el emberölést?

Cser Zoltán
buddhista tanító

Bármilyen eseményről is beszélünk, a buddhizmus szerint az a karma hatókörébe esik, tehát a karma szabályai, működése szerint érdemes vizsgálni. A karma az ok és következmény törvénye, lényege, hogy

minden cselekvés, mozzanat – legyen az tudatos vagy nem tudatos – hatást indít el, aminek aztán következménye lesz.

A Világmindenségben minden így működik, ha tüzet rakunk a kandallóban, meleg lesz, de el is ég a fa.

Minden változásban tehát ott rejlik az ok, valamint a megnyilvánult következmény.

Csak hogy ne legyen ennyire egyszerű, nyilván az is átható, hogy minden eredmény is hatást kelt, tehát okként fog szolgálni, ezért is beszélnek az írások az ok és okozat láncáról, avagy más néven a Függő keletkezés láncáról.

A Buddha elsősorban azon okokról beszél, amelyek szenvedéshez vezetnek, majd ennek megértésén keresztül eljuthatunk a boldogsághoz vezető okok felismeréséig. Nyilván itt különbséget kell tenni azon okok között, amelyek csak időleges boldogságot okoznak, és azok között, melyek a nem múló boldogsághoz vezetnek el minket. A nem múló boldogság csak a belső, spirituális ösvényen érhető el, ezért gyakorolnak, tanulnak és meditálnak a buddhisták, hogy ezt az ösvényt járják.

Visszatérve a tragikus esethez, nyilvánvaló egyik ok – amelyet a Buddha minden szenvedésünk alapokaként jelölt meg – a tévedés. A “gondatlanságból elkövetett” épp azt jelenti, hogy a tett nem volt szándékos, tévedés áll a hátterében, de nagyon súlyos következménnyel járt.

Ennek terhét el kell szenvednie az elkövetőnek,

de nyilván nem lehet olyan szigorral elítélni, mint azt, aki szándékkal ártott.

Az ilyen esetek mindig arra hívják fel a figyelmet, hogy nagyon fontos a tájékoztatás, hiszen veszélyes anyagok tömkelege érhető el ma azok számára is, akik nem szakemberek, másrészről ebben az esetben az is negatívum, hogy valaki tudatmódosító szereket készít és árul, de ez más lapra tartozik.

A gondatlanságból elkövetett ölés is ölés, tehát

a buddhizmus etikai rendszerében a legsúlyosabb vétkek közé tartozik, hiszen az első fogadalom, amit egy gyakorló letesz, hogy tartózkodik az öléstől, magától az ártástól.

Oláh Miklós
görögkatolikus lelkész

Mi rejtőzik a gondatlanság mögött: tudatlanság, vagy felelőtlenség? Azért gondatlan az elkövető, mert nincs tisztában, vagy fogalma sincs tettének következményeiről. Ahogy a gyermekek a tűzzel játszanak, mert nem ismerik annak veszélyeit.

Az így bekövetkezett tragédiákért

azok felelősek, akik elmulasztották az elkövetőt a veszélyekre figyelmeztetni,

az adott anyagnak, szernek hatásait, következményeit ismertetni. Az ilyen mulasztás mögött tehát a nevelés és a kellő tájékoztatás hiánya rejtőzik. Ilyenkor láthatjuk be, hogy ki az igazán felelős. A nevelés nem más, mint az életre való testi-lelki felkészítés. Aki ezt ellenzi, vagy éppen tiltja, azt felmérhetetlen felelősség terheli.

Hitünk szerint,

amikor Isten szabad akaratúnak teremtette az embert, akkor egyúttal a tettei következményeire is figyelmeztette.

Ő nem élő robotokkal népesítette be a Földet, hanem értelmes, fejlődésre képes emberekkel. Ahogy testileg csodálatos kibontakozás valósul meg bennünk fogantatásunktól felnőtt korunkig, ugyanúgy lehet és kell kiteljesednünk értelmileg, lelkileg is. Ez azonban már nem történik automata szabályozottsággal, hanem a részek tudatos együttműködésével.

Nem vagyunk együtt sodródó homokszemek tömege, hanem közösségnek, élő Testnek: családnak, nemzetnek, egyháznak, és az emberiségnek a tagjai. Ezt hangsúlyozza Pál apostol is: „a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással.” (I. Kor 12. 25)

Gondatlanságból elkövetett emberölés történhet abból is, ha valaki nem ismeri, vagy nem akarja ismerni az élet értékét.

A létet megélő személy nem könnyen lecserélhető tárgy, hanem Isten csodálatos, megbecsülendő alkotása.

