Krisztus csodás feltámadása a kereszténység egyik legfontosabb tanítása, a vallás központi eleme. A keresztény világban sokan úgy gondolják, hogy Krisztus előtt még nem nagyon volt szó feltámadásról. A feltámadás tanítása erősen a kereszténységhez kötődő tanítás, de lehetséges, hogy más vallások is foglalkoznak a feltámadással? Esetleg más tanításokban is megjelenik valamilyen hasonló jelenség, amely aztán részévé, akár központi részévé válik az adott vallásnak? Húsvétkor ennek jártunk utána, erről kérdeztük a vallások tanítóit.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)
Cser Zoltán
buddhista tanító
A buddhizmusban a felébredés az elérendő cél, ami azt jelenti, hogy a gyakorló képes túllépni a tudatát elhomályosító négy fátylon. Ezek azon belső kísértő erők, melyek miatt nem látunk tisztán és ezért hiába minden célunk az, hogy szabadok, boldogok és az életet értő lények legyünk, ennek mégis épp az ellenkezője az eredmény: korlátokba ütközünk, szenvedünk és nem értjük, hogy miért. A felébredés tehát azt jelenti, hogy képesek vagyunk annak látni a dolgokat, amik, és nem homályosítanak el az előítéletek, érzelmi viszonyulások vagy éppen a saját ragaszkodásokkal telt egónk. Mégis, ha megnézzük a nagy szentek életét, akkor a felébredéshez vezető gyakorlataik révén csodás képességekre tettek szert, többek között a feltámadás és a feltámasztás képességére. Guru Padmaszambhava élettörténetében olvashatjuk, hogy Mandarava hercegnő megszöktetése miatt halálra ítélték és máglyán megégették. A hatalmas tűz, amikor ellobbant, a máglya helyén egy tó maradt és annak közepén fénykoszorú által övezve állt Padmaszambhava. Természetesen, amikor híre ment a Mester feltámadásának, a király belátta vétkét és tanítványa lett a nagy Gurunak. Egyes tantrákban a feltámadás és feltámasztás gyakorlatával is találkozhatunk, de ezek szigorúan titkos gyakorlatok voltak. Tibeti forrásokból azt is tudjuk, hogy Guru Padmaszambhava, amikor Tibetben járt feltámasztott halottakat. A buddhizmusban tehát nem ismeretlen a halálból visszatérés vagy feltámadás jelensége, az úgynevezett Delog történetekben is találkozunk hasonlókkal. Delogoknak nevezték azokat, akik meghaltak, utazást tettek a túlvilágon, majd akár egy hét után, visszatértek és leírták a túlvilági útjuk részleteit. Innen ismeretesek például részletes pokol leírások, mennyei térségek vagy akár Buddhák birodalmainak az ismertetései. A feltámadás és feltámasztás az életerők és a tudat irányításának képességétől függnek, azonban, ahogy a válasz elején ezt már hangsúlyoztuk a lényeg a tudat felébredésén, a valóságra való ráébredésen van.
Galgóczi István
muszlim hitoktató, arabista, politológus
Mi muszlimok hiszünk az Istenben, az Angyalokban, Isten Könyveiben (Ó és Újtestamentum), a Küldötteiben és a Prófétáiban (Ádám, Noé, Ábrahám, Mózes, Jézus, és végezetül Mohamed), a Végső Ítélet napjában, és az eleve elrendelés isteni tanában, amit viszont az ember(ek) is befolyásol(hatnak).
A Végső Ítélet napjával kapcsolatban az iszlámban nincs semmilyen időre vonatkozó utalás. Jönni fog, és akkor a holtak feltámasztatnak, és mindenki felett ítélet születik, arról, hogy a Mennyországba, vagy a Pokolba kerül-e. Arról a napról sok helyen találunk utalást a Koránban. Ezeket az eszkatológikus látomású sorokat sokan szó szerint értelmezik, egy másik tábor szerint nem kell szó szerint értelmezni, mert akkor úgy is olyan dolgok fognak történni a Földön, amit az ember úgy sem tud elképzelni.
A Korán tanítása szerint Isten bármikor bárkit fel tud támasztanai, ha akar. Madarak feltámasztásáról olvashatunk Ábrahámmal kapcsolatban (2,260).
Mint ismert, Jézus (Ísza) Mária fia (Ibn Mirjam) az iszlámban is egy nagy, és fontos próféta. De a kereszténység tanításával ellentétben, az iszlám szerint nem Isten fia, hanem Mária szülte. (Istennek nincsenek gyerekei, mert Ő az Isten.) Jézus életét a Korán nem tárgyalja olyan részletesen, mint a Biblia, ezért is ajánlják az iszlám bölcsei a muzulmánoknak, hogy tanulmányozzák a Bibliát. Jézus utolsó óráiról is olvashatunk a Koránban, de az iszlám szerint Jézust az Isten magához emelte, tehát nem feszítették meg a kereszten (3,55), és majd az idők végén visszatér.
Mézes Zsolt László
evangélikus lelkész
A feltámadás a kereszténység egyik központi tanítása. A hit igazságait összefoglaló Apostoli Hitvallásban imádkozzuk: Jézus Krisztus harmadnapon feltámadt a halottak közül (…) Hiszem a test feltámadását. A fogalom a halállal szoros kapcsolatban áll és lényegében az emberi létforma helyreállását jelenti. Vagyis azt, hogy amit fizikai vagy testi minőségként élünk és tapasztalunk meg, e helyreállás révén egy szellemfelettiség értelmében vett szellemibe emelkedik, eredeti helyére visszakerül.
