Isten tudja... isten tudja
Budapest, 2017. december 12.
Élelmiszert ad egy hajléktalannak a Budapest Bike Maffia önkéntese a Kálvin téri aluljáróban 2017. december 11-én este. A kerékpáros civil szervezet alaptevékenysége az adománygyűjtés, az önkéntesek az adományokat biciklivel szállítják ki a rászorulók részére.
MTI Fotó: Mohai Balázs

Odaadható a rászorulóknak a lejárt konzerv?

A csépai Antal András atyát feljelentették egy ilyenért. Mit mondanak erre különböző vallások tanítói?
Korábban a témában:

A minap a csépai plébánián szolgáló Antal András atyát feljelentették, mert olykor lejárt szavatosságú élelmiszer került az általa rászorultaknak  osztott adományba. Az eset számos kérdést felvet, és mint az a válaszokból is kiderül, sokféle módon megközelíthető.

Mi most a konkrét esetről kérdeztük a vallások tanítóit:

Mi a véleménye Antal András ételosztós történetéről?

Cser Zoltán, buddhista tanító

Érdekes világban élünk. A romolhatatlanságnak megdöbbentő példáiról hallani.

Egy esetben, amikor kihantoltak Oroszországban egy sírt, azt találták, hogy a test nem oszlott, aminek oka, hogy az illető egy konzervgyárban dolgozott és telítődött tartósítószerekkel. A mai élelmezésben a tartósság kérdése kulcsfontosságú, sokszor elgondolkodtam, vajon hogyan határozzák meg, egy-egy termék meddig fogyasztható (mondjuk egy vaj például tíz évig).

A buddhizmusban az egyik legfontosabb tanítás a mulandóság, semmi sem tartós, minden, mindig változik. Más részről például egy hűtőben tárolt étel hiába is tartós, az ájurvéda szerint halott étel, mert nem tartalmaz életerőt – tehát a különböző hagyományok teljességgel máshogy vélekednek egy étel tartósságáról, mint a mai tudomány.

Érdekes az is, hogy a buddhizmusban nagy szerepet játszott és egyes dél-ázsiai országokban ma is játszik az alamizsnálkodás: a szerzetesek a világiaktól kapják az ennivalót, reggelente járnak ki alamizsnás csészéikkel koldulni, és amit kapnak, azt kell enniük, ráadásul volt régen olyan szokás is, mely szerint csak hét házhoz szabadott elmenni, és ha nem kaptak semmit, akkor aznap nem volt étkezés. Ennek ellenére az aszkéta iskolák követői a Buddha tanítványait dagadt szerzeteseknek csúfolták, tehát nem éheztek.

Esetünkben persze nyilván nem szerzetesek élelmezéséről beszélünk, hanem olyan emberekről, akik rászorulnak, mert a társadalom perifériájára szorultak.

Fontos még a szándék,

a karma tanítása szerint fontosabb, mint a cselekvés, másrészt a cselekvés lényege az adás. Ha a szándék jó, önzetlen, akkor annak is jó, aki cselekszik, annak is jó, aki részesül a cselekvésben.

A legelterjedtebb hagyományok egyike a mahájána buddhizmusban azt mondja, hogy a karma bilincséből úgy léphetünk ki, ha a karma működését transzcendáljuk, azaz az önző szándék helyett minden lény javát akarjuk, az önző cselekvés helyett az adást és az önző célirányosság, eredmény helyett cselekedeteink eredményét annak szenteljük, hogy minden lény a megszabadulás ösvényére léphessen.

Vagyis semmi rossz nincs az atya cselekedetében.

Nagypál Szabolcs, római katolikus teológus

Az Egyház ezerféle módon van jelen a közösség szövetében, lényeges működésmódja a szegények s rászorulók helyzetének lelki s gyakorlati, eseti s rendszerszintű javítása.

Lelki szegényszolgálaton azt értjük, hogy a társadalomban esetenként beidegződések, hozzáállások, lelkiségi irányultságok megváltoztatására van szükség, hogy a szegényekhez minél krisztusibb módon viszonyuljunk.

A gyakorlati szegényszolgálat azt jelenti, hogy adott személyeknek s közösségeknek kézzelfogható módon segít az Egyház, hivatalosan s szervezetileg, vagy egyes tagjai által.

Az eseti szegényszolgálat során egy vagy néhány embert kísérel meg támogatni az adományozó, vagy aki más egyéb módon törekszik a többi ember hasznára lenni a társadalomban.

Rendszerszinten úgy szolgálhatóak a szegények, ha szervezeteket hozunk létre, állandósítjuk a jószolgálatot, szerkezeti megoldásokkal rukkolunk elő a jótékonykodásra.

