Mit mond a vallás a szexről?

Az emberek többségének fejében meg sem fordulna, hogy egy vallási tanítótól kérjen tanácsot az intimitás és az érzékiség témakörében, sőt. Pedig, mint azt az alábbi válaszok is mutatják, van mondanivalójuk, ami akár még segíthet is.

Kérdésünk így hangzott:

Sokszor a vallásos neveltetésre fogják, ha valaki nem tud intim kapcsolatba kerülni a partnerével, vagy gátlásai megakadályozzák az érzékiség élvezetében. Ön szerint felelős lehet ezért a vallás? Milyen tanítások szólhatnak ezen kijelentés mellett, vagy ellen az ön vallásában?

Cser Zoltán, buddhista tanító

A vallásokban fontos szerepet tölt be az üdvösség, az üdvözülés kérdése, vagy az üdvtan. Ez az a cél, melyre a tanítások, gyakorlatok épülnek. Az nyilván más kérdés, hogy melyik vallás mit ért az üdvözülésen, beteljesedésen. A transzcendenssel való találkozás, vagy akár eggyé válás, a transzcendens felfedezése magunkban mind olyan célok, melyeket a nagy világvallások megfogalmaznak. A vallási gyakorlat és életmód eredendően azt szolgálja, hogy általa belső változásokon essünk át, megváltozzunk, kinyíljunk a magasabb értékek felé.

Az érzékiség, főleg a szerzetesi intézménnyel rendelkező vallásoknál olyan tényező, mely vágyat gerjeszt, és ez a vágy nem a cél felé, hanem a világ felé húzza a törekvőt.

Ezért létezik a cölibátus intézménye a szerzetesek világában (mind a buddhizmusnál, mind a kereszténységnél). A szerzetesek leglényegesebb fogadalmainak egyike a szexualitás teljes kizárása, ami azért sem könnyű, mert az érzéki vágy éppen abból a fizikai testből ered, amely létét a szexualitásnak köszönheti. A vágyak megfékezése nem könnyű, komoly önuralomra van hozzá szükség.

A vallások hatása természetesen a hétköznapi vallásgyakorlók, a világiak körében is elültette azt az elképzelést, hogy minden olyan dolog, mely a test alsó területéhez köthető (az emésztés, az ürítés és a szexualitás) tisztátalan. Minden, ami test felső területeihez kapcsolatos, az pedig tiszta. E felfogás nyilván nem kedvez az érzéki életnek, az intim kapcsolódásnak. Életünkben alapvetően háromféle emberi viszony létezik, és ezen viszonyok felfedezhetőek a vallási gyakorlatokban is.

Az első a magunkkal való viszony, ide tartozik például a szerzetesség, az elvonulás, a klauzúra, ahol a törekvő elfordul a világtól, hogy önmagába nézhessen, itt az egyedüllét lényegi alapja a belső útnak.

A második viszony a közösséggel való kapcsolat, ide tartozik a közösségi élet, a vallási közösségek, a közért való tevékenység, minden lény szeretete s folytathatnánk a sort.

A harmadik viszony a társsal való kapcsolat, ennek leképződése is megtalálható a vallási kultúrákban. A transzcendenssel való kapcsolat, például ima, vagy a Mester-tanítványi kapcsolat, a tantrák gyakorlata erre a viszonyra épít. Nem véletlen, hogy itt kerül világfeletti rangra a szerelem és a szexualitás is.

A tantrák mindig csak egy szűk körnek voltak elérhetők, szigorú Mester-tanítványi viszony biztosította, hogy a gyakorlatok ne csússzanak félre, ne váljanak a félreértés áldozataivá. Nehéz kérdés, hogy ma hogyan alkalmazhatóak azok a módszerek, melyek révén akár a szexualitás is válhat a belső út részévé. Érdekes, hogy a beteljesedés, a megvalósítás

az üdvösség állapotának leírásában sok olyan kifejezést találunk, amely éppen a hétköznapi intimitás fogalmai: szeretet, egység, egyesülés, öröm, boldogság, gyönyör.

