Erről ismerni föl a Sátánt

Sátán, sátán hátán, avagy minden, amit a gonoszról tudni kell.

Legutóbbi írásunkban ártatlan kérdést tettünk fel a végtelenről, s mire a végére értünk, kiderült, igazából már megint Istenre kérdeztünk rá. Most kihagytuk a fölösleges köröket, egyből a Sátánt, a Gonoszt vettük célba.

Így:

Az ön vallásában hogy néz ki a Sátán, a Gonosz?

(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)

Nagypál Szabolcs
római katolikus teológus

A kereszténység egyistenhívő vallás; az egész teremtett világot egy azelőtti, afölötti s amögötti valóságra vezeti vissza: Istenre. A kereszténység olyan vallásfolyamba kapcsolódik, mely jó hírt kapott Istentől. Az örömhír abban áll, hogy a világban a jó s a rossz közt folyó évezredes küzdelemben Isten nemcsak törődik az emberrel s gondoskodik róla, s nemcsak a jó oldalán áll, hanem Ő Maga a Jó.

A rossz nem azonos létsíkon van vele, hanem eggyel s kettővel alatta: az angyalok s az emberek létsíkján.

A rossz nem egyenrangú ellenfele a jónak (ez kétistenhit volna), hanem alárendelt neki.

A rosszat lehet személyesen, önálló személyként fölfogni. Ilyenkor az angyalok létszintjén a helye: bukott, föllázadt angyalként; a Lucifer, vagyis a Fényhozó név erre utal. Történetével s jellemzőivel az angyaltan foglalkozik. Az emberi lelkiség számára ez esetben

mint kísértő, illetve az egységet s közösséget megosztó (a diabolosz szónak ez az eredeti jelentése) erő mutatkozik meg.

Másrészt a rossz vagy a gonosz az embernek is lehet jellemzője s tulajdonsága, egész pontosan az édenkerti ősbűnből tovahömpölygő eredendő vagy áteredő bűn nyomán. E fölfogásban

az embernek felelősséget kell vállalnia személyes bűnéért, melyet ő maga nemz és szül a világba,

illetve melynek lendületben tartásához ő maga is tevékenyen hozzájárul.

A rossznak van egy személytelen oldala, fölfogása is: a szerkezeti vagy intézményes rossz azt jelenti, hogy a megromlott, kizökkent, B-tervvé vált világban nem minden egyes gonoszságért tehető mindig felelőssé valaki, hanem maga a dolgok elrendeződése is újratermeli, sőt sokszor fokozza a bűnt s a szenvedést.

A gonosz elleni küzdelemben az ember szerencsére nem marad egyedül: Isten mellette áll, az angyali s emberi létszinten a jó által megjellegzett közösségbe tartozhatik, a megváltás pedig pontosan a rossz hatalma alól veszi ki végérvényesen az embert.

Radnóti Zoltán
rabbi

A feltett kérdés azért is érdekes, mert maga

a „sátán” szó a héber „szátán” szógyökből, igéből származik. Jelentése: megakadályozni.

A szó első szentírási előfordulásakor is igeként olvassuk Bileám történetében (M.IV. 22.22), amikor is egy angyal akadályozza a szamár útját. Hasonlóan igeként szerepel Sámuel 2 19/23-ban is, amikor Dávid számon kéri Curijah fiait. Ezek a tények arra utalnak, hogy

egy cselekedetnek, viselkedésformának keresünk formát vagy arcot.

Zehárjá próféta könyvének álomlátomásában (3. fejezet) minőségi változást látunk: ott áll a „Szátán” Józsué főpap bal oldalán, mint egy olyan erő, amelyik meg akarja vádolni őt. Ám Isten a „szátán”-t kéri számon, hogy az igazságtalanul próbál megítélni.

Mindezen idézetek mellett a „szátán” legismertebb megjelenése Jób könyvében található. Ezen könyvet végigkíséri a két erő között folyó harc. Itt a sátán időnként, mint Isten gyermeke (1:6), máskor meg, mint vándor (1:7) jelenik meg. Az emberek feje fölött folyó harc végkifejlete nem lehet kétséges, hiszen a „szátán” nem egy önálló entitás, hanem, mint minden dolog a teremtett világban, ő is egy Istennek alárendelt erő.

Ám ne feledjük el a klasszikus vitát!

Vajon a „szátán” angyal-e, azaz egy olyan teremtett lény, aminek a világban mindösszesen egy küldetése van, vagy pedig az ember saját rossz ösztönének leképzése?

Ami tény, Sátánnak, Istennel való szembefordulása több mint szimbolikus. Isten mindig az irgalmat képviseli, és vele szemben a „szátán” az „akadályozó”, vagy a „vádló” pedig a vegytiszta ítélkezést kéri számon Istenen.