Budapest, 2018. február 26.
Az otthontalanokat segítõ Menhely Alapítvány 24 órában mûködõ krízisautó szolgálatának munkatársai hajléktalan férfinak segítenek a fõváros IX. kerületében, a Fõvám téri Központi Vásárcsarnok elõtt 2018. február 25-én. A Menhely Alapítvány munkatársai a hideg idõ miatt a nappali melegedõbe és az éjjeli menedékhelyre próbálják eljuttatni az utcán élõket.
MTI Fotó: Balogh Zoltán
Az otthontalanokat segítõ Menhely Alapítvány 24 órában mûködõ krízisautó szolgálatának munkatársai hajléktalan férfinak segítenek a fõváros IX. kerületében, a Fõvám téri Központi Vásárcsarnok elõtt Fotó: Balogh Zoltán / MTI

Jogi oldalról még azt tehetjük hozzá, hogy az újkorban nem véletlenül születtek szabályok, előírások, óvintézkedések, tiltások, figyelmeztetések a négyféle megoldás becsatornázásra.

Mindezek szerepe, hogy

védjék a legkiszolgáltatottabbakat s legrászorultabbakat: ne váljanak fölkészületlen, elhamarkodott, önfejű „segítségnyújtók” áldozataivá, kik például nemtörődömségből lejárt szavatosságú vagy nem megfelelő minőségű étellel etetnék őket.

Az újkor másik lényeges folyamata, hogy a gondoskodó, jóléti s elvilágiasodott állam magára vállalta a szegénygondozás föladatát, beleértve a felelős szabályozást is.

Ezzel párhuzamosan az Egyházban is kialakultak a nemzeti s nemzetközi segélyszervezetek, melyek szakszerűen, szervezetten, s nem ötletszerűen igyekeznek enyhíteni embertársaik szenvedésén.

A felebarátai szenvedését észlelő ember tehát jobban teszi, ha energiáit becsatornázza egy segélyszervezet erőfeszítéseibe, vagy legalább ébresztőt fújva a figyelmét egyetlen nehézségre ráirányítva lép föl, építve a gyakorlott szegényszolgálat tapasztalataira, szakszerűségére, elhivatottságára is.

Sulok Zoltán Szabolcs, muszlim hitoktató

Az iszlám minden dologban az egyensúlyra törekszik, így az adakozásnak vannak feltételei és határai is.

A legfontosabb, hogy csak tisztán és törvényesen szerzett vagyonból adakozzon az ember.Ahogy Allah mondta a Koránban: „Ti hívők! Adakozzatok azokból a becses dolgokból, amit szereztetek, és abból, amit kihoztunk nektek a földből, és ne keressétek ki a rosszat belőle, hogy azt adakozzátok, amit saját magatoknak sem vennétek el, csak úgy, ha behunyjátok a szemeteket.” (2:267).

Vagyis az ember csak a jóval, a hibátlannal adakozhat, nem adakozhat abból, ami nem az övé (például megőrzésre rábízott dolgok), valamint nem adakozhat abból sem, amire másoknak is joga van (például senki nem adakozhatja el a teljes vagyonát úgy, hogy eltartottaira nem gondol), nem lehet olyan az adomány, ami veszélyezteti az életet, az egészséget vagy a testi épséget.

Mohamed Próféta azt mondta: „Addig nem megy el egyik szolga sem az Ítélet Napon, amíg meg nem lesz kérdezve az életéről, hogy hogyan töltötte el; a tudásáról, hogy mit tett vele; a vagyonáról, hogy hogyan szerezte, és mire költötte; és a testéről, hogy mire használta fel.” (at-Tirmidi)

Ennek alapján

az iszlám szerint csak olyan étel adományozható, ami tiszta, jó, egészséges és maga az adományozó is elfogyasztaná. Ez Isten előtti felelőssége minden embernek, aki az adomány gyűjtésében, raktározásában, szállításában, kiosztásában részt vesz. Ezen feltételek teljesülését akár ellenőrizni is lehet.

Ugyanakkor nem jó, ha a rászorultakról való gondoskodást a törvényi szabályozás bizonyos személyek vagy szervezetek számára megnehezíti vagy akár meg is akadályozza, miközben az állami ellátórendszer a hiányosságai miatt nem tud minden rászorulóról gondoskodni.

Az iszlám általános irányelvként lefekteti, hogy mindenkit, aki jót csinál, támogatni kell: „És segítsétek egymást a jámborságban az istenfélelemben, ám ne segítsétek egymást a bűnben és az ellenségeskedésben!” (Korán 5:2). Így a szegényekkel való törődést, a szegények táplálását egyénileg és közösségileg is segíteni kell, feltéve, hogy az adomány megfelel a vele szemben támasztott követelményeknek.

