Isten tudja... isten tudja

Tízparancsolatot a mesterséges intelligenciának?

A mesterséges intelligencia már az otthonunkban él, de vajon felkészültünk erre? Hozzáértők szerint nem. Az utolsó percbe léptünk, hogy megfelelő szabályokat alkossunk az új teremtménynek, melyet mi hoztunk létre és mi táplálunk akár azzal is, hogy erre a cikkre kattintottunk. De vajon mire érdemes figyelni a szabályok megalkotásánál? A témában ezúttal a vallások tanítói nyilatkoznak, akik maguk is igen sok, az élet vezetéséhez szükséges szabálynak ismerői.

Nemrégiben Elon Musk, a Tesla mindenható ura, korunk egyik kiemelkedő gondolkodója és alkotója hívta fel a figyelmet a mesterséges intelligencia szabályozásának szükségességére. Ha pedig ő ezt gondolja és mondja is, abban biztosak lehetünk, hogy van itt valami, amiről elég hiányosak az ismereteink, és amivel bizony ideje lenni foglalkozni. A feladat tehát, hogy szabályokat hozzunk létre a mesterséges intelligenciának.

Igen ám, de mit is akarunk szabályozni pontosan? És milyen irányvonalak mentén? Az életről, az erkölcsről igen sok szabály született már a történelmünk során, a természetes intelligenciára, vagyis az emberre vonatkoztatva. Ezen a területen a vallások elég jól és látványosan teljesítettek az elmúlt több száz, több ezer évben, de vajon mire hívnák fel a figyelmet a mesterséges intelligenciával kapcsolatban? Szerintük mit, és hogyan kellene szabályozni az MI-vel kapcsolatban? Erről kérdeztük a vallások tanítóit.

A konkrét kérdésünk így hangzott:

Az ön vallásának tanításai alapján milyen módon lehetne szabályozni a mesterséges intelligenciát?

Dobosy Antal
zen buddhista tanító

A mesterséges intelligencia napjainkban erőteljes fejlődésnek indult, elterjedése folyamatban van, egyre több területen alkalmazzuk. Egyre több emberi hatáskört engedünk át intelligenciával ellátott gépeknek. Azt, hogy az emberi életre hosszútávon ez milyen hatással lesz, lehetetlen megjósolni, és szinte biztos, hogy hasonlóan azokhoz a találmányokhoz, melyeket az ember hozott létre, kétségtelen előnyei mellett, lesznek veszélyei és káros hatásai is. Ami biztos, hogy jelentősen meg fogja változtatni életünket, gondolkodásunkat, értékrendünket. Ennek jelei már észlelhetők. A mesterséges intelligencia előbb-utóbb beépül az életünkbe, és olyanná válik, amelyre kevés hatásunk lesz, és inkább függni fogunk tőle, mint uralni.

Fotó: Thinkstock

A buddhizmus önmagunk és az emberi tudat megismerése által igyekszik életünket harmonikussá tenni, arra törekszik, hogy konfliktusok nélkül illeszkedjünk életterünkbe. Célja az emberi lét mikéntjének átlátása, és ennek az átlátásnak az elősegítése.

A Földön közös erőforrásokon osztozunk, így osztozunk más élőlényekkel, más nem mesterséges intelligenciákkal, és osztozni fogunk a mesterséges intelligenciákkal is.

Ahol tenni lehet és kell is, az mi magunk vagyunk. Magunkat kellene szabályozni és korlátozni. Ez hatással lenne az általunk megvalósulandó mesterséges intelligenciákra is.

Az a terület, ahol szabályozással már most be kellene avatkozni, az oktatás és az iskolarendszer, hogy az ember képes legyen felelősséget érezni mindazért, amit itt a Földön létrehoz. Olyan oktatási és nevelési módszereket kellene bevezettetni, amely arra nevel, hogy a saját egyéni értékrendünket az emberiség érdekeivel egyeztetve képviseljük, melyek tudatosságunkat fejlesztik, és amelyek intelligensebbé teszik az emberiséget. Hitünk szerint intelligensebb ember nem támogat olyan fejlesztéseket, melyek ellenségünkké válhatnak.

Galgóczi István
muszlim hitoktató, arabista, politológus

Megpróbálom bölcsészként értelmesen megválaszolni a kérdést.