Láthatjuk, hogy a zsidó hagyomány szerint egy ábrázolhatatlan energiáról van szó, ami magába olvasztja a világban lévő rossz erőket (rossz ösztön, halál és a számonkérő bíráló).

Ám az a próbálkozás, hogy a gonoszt, illetve a gonoszságot megformálják, már a teremtéstörténet része (M I. 4:7.):

„Ha jót cselekszel, akkor felemelkedsz, ha pedig nem cselekszel jót, akkor az ajtónál heverő bűn utánad fog vágyakozni, és neked uralkodnod kell rajta.”

Ebből a mondatból néhány alapelv leszűrhető:

• A bűnt nem látod (arctalan), és rajtad (házadon) kívül van.
• A bűn a földön hever, ám ugrásra kész, sőt igényli az ugrást; minden pillanatban készen áll, hiszen ez a feladata.)
• Képes vagy uralkodni rajta, azaz erősebb vagy.

Mindezek az arctalan sátáni tulajdonságok kézben tarthatóak és kontrollálhatóak.

A szóbeli tannak van egy örökérvényű szólásmondása:

„Amikor bűnözni mész akkor a sátán táncot jár előtted. És addig táncol, amíg a bűnözés véget nem ér.”

Dr. Shubail Mohamaed Eisa
muszlim hitokató

Az iszlám tanításaiban nincs leírás a sátán kinézetéről, viszont bemutatja tulajdonságait és célját, s a követésétől óva int minket.

Allah azt mondja: „Ó Ádám fiai! Ne vigyen kísértésbe titeket a sátán úgy, ahogyan szüleiteket (Ádámot és Évát) [kísértése által] kihozta a Paradicsomból.” (Korán 7: 27).

A Korán szerint az emberek előtt a dzsinnek lettek teremtve.

Iblísz, az első sátán, dzsinn volt, akit kiválósága miatt Isten felemelt az angyalok közé.

Amikor Allah megteremtette az első embert, Ádámot, megparancsolta az angyaloknak, hogy boruljanak le Ádám előtt, de Iblísz olyan kevély volt, hogy nem tartotta méltónak leborulni Ádám előtt, s ellenszegült Isten parancsának. Allah azt mondta: „És [említsd meg azt], amikor azt mondtuk az angyaloknak: „Boruljatok le Ádám előtt!” És [az angyalok valamennyien] leborultak, kivéve Iblíszt, [aki] a dzsinnek közül való volt, így ő engedetlen lett Ura parancsával szemben.” (Korán 18: 50). Isten így eltávolította őt kegyelméből és örök életet és haladékot adott neki az Ítélet Napjáig.

Az idők során a sátánnak lettek leszármazottjai, valamint követői a dzsinnek és az emberek közül, akik megpróbálják eltéríteni az embert Isten útjától.

Allah azt mondja: „Ne tévesszen hát meg titeket az evilági élet, és ne tévesszen meg titeket Allahot illetően a megtévesztő (a sátán)!” (Korán 31:33)

A sátán mindent megtesz, hogy hitetlenségbe vigye az embert, vagy abba, hogy Isten mellett mást imádjon.

Bűnre és engedetlenségre csábít, illetve ellenségeskedést és gyűlöletet kelt, igyekszik meggátolni vagy tönkretenni (például dicsekvéssel, felhánytorgatással) a jót, amit az emberek tesznek.

Allah azt mondja: „ne kövessétek a sátán lépteit! Bizony ő nyilvánvaló ellenségetek. Bizony, csupán a rosszat és az erkölcstelenséget parancsolja meg nektek, és azt, hogy olyat mondjatok Allahról, amit nem tudtok.” (Korán 2: 169)

Az iszlám világosan kijelenti, hogy a sátán cselszövése gyenge, mert csak sugallani tudja a rosszat, de a döntés az ember kezében van: „Bizony, azok, akik istenfélelmet tanúsítanak, amikor megérinti őket egy megkörnyékezés a sátántól, észbe kapnak, és íme, ők [tisztán] látnak.” (Korán 7:201).

Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Bizony a sátán sugalmaz Ádám gyermekének, és az angyal is sugalmaz neki. A sátán sugallata a rossz ígéret és az igazság meghazudtolása, az angyalé pedig a jó ígéret és az igazság elfogadása: ha valaki közületek ezt találja meg, akkor tudja meg, hogy ez Allahtól van, ha pedig a másikat találja meg, akkor keressen menedéket Allahnál a sátán elől. Ezután [Allah Küldötte (béke legyen vele) a következőt] recitálta: „A sátán a nincstelenséget ígéri, és az erkölcstelenséget parancsolja. Ám Allah Tőle származó megbocsátást és kegyet ígér nektek. És Allah [mindent] Átfogó, Mindentudó.” (Korán, 2:268)

Gandharviká Préma déví dászí (Szilaj Péterné)
vaisnava (Krisna-hívő) lelkész

Ennyi Isten tudja cikk után nem meglepő, hogy a vallások között olyan szintű hasonlóságokat fedezhetünk fel, mint például a Sátán létezésével kapcsolatos teológiai álláspont. Noha a Krisna-hívők nem a démonok ellen vannak, hanem Isten mellett, az ősi indiai tudáskincs szolgál némi információval a “Sátánról”.