Gandharviká Préma déví dászí (Szilaj Péterné), vaisnava (Krisna-hívő) lelkész

Igazán becsülendőnek tartom, hogy az atya a maga módszereivel igyekszik segíteni a rászorulókon. Az egyházak mindig is jelentős szerepet játszottak a humanitárius tevékenység terén, melynek az emberbaráti szeretetet és együttérzés adja a létjogosultságát, így az atya is hite szerint járt el.

Különösen méltányolom, hogy ez esetben olyan jellegű élelmiszerekről beszélünk, melyek kidobásra ítéletettek volna, ha valaki nem közvetíti azokat olyanok számára, akiknek viszont kincset ér minden falat.

Mindazonáltal úgy gondolom,bármilyen karitatív vagy egyházi szervezetről legyen is szó, az élelmiszerbiztonságra vonatkozó előrásoknak mindenképp meg kell felelni, hiszen azok a fogyasztók egészségét, jólétét tartják szem előtt.

A Krisna-hívők humanitárius szervezete, az Ételt az Életért Közhasznú Alapítvány közel húsz éve foglalkozik étel- és élelmiszerosztással, jelenleg napi több ezer adag ételt juttat el nélkülöző családokhoz, gyermekekhez, hátrányos helyzetűekhez. Így mi pontosan tisztában vagyunk vele, milyen sokféle előírás, törvény és rendelet szakmai követelményeinek kell megfelelni ahhoz, hogy az ember elkészíthessen pár száz adag ételt, vagy akár csak elfogadhasson és továbbíthasson adományként felajánlott élelmiszereket.

Budapest, 2017. november 1.
Hajléktalan férfi egy fõvárosi villamosmegállóban 2017. november 1-jén.
MTI Fotó: Mónus Márton
Hajléktalan férfi egy fõvárosi villamosmegállóban
Fotó: Mónus Márton / MTI

Noha e szerteágazó szakmai törvényeknek már pusztán az ismerete is külön feladat egy segélyszervezet számára, nem is beszélve a betartásukról, mindennapi működésünknek mégis ezek adnak keretet, vendégeink számára pedig biztonságot.

Nem tartjuk megvetendőnek, ha bármely hivatal számon kéri az élelmiszerbiztonságot egy szervezeten, vagy akár egyházon, bármennyire is érezheti néha úgy valaki, hogy életszerűtlenül túlszabályozott az adminisztráció. Az ideális helyzet az lenne, ha a jótékonysági tevékenység egyszerűsített eljárással és adminisztráció mellett lenne végezhető, hiszen oly nagy szükség és igény van rá.

Akinek affinitása van segíteni, hadd tehesse azt könnyített körülmények között.

Verő Tamás, rabbi

Hagyományaink szinte minden szintjén találunk a rászorulók és a szegények támogatásának, segítésének fontosságára idézeteket, utalásokat, ajánlásokat, előírásokat.

Mi, akik zsidó közösséghez tartózónak valljuk magunkat, mára saját zsidó történeteinkben megélt és megszerzett tapasztalatok alapján is át kell érezzük, milyen nélkülözőnek és nehéz helyzetben levőnek lenni. A történelem során több alkalommal is voltunk azon az oldalon, amikor sanyargatásban volt részünk. Őseink rabszolgák voltak Egyiptomban, bizony jó érzés, sőt életmentő volt, amikor akár csak egy kis mozdulattal is mellénk állt valaki.

Maga a Teremtő is többször küldött segítséget: adott mannát, hullajtott eledelt az éheseknek, fürjeket vezetett a húsra áhítozóknak a tenger felől, vizet fakasztatott Mózessel, hogy a szomjazók ihassanak.

Mondják sokan, hogy a zsidók mindig a Holokauszt témájával foglalkoznak. Mind a mai napig fájdalmas dolog arra gondolni, hogy sok százezer honfitársunkat deportálták és megölték amiatt, mert zsidók voltak. Mennyien pusztultak el az éhség, az éheztetés miatt! Sokkal többen maradhattak volna életben, ha nagyobb összefogás lett volna az emberek között.

Mindezeket is figyelembe véve kell megnyilatkoznunk. Minden egyház és felekezet érzékenységét és mások iránti szolidaritását alapvető tanokban érhetjük tetten.

Kötelességünk segíteni a bajbajutott embertársainknak. Az önzetlen jócselekedetek nemcsak a saját lelkiismeretünk megnyugtatására szolgálnak, hanem kötelesség és előírás teljesítése is. Ne riadjunk meg az akadályoktól, az apró cselekedetek vezetnek az emberiség boldogabb életéhez és jobb közérzetéhez.

 

Kiemelt képünk illusztráció: Élelmiszert ad egy hajléktalannak a Budapest Bike Maffia önkéntese a Kálvin téri aluljáróban 2017. december 11-én este. A kerékpáros civil szervezet alaptevékenysége az adománygyűjtés, az önkéntesek az adományokat biciklivel szállítják ki a rászorulók részére.
Fotó: Mohai Balázs / MTI

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.