1974-ben született egy szatmári településen, Csengerben. Ennek a vidéknek a varázsa, az ottani emberek mentalitása, a föld és „ég” szeretete fontos örökség számára.
Ezt a világot korán ott kellett hagynia – gimnáziumi tanulmányait Nyíregyházán a Kossuth Lajos Gimnáziumban végezte, majd Debrecenbe került a Református Hittudományi Egyetemre. Diplomaszerzés után még messzebbre merészkedett: ösztöndíjas hallgatóként egy évet töltött a németországi Münsterben.
Hazatérve újra a Hittudományi Egyetemen kapott lehetőséget, ezúttal azonban tanársegédként.
Közben az élete más irányt vett, ami miatt egy időre feladta a tudományos pályát. 2000-ben ugyanis megszületett első gyermekük, Lídia, majd 2002-ben érkezett Gábor fiúk. Hat gyönyörű évet töltött velük otthon, nem gondolva sem tudományra, sem filozófiára.
Ezek után azonban újabb feladat előtt állt: a Debreceni Református Egyetemi gyülekezet lelkésze lett. Öt évet dolgozott fiatal felnőttek között, akik az ország minden pontjáról érkeztek a Debreceni Egyetemre, és ott lelki-szellemi közösséget kerestek, és reménység szerint találtak is.
A teológiai tanulmányok, illetve a lelkészi szolgálat mellett van egy másik szál is, ami meghatározó számára: a művészet(ek) szeretete. E kettő benne elválaszthatatlanul van jelen, és mostanra a külső körülmények is úgy alakultak, hogy egyszerre művelheti mindkettőt. A DRHE Doktori Iskolájának hallgatójaként a művészet (képiség) és teológia viszonyát tanulmányozza a bábkészítés, bábjátszás művelésének, tanításának segítségével.