Miközben – ahogy olvasom – a tudomány rohamtempóban halad előre az egyre okosabb, intelligensebb, embert helyettesíthető robotok, gépek megalkotásában, addig a témában jártas, nagy tudású szakemberek ezen robotok veszélyeire hívják fel a figyelmet, mondván, a beléjük programozott tudásukkal könnyen ellenünk fordulhatnak.
Az univerzumot Isten teremtette, és teremti folyamatosan. „Ő a Legtökéletesebb Teremtő” (Korán 23:14) A teremtett világban, az egyik teremtett lény, az ember megalkotja a robotot, aminek a célja, hogy bizonyos feladatokban helyettesítse az embert.

Amíg a robot gép marad, addig az iszlám számára a robottechnológia elfogadható, hiszen a robot csak egy tárgy, egy eszköz, egy szerszám, azért, hogy az ember életét, munkáját megkönnyítse.

Az amerikai hadsereg a mesterséges intelligenciát is felhasználta, használja az nem Iszlám nem Állam elleni harcaihoz.

Viszont a Teremtő teremtését az ember nem utánozhatja, és nem is tudja utánozni. (Lásd képi ábrázolás tilalma bizonyos közösségekben.) Ezért a tudósnak tudnia kell, hol a határ a gép és az ember között. A robotból nem lehet sem külsőleg, sem belsőleg ember, a gép nem veheti át az ember helyét, szerepét. Ezért az iszlám tanítása szerint a mesterséges intelligencia elkészítésénél, alkalmazásánál a határ az Isten által teremtett ember, tehát a gépnek gépnek kell maradnia.

Köves Slomó
rabbi

A mesterséges intelligencia (MI) erkölcsi kérdései részben a MI emberiségre jelentő veszélyeit érintik, részben pedig magának az MI „jogainak” a morális kérdéseit veti fel, így például azon központi kérdést, miszerint eljön-e az a pont, amikor a MI öntudatra ébred, és személyiségi jogai lesznek?

Mind a két kérdéskör alapvetően szükségelteti, hogy a témának a morális vetületeit folyamatosan szem előtt tartsuk. Szárit Krausz, a MI egyik legelismertebb kortárs kutatója, a Bár Ilán vallásos zsidó izraeli egyetem professzora egy pár évvel ezelőtti interjúban azt nyilatkozta, hogy sokkal inkább az embertől tart, “aki a robotokat beprogramozza, mint magától a robottól, ugyanis a program határozza meg a MI lelkiismertetét”.

A morális felügyeletet tehát elsősorban a MI-vel dolgozó ember szükségelteti.

Ami a kérdések második halmazát illeti, itt az az elsődleges, hogy van-e olyan határvonal, és ha igen, akkor hol húzható meg, ahonnan a MI önálló személyiségnek tekinthető. A téma értelemszerűen nem elsősorban és kizárólag, a „vasból összerakott” MI-ra vonatkozik, hanem sokkal komolyabban érinti a biotechnológia területeit. Embernek számít-e a biotechnológia segítségével, fokozatosan összes testrészében mesterséges elemekre cserélt testrészekből felépülő ember? És, ha igen, ember-e az, aki eleve mesterséges módon lett összeállítva?

Ugyan a kérdés csak a legutóbbi évtizedben vált gyakorlatközelivé, mégis már sok száz évvel ezelőtt foglalkoztak vele a zsidó bölcsek.

Egy bizonyos zsidó hagyomány szerint a kabbala zsidó misztikus tanai révén úgynevezett gólemet lehet létrehozni, amely az emberhez hasonlatos, sőt azt meghaladó képességekkel bír. A középkori gólem, tulajdonképpen a modernkori robot, amelyet a hagyomány szerint két középkori zsidó rabbi (Elijáhu Báál Sém, Chelm 1520-1583; Jehuda Löw, Prága 1520-1609) is létrehozott. A téma ezt követően erkölcsi vetületeiben is mélyen foglalkoztatta a rabbinikus irodalmat. Így a gólem személyiségi jogainak morális kérdéseiről bőven találunk filozófiai és vallásjogi irodalmat, melyet lehet, hogy hamarosan gyakorlati szempontból is érdemes lesz elővennünk.

Fotó: Thinkstock

Madhupati dász (Mérő Mátyás)
vaisnava (Krisna-hívő) lelkész

A mesterséges intelligencia gyakorlati alkalmazásával először az 1980-as években kísérleteztek. Ezek az első kísérletek csalódást okoztak, mert az akkori számítógépek gyengék voltak.