Tehát nem „csak” feléled, vagy újra éled a teljes ember létforma – a test, lélek és szellem – hanem helyre áll. Az Evangéliumban így egyetlen feltámadás, Jézus Krisztus feltámadása megy végbe. A többi hasonló történés az felélesztés, ami szintén hatalmas dolog, de a teljes helyreállás kizárólag az Emberfiának a feltámadása.
Jézus Krisztus helyreállított „teste” úgy mutatkozik, ahogy éppen akar. Volt, amikor látható volt, de nem volt megérinthető, és volt, amikor látható is volt és megérinthető is volt. A lényege, hogy minden visszakerül eredeti helyére, és halál immár nem érintheti.
Ez pedig egyfajta gyógyulás. Latinul Salus. Magyarul egészség, üdvösség. Mert eredeti állapota mindennek az egészség. A keresztény tanítások szerint a lét teljes betetőzése a végítélet és a feltámadás. Ez pedig nem egyszerűen a halál túlélése, nem egyszerűen túlvilág, hanem feltámadás és a „feltámadottságban” való egyetemes üdvözültség állapota. Minden meggyógyul, minden helyreáll. Minden üdvözül. Meggyógyul a lét, meggyógyul a teremtettség.
Tornóczky Gusztáv József
hindu/vaisnava oktató, jógaoktató
A feltámadással kapcsolatban Jézus Krisztus keresztre feszítése utáni harmadik napon történtekre gondolunk, amit követően Jézus még tovább tanított egy ideig. Ehhez hasonlót nem említenek a Védák, ezért Jézus bizonyára Isten fia, ahogy a Biblia leírja és a keresztény egyházak tanítják.
A Krisna-hit tanításai és a vaisnava szentek életrajza szerint rengeteg csodálatos és a hétköznapi értelemben megmagyarázhatatlan dolog történik Isten kegyelméből. Ilyenek például a bilokáció a szentek életében és a különböző találkozások magával Krisnával. A hinduk elfogadják, hogy Krisna Isten és Ő bármit megtehet szabad akaratából melyet szeretete és kegyelme vezényel. Krisna miután kb. 5000 évvel ezelőtt itt tartózkodott a Földön 125 évig, eltávozását követően többször megjelent fizikai formában is. Egyik ilyen alkalom volt, amikor egyik szent hívének, Mádhavendra Purinak fizikai valójában megjelent és szerető gondoskodásból tejet hozott inni számára. Látható, hallható és „tapintható” volt fizikailag Krisna. Isten örök és ezért halhatatlanságánál fogva akkor és ott jelenik meg, ahol csak szeretne. De vajon miért jelenik meg minden korban Isten? A Bhagavad-gítában azt tanítja Krisna, hogy hívei iránti szeretetétől indítva újra és újra megjelenik az emberek között.
Verő Tamás
rabbi
„Szilárdan hiszem, hogy bekövetkezik a halottak feltámadása akkor, amikor a Teremtőnek az tetszik, dicsértessék az Ő Neve“. Hagyományaink szerint várjuk a messiási kort, várjuk, hogy jöjjön előhírnöke Elijáhu próféta. Ezzel a megváltás korszaka kezdődik, az a korszak, amely több változást fog kifejteni a világra, többek között és hangsúlyosan a halottak feltámadását.
Napi reggeli imáink befejezésekor egy tizenhárom hitágazatról való vallomástételt mondunk (slos eszré ikárim) és teszünk, mint minden vallásos zsidó, és ebben megtalálható a feltámadásban való hittétel is, tehát a feltett kérdéssel napi szinten foglalkozunk, megvalljuk azt.
Jób könyvében már ott szerepel a feltámadás hite. Jeremiás és Ezékiél proféta szavaiban is ott szerepel a reménykedés, amely nem a halállal foglalkozik, hanem sokkal inkább a feltámadással.
Zsoltárokban olvassuk, hogy a gonoszok lelke jut a Seólba (pokol?), az igazságosak lelke egyenesen Istenhez, (és átjárás, ezen pontok között sem lehetetlen).
Jesajá (Ézsaiás) (330 körül) és Dániel (165 körül) próféta is a közös, mindenki számára egyformán történő feltámadásban reménykedik, ahogy mi is tesszük. Az eredeti zsidó hagyományos felfogás és bölcselet nem zár ki a feltámadásból senkit sem, éljen bárhol a világon, legyen ő más vallású vagy akár nem I‘sten félő, az örökkévaló teremtményei az összes ember feltámad.
A rabbinikus irodalomban a lélek halhatatlanságának hite sokkal fontosabb, mint a test feltámadása, de hiszünk a test feltámadásában is (Szanhedrin 90b- 92b). Magában a Bibliában előfordul, a halottaknak tett ígéret több alkalommal is, ami alapján és a jövő életre vonatkozó hasonló kijelentések miatt is élő a feltámadás reménye, hite. Tradíció szerint az egész zsidóság feltámadás hite megegyezik abban, hogy csupán I‘sten műve a feltámadás, és ha eljön az idő, akkor mindenki feltámad.
