Élete első felében Kecskemét mellett élt, egy kis faluban, ahol könyvtáros-népművelőként dolgozott a helyi művelődési házban. 1994-ben felkerült Budapestre, ahol A Tan Kapuja Főiskolán kezdte meg a tanulmányait, Loszang Szönammal, egy tibeti szerzetessel, aki Dharamszalából, a Buddhista Dialektika Intézetből (Institute of Buddhist Dialectics) érkezett, és 2001-ig azt a szerzetesi oktatási programot tanította, amelyen a dalai láma rendjének a szerzetesei is végigmennek. Ebből a programból elsajátította a tibeti szerzetesek hagyományos látásmódját. E mellett a buddhista főiskolán japán, páli és tibeti nyelveket tanult. 1997-től tart előadásokat is az intézményben, szakrális szimbólumokról, buddhista filozófiáról, művészetről, illetve tanít tibeti nyelvet és vezet meditációkat, a buddhista főiskolán kívül is különböző csoportokban.
2013 őszén, az ELTE Doktori Iskolájában Mongolisztikán két 18. századi mongol származású tibeti láma életrajzának történeti forrásértékét vizsgálta, mivel az egyikük a leghosszabb ideig uralkodó mandzsu császárnak, Qianlongnak volt a buddhista nevelője.
Irodalmi folyóiratokban jelentek meg esszéi, illetve fordításai, valamint szerkesztője a Keréknyomok című orientalisztikai és buddhológiai folyóiratnak.
Jelenleg vidéken él a családjával, két általános iskolás fia van.
