Előző írásunkban a bűn volt a téma, kíváncsiak voltunk, hogy minden vallásban létezik-e bűn és, hogy mit is jelent pontosan. Ennek a kérdésnek egyenes következménye a most következő írásunk, amely a megváltás lehetőségét járja körbe a különböző vallások nézőpontjaiból.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)
Cser Zoltán
buddhista tanító
A buddhizmusban nem beszélünk bűnről, inkább az ártás számít véteknek, melynek a következményeit minden egyes cselekvőnek el kell viselnie. Ez azt jelenti, hogy mindenki felelős a saját tetteiért és tettei következményeit függetlenül attól, hogy ez természetesen hat másokra, de a végső következmények oda térnek vissza, ahonnan indulnak, A fenti folyamatot nevezik a karma működésének, amely szanszkrit terminus csak annyit jelent, hogy cselekvés. Minden cselekvés hatást vált ki vagy belül, vagy kívül, vagy mindkét térben, tehát következményei vannak. Az ok és a következmény közötti csatornák kérdése már lényegesen bonyolultabb, de egy biztos, a helytelen szándékból fakadó eredmény is helytelen lesz, az ártásból fakadó cselekvés eredménye is csak ártás lesz. Amíg az ember nem képes a belső okokon, az ártáson változtatni, addig a szenvedés és kényszerek körforgásából, mint következményből nem tud kiszabadulni a Buddha tanítása szerint. Összességében tehát elmondható, hogy mindenki a saját belső szándékainak, tudatossági szintjének, önzésének vagy önzetlenségének következményeit kell, hogy átélje, élvezze, vagy elszenvedje, ezért a buddhizmus tanítása szerint senki és semmilyen hatalom nem képes a vétkeinket elmosni, átvenni vagy semmissé tenni. “A Buddhák nem mossák le vízzel a gonosz tetteket, el sem törlik kezükkel a szenvedéseket, az igazság tanítása által szabadul fel minden ami él, ez a végső Valóság.”
Darvas István
rabbi
Mielőtt a feltett kérdésre rövid nemmel felelnék, azt feltétlenül meg kell említeni, hogy arra módot kínál a zsidó hagyomány, hogy vétkesekért imádkozzunk, kérve az Örökkévalót, hogy ne teljes szigorával bírálja el a megtévedt embert, vagy esetleg juttasson számára elegendő tisztánlátást, hogy megtérjen, de mindez nem jelenti azt, hogy megváltanánk helytelen cselekedeteiért. Mózes kiváló példával járt előttünk, hiszen amikor Isten felgerjedt haragjában el akarta törölni Izraelt, akkor a zsidó nép történelmének legjelentősebb alakja nem csak könyörületért imádkozott, hanem azt is kijelentette, hogy inkább törölje őt ki a Teremtő a Tórából, csak ne végezzen az egyébként súlyos vétket elkövető néppel! A Szináj-hegyi Kinyilatkoztatást követően a zsidó nép a bálványimádás bűnébe esett, és csak Mózes rendkívüli erőfeszítéseinek köszönhetően nem tűnt el a történelem süllyesztőjében. Kétszer negyven napot imádkozott értük, értünk, végül az Örökkévaló megkegyelmezett és őseink engesztelést nyertek. Mózesből azonban csak egy volt, és éppen ezért az utódoknak jóval nagyobb felelősséggel kell élni az életet, mert bár a másikért mondott imák célt érhetnek, de erre nincs égi garancia. A zsidó tradíció a megtérés, héberül tesuvá koncepciója mellett tette le a voksot, amiben a környezetnek maximálisan támogatni kell az egyént. Szigorúan tilos múltbéli vétkeit felhánytorgatni, és meg kell adni a teljes bizalmat, vagyis éreztetni kell, hogy nem kételkedünk szándéka tisztaságában, és elhisszük, hogy sikeres volt az újratervezés. Vagyis nem tudjuk megváltani a másik embert és minket sem válthat meg más, de arra módunk van, hogy az ilyen irányú változtatásban hatékonyan támogassuk egymást.
Galgóczi István
muszlim hitoktató, arabista, politológus
Az iszlám is vallja, minden élőlényt az Isten megtisztel a teremtésével, és eleve elrendeli, hogy hány évet él. Ezen évekre meg vagyon írva a feladatunk, amiért születtünk. A halálunkkal minden megszűnik, nincs több, vagy új lehetőség a későbbiek során. Tehát bármit csinálunk, legyen az bűn, vagy erény csak a halálig korrigálható, vagy gyarapítható. „Minden veled történő jó, Istentől van. És minden veled történő rossz, önmagad által van!” (4. fejezet, 79. sor)
Az ember (is) tökéletesnek van teremtve Isten által, aztán jön az ember, és emberi embert csinál az isteni emberből. A cél, a feladat visszatalálni, megtalálni minél hamarabb az Utat, és azon maradni. Véleményem szerint a bűn, vétek, hiba meghatározása nem olyan egyszerű, mert sokszor, ahogy a mondás is mondja, a jó szándékkal is a pokolba lehet jutni. Jót akarva is elkövethetjük a bűnt, akkor, amikor befolyásolni akarunk valakit, le akarjuk téríteni az Isten útjáról. Nevelni, tanítani, befolyásolni; sokszor az ember félre érti ezeket az igéket.