Dr. Shubail Mohamed Eisa
muszlim hitokató

Az iszlám vallásjogban a bíróság hivatott megállapítani a gondatlanságból elkövetett emberölés tényállását, a bizonyítékok alapján. Amennyiben minden kétséget kizáróan bizonyítható a szándékosság hiánya, akkor a gondatlanságból elkövetett emberölés esetén

az elkövetőre nézve az iszlám vallásjog két kötelezettséget – vérdíjat és jóvátételt – állapít meg,

ahogy Allah mondta a Koránban: „Egyik hívő sem ölheti meg a másik hívőt, kivéve, ha tévedésből történik. Ha valaki tévedésből megöl egy hívőt, (annak) fel kell szabadítania egy hívő rabszolgát, és vérdíjat kell a családjának átadnia, kivéve, ha elengedik (a vérdíjat). Ha egy veletek szemben ellenséges népből származik, ám ő hívő, (akkor) egy hívő rabszolgát kell felszabadítani. Ha olyan népből származik, amelyet szerződés köt hozzátok, akkor vérdíjat kell átadni a családjának és (a jóvátétel) egy hívő rabszolga felszabadítása. Aki erre képtelen, (annak) két egymást követő hónap böjtöt (kell végeznie) kiengesztelődésért Allahtól! Allah mindent Tudó és Bölcs.” (Korán 4:92)

A vérdíj az az összeg, amit az elkövetőnek kell fizetnie az áldozat családjának kárpótlásul az őket ért veszteségért. Ezzel a rendelkezéssel az iszlám a társadalmi kapcsolatokat állítja helyre. A jóvátétel pedig az elkövető vezeklése Isten megbocsátásáért, azaz Isten és az ember kapcsolatának helyreállítása. A vérdíjnak és a jóvátételnek együttesen jelen kell lennie, azzal a különbséggel, hogy miközben

az áldozat családja – az elkövető iránti könyörületből – lemondhat a vérdíjról, addig az elkövetőnek minden esetben kötelessége Istennel való kapcsolatának helyreállítása,

azaz a jóvátétel őszinte hittel való teljesítése.

Tornóczky Gusztáv József
hindu/vaisnava oktató, jógaoktató

Az emberölés a legsúlyosabb bűntény az isteni gondviselés teljes figyelmen kívül hagyása mellett.

A szeretet elleni vétek az embertársaink elleni erőszak, aminek szélsőséges formája a halál okozása.

Ennek a bűnnek egyik fajtája a mérgezés. Különbség van a szándékos és előre tervezett emberölés és a nem szándékosan okozott haláleset között.

Az utóbbi enyhítő körülménynek számít. Azon kereskedőknek például, akik áruként élelmiszereket forgalmaznak, biztosítaniuk kell vásárlóiknak a lehető legegészségesebb alapanyagokat. Ez egyben felelősségük is, ezért

bűn terheli őket, ha olyan árut adnak el embertársaiknak, amivel egészségükben kárt, szélsőséges esetben halált okoznak.

Bármelyik eset áll is fenn, felelősséget kell vállalniuk az okozott kárért és következményekért, és amennyire lehetséges, kompenzálniuk kell a károsultakat. Az elsődleges felelősség tehát az eladóé, akinek nagy felelőssége van az élet védelme terén és ez becsületbeli ügy.

Másodlagosan a vevőnek is van felelőssége.

Amennyire lehet, törekedjen a vásárló egészséges, az ember létét tápláló ételeket és italokat beszerezni megbízható forrásokból.

A Krisna-hívő védikus kultúrában az állam nem támogatta szeszes italok fogyasztását, mert nem segíti az ember lelki felemelkedését és az Istennel való szeretetteli kapcsolat megélését. Józan, tiszta életvitel, egyszerűség és önátadás Krisna szent akaratának az emberi élet célja. Minden ember legjobb érdeke ezen elvek szerint vezetni életét.

Verő Tamás
rabbi

A következő mondatot olvashatjuk Mózes Öt Könyvében a Tórában: „Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, égetést égetésért, sebet sebért, kéket kékért.” (2 Móz. 21, 24.25.) Ha azonban

az emberölés nem szándékosan, hanem „történetből”, azaz véletlenül esett meg, a bosszú egyrészt nem kötelező, másrészt lehetősége van a „gyilkosnak” a hat, erre a célra kijelölt menedékváros egyikébe menekülni,

hogy ott húzza meg magát a vérbosszú elől.

Ekkor a „gyilkost” a város gyülekezete elé kell állítani ítéletre,

aki felett a város papjai döntenek.

Ha azt állapítják meg, hogy nem bűnös, vagy „nem szándékosan öli meg az ő felebarátját, és nem gyűlöli vala azt azelőtt” (5 Móz. 19,4.), akkor befogadják, ha viszont arra a következtetésre jutnak, hogy a gyilkosság szándékos volt, vagyis „aki gyűlöli az ő felebarátját, és meglesi azt, és reá támad és úgy üti meg, hogy meghal” (5 Móz. 19,11.), akkor ki kell, hogy „adják azt a vérbosszúló rokon kezébe, hogy meghaljon”. (5 Móz. 19,12.)

A Biblia tehát különbséget tesz az emberölés kétféle esete között: ha valaki „nem szántszándékból” gyilkol (mai kifejezéssel: gondatlanságból követ el emberölést), akkor a „vérbosszúló rokon” büntetlenül megölheti ugyan, de joga van a menedékvárosok valamelyikébe menekülni, ha viszont „ellenségeskedésből” (szintén mai kifejezéssel: előre kitervelten) öl meg valakit, akkor „gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos”. (4 Móz. 35,16.) Ekkor a menedékváros sem védheti meg őt. Ekkor még a templom sem nyújthat oltalmat: „Ha … valaki szándékosan tör felebarátja ellen, hogy azt orvul megölje, oltáromtól is elvidd azt a halálra.” (2 Móz. 21,14.).

Ezen idézetek alapján

minden esetben mérlegelni kell az emberölés tettének indokát.

A Tórában felismerhető, hogy létezik gondatlanságból elkövetett élet kioltása, és ez más besorolás alá esik.