Észre sem vettük, és néhány év alatt teljesen megváltoztak az információszerzési és a kommunikációs szokásaink, sőt van már egy generáció is, akik ebben nőttek fel. Internet, okostelefon, közösségi média, információdömping… Ez az információéhség, illetve ez az internethez kötött létezés, pedig olykor akár függővé is teheti az embert. Mindez anélkül kialakulhat, hogy tudatosodna az emberben. Az egyik 24.hu-s kolléga kísérlete például azt is megmutatta, nem is olyan könnyű – persze nem lehetetlen – okostelefon nélkül élni a mai világban. Ezúttal arra voltunk kíváncsiak, hogy van-e erre a nagyon is mai kérdéskörre bármilyen releváns válaszuk a több száz, vagy több ezer éves vallások tanítóinak.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)
Farkas Pál
buddhista tanító
Buddha követőinek útján egy fontos állomás, amikor az ember a valóságnak megfelelően látja a dolgokat, nem úgy, ahogyan látni véli, vagy ahogyan látni szeretné. Ehhez észre kell vennie elsősorban azt, hogy amit tapasztal, az nem független a tetteitől, azután azt, hogy ezeknek a tetteknek mik a mozgatóerői, és hogy mindezek egy olyan kapcsolatrendszerben jönnek létre, amelyek intim módon összefűzik belső és külső világával. Amelyre általánosságban érvényes, hogy a mulandóság uralja, melynek következménye egy olyan feszültség, amely csak akkor oldódhat föl, ha az ember mély személyes tapasztalás által látja be személyiségének viszonylagos voltát.
Minden, ami akadályozza ezt a belátást, távolítja az embert a valóságnak megfelelő tapasztalástól, és növeli a feszültség, kényelmetlenség, elégtelenség érzetét. Az internet, az okostelefon vagy a közösségi média az átlagember számára olyan illúziókat kínál, amelyek megtévesztően isteni tulajdonságokkal látszanak felruházni: szinte távolba lát és hall, részt venni látszik távoli eseményekben, mintha ismerné mások szavait és gondolatait, hatókörét látszólag korábban elérhetetlen régiókba terjeszti ki.
Mindez éppen a jelen pillanat valóságától viszi messzire: mondjuk vegyük azt a képet, amikor valaki a vonat étkezőkocsijában utazva a telefonján internetezik. Tulajdonképpen se nem utazik, se nem étkezik, se nem levelezik. Nem tud a tájról, sem a körülötte ülőkről, sem a vonatról, nem tud az ételről, a kiszolgálóról,
Ha átlátja ennek a tapasztalásnak illúzió természetét, akkor egy-két dolgot mindjárt megtehet: amikor utazik, akkor csak utazik. Amikor azt fölfüggesztve eszik, akkor csak eszik. Amikor az internetet használja, csak internetezik, ismerve tapasztalásai viszonylagos jellegét. Így a modern kor úgynevezett vívmányait mértékkel és valós értékét ismerve használja, nem lesz rabjuk, nem bűvölődik el általuk, nem veszti el nap, mint nap józan eszét.
Fodor Kata
vaisnava (Krisna-hívő) teológus
Az információs technológiák használatára ugyanaz jellemző, mint életünk bármely más momentumára, attól függően lehet hatékony vagy káros eszköz, hogy miként használjuk.
Minden egyes eset, amikor egy eszköz önmaga lesz fontos, nem az, amit képvisel, és mechanikusan ragaszkodunk hozzá, akkor azt a szentírások úgy jellemzik, hogy illúzióban vagyunk. Az anyagi világban folyamatosan illúzióban vagyunk, hiszen itt megfeledkezünk Istenről és eredeti helyzetünkről, amely szeretetteljes örök szolgai kapcsolat vele. Hogyha az anyagi világba merülve, ahol amúgy is az élet ügyes-bajos dolgai kötik le figyelmünket, további illúziórétegeket húzunk magunk elé, akkor ez végül teljesen beburkol minket.