De mi is az az intelligencia? Egy szellemes definíció szerint „Intelligencia az, amit az intelligencia tesztek mérnek”. Sok teszt kitöltése után úgy tűnik, valamiféle kreatív kombinációs képességet jelent.

Az intelligenciának van azonban egy Krisna-tudatos teológiai értelmezése is. A megtestesült élőlény teste ugyanis az 5 durva fizikai elemből (föld, víz, levegő, tűz, éter), valamint a 3 finom fizikai elemből (elme, intelligencia, ego) áll, ebben a testben lakik a lélek, az örök személy. Ebben a struktúrában

az intelligencia, amit Isten ad az embernek, segíti az önvalóra eszmélést, annak megértését, hogy valójában nem ezzel a testtel vagyunk azonosak, hanem örök lélek vagyunk, aki Isten elválaszthatatlan része.

A Srímad Bhágavatam szentírás szerint (7.14.37) „A minden testben jelen lévő Felsőlélek [Isten] aszerint ad intelligenciát az egyéni léleknek, hogy milyen felfogóképességgel rendelkezik. A testben tehát a Felsőlélek az úr, és annak arányában tárja fel Magát az egyéni lélek előtt, hogy az mennyire fejlett a tudás, a lemondás, a vezeklés stb. terén.” Ezek szerint az intelligencia az Istennel való kapcsolatépítés eszköze és egyben eredménye.

A mesterséges intelligencia nem azonos a mesterséges tudattal. Amikor egyesek öntudatra ébredő, hatalomátvevő robotokról fantáziálnak, akkor valójában a „mesterséges tudat” létrejöttétől tartanak. Mivel azonban a tudat nem anyagi, mesterséges (anyagi eredetű) tudat valójában soha nem jöhet létre.

A mesterséges intelligencia nem más, mint a sok-sok ezer informatikus és egyéb szakember tudásának hatékony kezelése, amely azonban csak annyiban lehet veszélyes az emberiségre, amennyiben az a mesterséges intelligenciával automatizál fontos döntéseket ahelyett, hogy emberi kézben tartaná az ellenőrzést. Az, hogy hol a megfelelő határ, információbiztonsági és -ellenőrzési szakkérdés, nem teológiai kompetencia.

Csatlakozzon az Isten tudja Facebook oldalához, hogy mindig az elsők között értesüljön a frissen megjelenő cikkekről! Kattintson ide és kedvelje az Isten tudja facebook oldalát!

Oláh Miklós
görögkatolikus lelkész

A mesterséges intelligenciát is a test/lélek ember találta fel és alkotta meg, tehát a szabályozást az emberen kellene kezdeni. Vallásunk nem a technika bonyolult részleteivel foglalkozik, hanem a probléma hátterét világítja meg, és teszi meg javaslatait. A szabályozásnak tehát innen kell kiindulnia, és csak ezen az alapon valósítható meg.

Tudnunk kell, hogy az intelligens gépeknek tudásuk van, de erkölcsük nincs.

„Látva azt a hatalmat, amely fölött az ember jelenleg rendelkezik nukleáris, biológiai és technikai felfedezései által, azt kell mondanunk, hogy a felelősség óriási.” (B. Chenu: A katolikusok hite, 143)

Megfontolandók egy teológiai munkaközösségnek a meglátásai és javaslatai: „A csiszoltkövektől a legmodernebb elektronikáig, a technikai erőfeszítés nem oldott meg semmit. Javít, s egyszerre bonyolultabbá tesz. Kielégít egy szükségletet, és új vágyakat ébreszt. Megnyugtat, és ugyanakkor fokozza az alapvető bizonytalanságot, a meg nem szüntethető kielégületlenséget; végül is előhozza ennek szédítő és könyörtelen jellegét. A kutató lelkesedéséhez szerénységnek kell társulnia. Nem kockáztatjuk-e, hogy a saját gépeinknek a rabszolgái leszünk? Kell-e sötétítenünk egy olyan társadalom drámáját, amelyik épp annyira biztos az eszközei felől, amilyen bizonytalan a céljait illetően?” (u. o. 458, 459,)

„Nem régen a „megtehetem, tehát megteszem” elv látszott az emberiség természetes magatartásának, hiszen képes volt keresztülvinni akaratát. Ma – tekintve a fontos döntések következményeit – hosszas és megérlelt gondolkodásra van szükség.” (u. o. 471)

Érdemes megfontolnunk János apostol intését: „Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal. Erről ismerjük fel, hogy az igazságból valók vagyunk-e.” (1Jn 3. 18-19)

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.