Fodor Kata, vaisnava (Krisna-hívő) teológus

Azt gondolom, a gátlásosságot ebben a kijelentésben kicsit összemossák a szemérmességgel.

A Krisna-tudat vallása nem tartja olyan fontosnak a testi élvezeteket, a szexualitást egy párkapcsolatban, sőt, kifejezetten úgy tekint az érzékiségre, mely felerősíti az emberben a kámát, a kéjvágyat,

ami pedig a test vágyakozásaival kapcsolja össze az elmét. A Krisna-tudat legfontosabb alaptanítása, hogy az ember lélek, melynek van egy teste és a gyakorló a vallásos folyamatban igyekszik olyan tevékenységeket végezni, amelyek a léleknek adnak tartós elégedettséget. Az emberi élet végső célja összekapcsolódni a Legfelsőbbel, ez a jóga lényege is. Ha mi a lélek helyett folyamatosan a testi élvezetekre fókuszálunk, akkor nagyon nehéz lesz a lelki gyakorlat. A lényeg tehát nem a teljes tiltásban, hanem a mértékben rejlik.

A Krisna-hívő szerzetespárok csak gyermeknemzés céljából élnek nemi életet. A gyakorló, de nem szerzetes hívők számára ez ajánlás, amelyet mindenki a maga belátása szerinti mértékben valósít meg. Az intimitás, a gyöngédség azonban szükséges a kapcsolatokban, mert összetartó erőt jelent.

Az érzékiségen kívül azonban számos szeretetnyelv létezik, amely kifejezheti a gyöngédséget és a gondoskodást egy párkapcsolatban. Sajnálatos, hogy ma a párkapcsolatok zömét szinte csak az érzékiségre alapozzák, ezért olyan illékonyak a társkapcsolatok. A test egyébként is súlyos követeléseket állít az ember felé, hideg, meleg, éhség, szomjúság, vágyak, alvás, betegség, fáradtság, ezek állandóan kínozzák az embert. Az érzékiséggel még inkább az érzékszerveinket etetjük, így nem csoda, hogy a testi tudat elhatalmasodik a valódi, lelki önazonosságunk felett.

A gátlásosság érzelmi vagy szomatizált (testi tünetekben megjelenő) blokkot jelent, ami azonban pszichopatológiai jelenség, feloldásához szakemberre lehet szükség. Gátlás bármitől lehet az emberben, neveltetésétől vagy negatív élményeitől függően.

A vallásos nevelés, mint minden érték alapú nevelés, megerősítheti az ember jellemét, de blokkokat is kelthet az emberben, ha a tudást nem megfelelően adják át.

A szülők és a hitoktató feladata, hogy ezeket az értékeket és az olykor kényes témákat megfelelően közvetítse a fiatalabb generációnak. A Krisna-tudat szempontjából az érzékiség leküzdése üdvös, ahogy az is, ha egy nő (de akár a férfi is) szemérmes. Ez azonban nem összekeverendő a gátlásossággal.

Nagypál Szabolcs, római katolikus teológus

A kereszténységnek ellentmondásos a viszonya a nemiséggel, s ezáltal a meghitt közelséggel is.

Egyrészt, az embertan alapján a személy három összetevőnek az együttese: a testnek, a léleknek, és a(z isteni) szellemnek; s e három együtt adja ki az egész embert.

Ehhez kapcsolódik Isten megtestesülésének s a test föltámadásának a gondolata is, melyek arra mutatnak: nem a(z isteni) szellem öltözik testbe, mint ruhába; s nem is a (pszichoszomatikus) embernek van lelke vagy szelleme, hanem a testnek is megvan a maga méltósága a világban.