A függőségek mögött a védikus tudáskincs szerint az anyagi élet hiábavalóságának, szürkeségének felismerése áll, úgy, hogy közben mégis folyamatosan innen várjuk a boldogságunkat. A függőségek másik oka és jellemzője, hogy valamilyen önös, azonnali vágyat próbálnak vele kielégíteni, amelyek a kéjvágyból fakadnak. Ennek a hamis ego ad táptalajt, amely azt ismételgeti elménk számára, hogy én megérdemlem ezt vagy azt a dolgot. Végsősoron a függőségek jó része menekülési stratégia, amelynek nem találja meg az illető a konstruktív feloldási módját.
Ha megértjük, hogy az ember alapvetően testtel rendelkező lélek, melynek szerves igénye a transzcendenssel való kapcsolat, akkor lehetővé válik, hogy olyan módon tápláljuk ezt a lelket, hogy ne éhezzen az anyagi világ illuzórikus elemeire, és olyan folyamatokat gyakoroljunk, mint pl. a bhakti-jóga, Krisna, a Mindenkit Vonzó iránti szeretet megélése, amely megadja a valódi elégedettséget.
Nagypál Szabolcs
római katolikus teológus
A világméretűvé válás egyik jelentős hajtóereje a hírközlési, tájékoztatási forradalom. Az okostelefonok a világ e részén bárkinek nemcsak mindennapjai, hanem mindenórái részévé teszik a kapcsolódást a világhálóhoz, annak számtalan fölhasználási lehetőségével, például a közösségi oldalakkal (s a játékokkal) együtt.
A világméretű falu, melyben ezáltal élünk, kitágította látóhatárunk s látókörünk: nemcsak településünk, megyénk, országunk, esetleg földrészünk eseményeit követhetjük percrekészen, hanem tulajdonképp bármit, ami csak megesik vagy véleményként megfogalmazódik a széles nagyvilágban.
A veszélyei s kockázatai pontosan ugyanezek e fejleményeknek:
Ember legyen a talpán, aki kiigazodik az immár hálózatokba szerveződött útvesztőben.
A közösségi oldalak lehetővé teszik, hogy nyomára akadjunk rég elveszített pajtásainknak, s akár napról napra lázban tartsuk egymást bölcsességünkkel, életszentségünkkel, elménk élességével s mélységével, valamint csillogó humorunkkal.
Ugyanakkor azonban ki is szolgáltatjuk magunkat rossznyelvek ízetlen beszólásainak, bárdolatlan bunkók ostoba sértéseinek s feneketlen közhelyeinek is. Jól föl kell kötnie a gatyáját annak, aki szeretné magáról lepergetni a kéretlen szitokesőt.
Végezetül, a függőség komoly dolog, bármiről is legyen szó. Kialakulásának meggátlására a négy sarkalatos erény közül a mértékletesség a legalkalmasabb: semmit sem túlságosan. A megedződő, aszketikus hozzáállásunkkal fölvérteződünk a dolgok túlburjánzásával, fejünkre növésével szemben.
Az óvatos hívő s gyakorló időről időre egy-egy kütyüböjt segítségével ellenőrzi, hogy érzelmi s szellemi mindennapjaiba nem engedett-e be, nem állított-e emelvényre hamis istenségeket, bálványokat.
Sulok Zoltán Szabolcs
muszlim hitoktató
Az iszlám vallás tanításai szerint nincs semmi meglepő abban, hogy a kommunikáció és az információáramlás területén is olyan fejlődés zajlik a világban, ami korábban elképzelhetetlen volt. Ez az Ítélet Nap közeledtének egyik jele. Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta erről: „Addig nem jön el a Feltámadás Napja, amíg nem láttatok olyan nagy dolgokat, amelyeket még nem láttatok soha és nem is gondoltatok rájuk.” És azt is mondta: „Mielőtt eljön a Feltámadás Napja, olyan nagy dolgokat fogtok látni, amelyeket tagadni fogtok.” Ennek alapján a jövő még olyan technikai, technológiai és egyéb újdonságot rejthet, amit ma még elképzelhetetlennek tartunk.