Az indiai írások is beszélnek egy olyan személyről, aki a gonoszság megtestesítője,

a védikus írások Kalinak nevezik őt.

Kali mérhetetlen gonoszságra vágyott, és mivel hatalmas lemondásai által lekötelezte a félisteneket, a rendkívüli hatalom áldásában részesült. Az összes teremtett univerzumban egyetlen Kali létezik,

ő a nézeteltérések korának, azaz a jelen kornak az Ura, aki királyként öltözködik.

Krisna úgy teremtette meg az univerzumot, hogy rend legyen benne. Az itt élő lények a karma törvénye alapján megkapják tetteik jó és rossz visszahatását. Ki lenne azonban az, aki szívesen mérne ki büntetést másokra? Isten a szerető híveivel való kapcsolatában van elmerülve, a büntetés feladatát ezért másra bízza, mint amilyen például Kali. Az erejét tehát közvetve magától Istentől kapja, ám a hatalma neki sem korlátlan. Sivának hatalmában áll megfékezni őt, ha túl akar lépni a kompetenciáján.

Kali Isten híveit is megkísértheti,

nem csupán azokkal lép kapcsolatba, akik erkölcstelen, vallástalan életet élnek.

Amikor valaki az Isten iránti odaadás útját járja, le kell vetkőzze rossz szokásait, tulajdonságait ahhoz, hogy újra Isten társaságát élvezhesse, és ez a folyamat néha veszélyeket rejt, ingoványos, kihívásokkal teli.

Mindannyiunknak meg kell erősödnünk a lelki vágyainkban, ki kell állnunk a próbát, hogy bizonyítsuk: valóban készen állunk arra, hogy Isten társaivá váljunk. Krisna nem akar még egyszer elveszíteni bennünket, a szívünk ezért makulátlan kell, legyen, így Kali bizony alaposan próbára tesz bennünket, Isten híveit is. Amennyire beengedjük őt az életünkbe, olyan mértékben uralkodik felettünk.

Ha ellenállunk Kalinak, ő megsemmisül, s nem lesz hatalma többé felettünk.

Végh József
buddhista tanító

Buddha hagyományaiban nincs olyan lény, akit közvetlenül megfeleltethetnénk a Sátánnak.

Buddha követői a maguk belső világán keresztül tapasztalják meg a valóság végső természetét. Ezt Sákjamuni nem személyes formában írta le. Ő maga egy Mára nevű lény képében nézett szembe a halállal, a félelmeivel, a kísértéseivel. Ezért ennek a lénynek gyakori állandó jelzője a „gonosz”, a „kísértő”.

Négy nő formájában is megjelenik,a ragaszkodást, az érzéki vágyat és a többi hasonló negatív érzelmet testesítve meg.

Ebből is látszik, hogy inkább hasonlíthatjuk a nagy keresztény szentek és misztikusok kísértéseihez, hiszen más leírásokban Márának serege van. Buddha viszont azt tanítja róla, hogy csak a vágyakozás világában, a létforgatagban bolyongó lények számára létezik. A meditáció magasabb szintjein hamis, valóságnak nem megfelelő énképünk tükrében szembesülhetünk csak az illúziójával.

Megfelelően szemlélve a valóságot, követve az erkölcsi útmutatásokat, amelyek közül a legelső, hogy nem ártunk szándékosan sem másnak, sem magunknak, ellenállhatunk minden kísértésnek.

Így beszél erről egy vietnami szerzetese, Huyen Quang (1254-1334), Dien „Huu temploma” című versében:

Vöröslő juharleveleken tör át a holdfény,
A kapusárkányok tükörképük lábára bókolva aludtak bele a tóba,
Mintha a harang szava hunyná le szemét hűs tükörben.
A templomtornyok ikrei jégcsapujjként böknek az égre.
Ne aggódj, földi béklyóinkkal kibékülve,
Magadtól meglátod, mi van a vágyainkon túl,
Megérted, jó s rossz egy lábon jár,
Meglátod: Mára s Buddha ugyanott laknak.

Az indo-tibeti művészetből szinte már közismert

tibeti életkerék szörnyalakja sem egy kézzel fogható lényt ábrázol, hanem a halált, a mulandóságot, a félelmeinket szimbolizálja, hogy emlékeztessen bennünket: minden tettünknek van következménye.

 

Kiemelt kép: Thinkstock