Minden adva volna tehát egy olyan vallási tanításhoz, mely (az ábrahámi vallásokhoz híven) életigenlőn, az örömnek örülve áll a testiség, nemiség kérdésköréhez. Hogy ez mégsem mindig így alakul, annak oka Tarszoszi Pál s Hippói Ágoston gondolkodásának rendkívüli hatása.

Az ő emberképük ugyanis egy kettősséget hangsúlyoz (túl) az emberen belül, megnyitva az utat a keleti vallások párhuzama felé: az isteni szellem s az anyagi test ellentétét.

Nem föltétlenül kell keseregnünk e két sarkalatosan szembenálló fölfogás feszültségén: a kihívás az, hogy a felnőtt keresztény ember képes-e két tüdővel lélegezni e lényeges kérdésben.

Lelkivezetői szempontból azt mondhatjuk: ideje van az örömnek, s ideje van az összeszedettségnek is.

Akit a testi vágyakkal kapcsolatos gátlásai, előítéletei, torzképei megakadályoznak a házastársával megtapasztalható meghittségben s az át is élendő érzékiségben, annak

a teljes, a testet is fölmagasztaló emberképnek a megszabadító üzenetére van szüksége.

Aki viszont a korszellemnek engedve túlságosan belémerülni látszik a test játékaiba, netán olyannyira, hogy azok már össze is csapnak a feje fölött, eltakarván a szellem égboltozatát; annak a számára

érdemes, sőt sürgető csábításként, figyelem- és törekvés-elterelésként föltárni a nemiség káprázatát.

A vallás felelőssége, hogy mind a megfelelő tanításai karbantartásával, mind pedig fogékony s érzékeny lelkigondozói jelenlétével a felnőtt keresztény embernek segítsen a fejlődését szolgáló döntések meghozatalában, a tiszta és teljes élete kibontásában.

Dr. Shubail Mohamed Eisa, muszlim hitoktató

Az iszlám szemlélete szerint nincs természetesebb kapcsolat a vér szerinti kapcsolatnál és nincs szebb példája a szexuális intimitásnak, az egyetlen kapcsolatnál, amelyben az erkölcs és a boldogság egyaránt élvezhető, vagyis a házasságnál.

Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Ugyanúgy jótéteménynek számít, ha valaki az embertársait jóra oktatja, mint ha a tilalmastól visszatartja, és a házaséletetek úgyszintén jótettnek számít.” A prófétai társak megrökönyödve kérdezték: „Hogyan kaphatnánk jutalmat ezért?” A Próféta ekkor megkérdezte őket: „Tételezzük fel, hogy tiltott úton elégítitek ki vágyaitokat (paráználkodtok), nem gondoljátok, hogy ezért büntetést kaptok majd?” Ők azt válaszolták: „De igen!” A Próféta azt mondta:

„Ezért, ha azt megengedett módon teszitek, feleségeitekkel, akkor jutalmat kaptok.” (Muszlim)

Az iszlám tehát a nemi kapcsolatot nem tekinti alantas, kerülendő dolognak. Ellenkezőleg,

az iszlámban az ideális ember a házas ember, aki minden téren harmonikus kapcsolatot ápol a házastársával. A nemi kapcsolat csak akkor alantas és bűnös, ha az házasságon kívüli.

A házasság legfontosabb erényei:

1. A házasság egyike Allah jeleinek a teremtményeiben, ahogy Allah azt mondta: „És a jelei közé tartozik az, hogy saját magatokból feleségeket teremtett nektek, hogy velük lakozzatok. És szeretetet és irgalmat rendelt el közöttetek. Bizony, jelek vannak ebben azok számára, akik elgondolkodnak” (Korán, 30:21)
2. A házasságban nyugalom, békesség és tisztesség található.
3. A házasság az első lépés a család, illetve az egészséges társadalom felépítésében, amelynek tagjai egymást segítik és támogatják.
4. A házasság egy olyan erényes, kegyes környezet, amely összeköti a családokat (új rokonsági kötelékek kialakításával), s kölcsönös szeretetet biztosít, ügyel a lélek erényére, és távol tartja a feleket a tilalmastól.
5. A házasság a legjobb eszköz a gyermekek nemzésére, az utódok sokasítására: „Ti emberek! Féljétek Uratokat, aki egyetlen személyből teremtett benneteket, akiből megteremtette a párját s kettőjükből számos férfit és nőt sokasított” (Korán, 4:1), illetve „Allah saját magatokból támasztott nektek feleségeket. És adott néktek a feleségeitektől gyerekeket és unokákat” (Korán, 16:72).
6. A házasság a leghelyesebb eszköz arra, hogy az ember a nemi vágyait csillapíthassa és kielégíthesse, s ugyanakkor mentesülhessen az esetleges betegségektől.
7. A házasságban kielégítést nyerhet az apai és az anyai erény és ösztön is, amely a gyermekek születésével keletkezik.

Az iszlám tehát a házasság erényeinek hangsúlyozásával (a paráznaság tiltása mellett) arra ösztönzi az embereket, hogy a szexualitás és az intimitás iránti igényüket mindenképpen a házasság kötelékében elégítsék ki.

Verő Tamás, rabbi

A zsidóság tanításai között megtalálhatók a vallásra való nevelés sajátosságai. A leírásokban benne van, hogy milyen korban kell elkezdeni, és milyen lépései vannak a hagyományok átadásának. Minden életkornak megvannak az átadható tudnivalói. Természetesen a tradíciók foglalkoznak az érzékiséggel is. Mózes Öt Könyvében, a Tórában az első parancsolat a szaporodj és sokasodj elve, aminek a teljesítéséhez instrukciókat is találunk. A gyermekek hároméves korától elkezdjük a külsőre és belsőre vonatkozó tanításokat, ilyen például hároméves korban a fiúgyermek hajának ünnepélyes levágása. Kezdetét veszi a kipa (sabesz dekli, más szóval fejfedő) viselésére való szoktatás, ezzel egyidőben a héber betűk, az abc megismertetése is elindítja a nevelést.

A személyes példamutatás mellett, az idősebb korba érő gyermekek, majd a fiatalok mélyebb, és behatóbb ismereteket szereznek a zsidóságról, és ebbe beletartozik a szexuális felvilágosítás is.

Törvénykezésünkben megtalálhatóak az erős, masszív alapok, és a parancsolatok. Ezeknek megtanítása, átadása után, egyéni felelősség és elhatározás kérdése, hogy azt ki és milyen szinten tartja saját magára nézve kötelezőnek.

A család, a közösség, a társadalom befolyásolja az egyes személyek viselkedését. Az orthodox közösségben sokkal több a betartandó parancsolat, mint egy neológ közösségben. Ami biztos, hogy

az érzések, az érzelmek mélyen megtalálhatóak a zsidó családokban, és ezek nem számítanak tabunak.

Vannak olyan közegek, ahol a nemiség, a női/férfi jelleg sajátosságai, azoknak tiszteletben tartása a méltósággal viselt távolságtartásra is felhívja a figyelmet.

Minden házasságkötést megelőz egy felkészítés. A beszélgetések során felmerül az érzékiség kérdése is.

A rabbi és/vagy a felesége (a rebbecen) a házasulandó pár tagjaival erről is beszélgetnek. Nem kerülik meg a szexualitás, a testiség, ez érzések, az érintés, az élvezet kérdéseit sem, az élettel együtt járó megtapasztalható gyönyörűségeket.

Tanításaink és hitünk jelzi az együttélésben megtalálható fontos és nélkülözhetetlen tudnivalókat. Véleményem szerint nagyon fontos, hogy törődjünk a másik érzéseivel és érzelmeivel egyaránt. Erre is felhívja a figyelmünket a Tóra.