Az iszlám az okostelefonokat, az internetet vagy a közösségi médiát önmagában nem tekinti sem rossznak, sem jónak, hiszen ezek eszközök, lehetőségek, amelyeknek a felhasználók adnak célt és töltenek meg tartalommal. Ezért az iszlám a modern technológia használatát a közvetített tartalom, a felhasználási cél alapján az alábbi két kategóriába sorolja:
- amennyiben az emberek életét segítik, könnyítik, illetve hasznos tudást, a jó cselekedetekre való buzdítást közvetítenek, akkor jelenlétük és széleskörű felhasználásuk hasznos, kívánatos és támogatandó.
- ha elvetendő, káros és bűnös dolgok terjesztésére használják ezeket, vagy elveszik az emberek idejét a fontosabb dolgoktól akkor a használatuktól óvakodni kell és nem szabad másokat támogatni abban.
Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Bizony a megengedett [dolgok összessége] nyilvánvaló, és bizony a tiltott [dolgok összessége] is nyilvánvvaló. E kettő között vannak nem egyértelmű dolgok, amelyeket (megítélésük szempontjából) sok ember nem ismer. Ezért aki távol tartja magát a nem egyértelmű dolgoktól, feddhetetlenségre tesz szert vallása és jó hírneve terén. Aki pedig beleesik a kétes dolgokba, az beleesik a tiltottakba is…” (al-Bukhári, Muszlim)
Ennek segítségével könnyen meghatározható az a tartomány, amelyen kívül a modern technológia alkalmazása egyértelműen káros vagy kétséges kimenetelű eredménnyel jár, s amelyektől tartózkodni kell.
Verő Tamás
rabbi
Vallásunk előírásai eligazítást adnak a mindennapi életünkre, és ennek magyarázatai szerteágazóak és sokféleképpen értelmezhetőek. Mindenki számára evidens, hogy a parancsolataink, a 613 micva tartalmaz tevőleges és tiltó kitételeket is. A teremtés 6 napja után érkezik a hetedik nap a megnyugvás napja, ami számunkra is hasonlatos kell, legyen, mint a világ alkotójának. Szombat a hetedik nap. Amennyiben Ő pihen, mi is pihenéssel töltjük a hetedik napot. A sábát, a szombat napja olyan micvákkal van szegélyezve, amelyek segítenek eligazodni abban, hogy Istenünk kérését követhessük. Ne tegyük ezt, és tegyük azt. Amiképpen a szombat napjának nem szabad profánná válnia, és nekünk, embereknek máshogy kell viselkednünk, tevékenykednünk, így a heti egy alkalommal az internet félre tétele, az okos telefon használatának teljes mellőzése, a közösségi médiában való jelenlét szüneteltetése abban is segíthet, hogy ne váljunk függővé.
De ugyanakkor a kőtábla, az első „tabletre” vésett tíz parancsolat elolvasása, megtartása fontos lenne az egész emberiség számára. Vannak esetek, és alkalmak, amikor a technikai fejlődés segít és szolgálja az Örökkévaló szavainak továbbítását. Az oktatásban pedig lassan nélkülözhetetlenné válik a modern eszközök használata.
De ami a legfontosabb, az okos készülékek okos, és mértékkel történő használata. A Tóra szavai olvashatóak a kütyüinken, de a Mózes Öt Könyvének tekercsének olvasását nem helyettesíti. Nem elégséges a mobilunkkal elmondatni az áldásokat, hanem azokat magunkévá is kell tenni. A Smá imádságban szerepel egy mondat, amely így hangzik: Vesinantam levanehá, vedibártá bám – plántáld át a hitet, a tudást, a hagyományt gyermekedbe, és beszélj róla. A kommunikáció, a beszéd, a mondataink, az érzéseink átadását szolgálhatják az eszközök, de nem vehetik át az ember feladatát. A Mindenható parancsolatainak betartását, újra és újra értelmezését, igyekezetünket, hogy jobbá tegyünk magunkat és a környezetünkben élőket, nem képesek megtenni a bármennyire is okos műszaki tárgyak, berendezések.