Amikor az ember olyan bűnt követ el, amiről tudja, hogy bűn lelkiismeret furdalása van. Valamilyen szinten biztosan van. És innentől fogva, ahogy a Korán is mondja, már önmagát bünteti. Mindnyájan megbűnhődünk a bűneinkért a földi életben. De nem csak az a büntetés, ha az ember elveszti az anyagi javait, vagy a rendőrség leleplezi. A büntetést sokan magukkal cipelik, és úgy hívják, hogy betegség. Ezért is nagyon fontos, hogy az ember igyekezzen elkerülni ezeket az eseteket. A bűnmegelőzés, a gondolatainkban kezdődik. A Próféta azt mondta: aki ártatlanul megvádolja a testvérét egy bűnnel, addig nem fog meghalni, amíg el nem követi azt. Bár az iszlám definiálja, hogy mik a bűnök, Isten a Végítélet Napján mindenki felett személyesen fog ítélni, és bizonyos „bűnöket” meg fog bocsátani.
Mézes Zsolt László
evangélikus lelkész
A kereszténységben a megváltás szorosan összefügg a megszabadítással. Rokon jelentésű központi alapfogalmai a vallásnak, és Jézus Krisztus által a Szentlélekben az emberekért és az emberekben végzett isteni cselekvést fejezik ki.
E szavak az Ószövetségben szinte azonos jelentésűek, és Isten népének Egyiptomból való kivezetését, Isten megmenekülést szerző tettét Izrael megszabadításaként tapasztalják és értelmezik. Isten népe, Izrael, az Istennel megharcoltak közössége, mindazokat jelenti, akik Őt a saját életükben uralomra engedték. Ezzel pedig Szent Pál apostol életével teljesen összecsengő sorsok közösségére utal: “Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.” (Gal 2,20)
A megváltás tulajdonképpen ennek a felismerése és aktív életbe engedése. Engedem Krisztusnak, hogy éljen bennem.
A megváltás és a megváltottság tehát Istenhez tartozottság. Azt is jelenti, hogy meg vagyok szabadítva lényem külső, felszínes, bűnbe esett részétől, vétkeimtől, hibáimtól. Nem mentesülök annak következményeitől, de szabadságomban áll – mindezek ellenére – Isten felé fordulni. Mindig Isten a cselekvő, a megváltó, a megszabadító, de a krisztusi megváltás aktusa az ember számára lehetővé teszi a Feléje fordulást. Ez az Isten “beengedése” az életembe. A megváltás belátásával, elfogadásával, befogadásával immár rálátok lényem és létezésem valódi középpontjára, a Teremtőhöz való hasonlatosságomra, és az elkezdhet saját képére formálni engem.
A megváltás révén az ember újfajta kapcsolatba kerül Istennel a Szentlélekben. Ennek az élet egészét meg kell határoznia Istennel és az emberekkel szemben hitben, reményben és szeretetben. Mert ez a három: a hit, remény és szeretet vezeti és “engedi” a megváltást felismerő lelket Krisztus felé.
Tornóczky Gusztáv József
hindu/vasinava (Krisna-hívő) oktató, jógaoktató
Krisna a mi megváltónk!
Krisna hívei Indiában és szerte a világon odaadással fordulnak Felé. Számukra elsődleges az Isten iránti tiszta szeretet kifejlesztése, ami azt jelenti, hogy odaadó cselekedeteikért nem várnak “cserébe” semmi anyagi dolgot, például jobb anyagi helyzetet, hírnevet, mások tiszteletét és elismerését – pusztán Krisna öröméért tesznek mindent. Mi, Földön élő emberek szinte kivétel nélkül azért vagyunk itt, mert Isten országából eljöttünk a szabad akaratunk általi döntés következtében, aminek gyökere, hogy nem akarunk teljesen összhangban lenni Vele (engedetlenség). Igazság szerint az összes olyan cselekedet, melyet nem Krisna iránti szeretet vezérel “bűnös”, mert ugyanúgy benne van az eredeti engedetlenség, ami miatt elhagytuk Istent és ezért csak a magunkról alkotott hamis képet (hamis ego = ahankara) növeli. Olyan ez, mint amikor egy gyermek a családjával él és otthon apa, anya és a testvérek szeretik őt, ám ez a gyermek a tükörben nézve elkezd különféle szerepeket próbálni, amihez a szüleitől kapott ruhákat használja. A gyermek grimaszokat vág, beleéli magát, hol nevet – hol sír, de nem eredeti azonosságában van. Amikor abbahagyja játékait és visszatér a családi miliőbe, akkor érzi magát természetes közegében, oldottan és szeretve.
A bűnök bocsánata és az azoktól történő megváltás központi kérdés a hívők életében, hiszen „erre tették fel életüket”. Krisna megnyugtatja híveit, amit a Bhagavad-gítában olvashatunk is: „add fel a különféle dharma szerinti cselekedeteidet és hódolj meg Énelőttem kizárólag, Én megszabadítalak minden bűntől és visszahozlak Hozzám, ne félj! Tehát Isten megváltja bűneinket, ennek van ára: megegyezés Isten akaratával, a teljes önátadás Neki. A megváltást elősegíthetik még az olyan tiszta hívei, akik közbenjárnak Krisnánál érdekünkben. Ha megkérdezzük őket, te tetted? – ezek a hívek azt válaszolják: látod Isten milyen csodát tett, mennyire szeret téged.”
