Összefoglalni a dalai láma bármelyik tanítását, vagy beszédét elég nehéz és hálátlan, valamint nagyon könnyű és hálás feladat. Előre leszögezem, aki arra kíváncsi, hogy mit és hogyan mondott pontosan a dalai láma, az keresse meg valamelyik videómegosztón a hamarosan bizonyosan megjelenő videókat, de aki arra kíváncsi, hogy mit sikerült leszűrnie egy újságírónak az elmondott beszédből, az bátran olvasson tovább.
Merthogy a dolgok szubjektívak és relatívak, vagyis a tapasztalón keresztül történnek és adódnak tovább egy másik ember felé. Ez máris az elhangzottak egyik legfontosabb tanulsága volt (számomra), és azt gondolom, ez az egyik olyan információ, amire bizony manapság szüksége van az embereknek ahhoz, hogy a valóságot láthassák, és ne azt, amit láttatni akarnak velük, vagy amit ők szeretnének látni.
A XIV. dalai láma három fontos dolgot emelt ki a beszéde elején:
Ő is egy, a hétmilliárd emberből, neki is van két szeme és orra.
Ő egy szerzetes.
Ő a tibeti nép tagja.
Béke
A száműzetésben élő tibeti vallási vezető beszédében kitért természetesen a békére, de mielőtt a kedves olvasó hangosan ásítana egy nagyot és maga elé vizualizálná az életében látott összes vallási tanítót és szépségkirálynőt összegyúrva, szeretném kiábrándítani, ugyanis ez az a kérdés, amin tényleg el kellene gondolkoznia mindenkinek. Nem azon, hogy „Világbéke!” (persze azon is), hanem azon, hogy belső béke! Mindenki kezdje szépen magával – szűrte le a magába szállt újságíró a következő mondat hallatán:
A békés világot csak a belső béke megteremtésével érhetjük el.
Romboló érzelmek
A belső békéhez, pedig a „romboló érzelmekkel” való foglalkozáson keresztül vezet az út, illetve azon keresztül, ahogy ezekhez a romboló érzelmekhez hozzáállunk. De nyugalom, megyünk ennél még mélyebbre is! Kezdjük is:
Egy fiatalember például arra kérte Őszentségét, hogy beszéljen az Om Mani Padme Hum mantráról és mantrázza azt el párszor. A dalai láma szíves örömest mantrázott is egy keveset, de felhívta a figyelmet rá, hogy nem az a lényeg, hogy mennyit mantrázunk, vagy imádkozunk – persze az is nagyon jó és hatásos gyakorlás –, de sokkal fontosabb, hogy:
Használjuk az intelligenciánkat és analitikus meditációt végezve fedezzük fel a negatív és romboló érzelmeinket, és azokat változtassuk meg!
Karma
Nem sokkal később aztán egyből érkezett is egy igazi, valós rombolással és támadásokkal küzdő hölgy, aki a következő kérdést tette fel: „Mit tegyek, ha mindig rossz emberekkel találkozom, akik bántani akarnak engem. Mit kellene megváltoztatnom?”.
Tudom, hogy sokaknak sokféle válasz jut eszébe, de nézzük hogyan is állt ehhez a kérdéshez a dalai láma:
Megbocsátás, tudatosság és tolerancia!
Akkor most tegye fel a kezét, aki erre gondolt volna. Rendben, le lehet tenni, mert most jön a magyarázat, hogy miért is: azért kell ezeket gyakorolni, mert ha el tudjuk fogadni a velünk történő dolgokat, tudatosan rájuk tudunk tekinteni, akkor tudunk megbocsátani, ami pedig azért szükséges, hogy cselekedeteinkkel ne teremtsünk további rossz következményeket (karmát). Ez utóbbihoz, a megbocsátáshoz is szükség van a tudatosságra, hogy mindig észrevegyük a minket irányító negatív érzelmeket, és a megbocsátással képesek legyünk azon változtatni – értette meg valahogy így az itt író hallgató.
Együttérzés
Egy másik kérdező könnyeivel küszködve fogalmazta meg kérdését, ami leginkább arra irányult, hogy mit lehet tenni, ha valaki krízisben van.
Több milliárd ember él ezen a Földön és mindenkinek van valamilyen problémája, esik át krízisen az élete során. Kérlek, ne érezd magad egyedül, mert nem vagy egyedül a problémáddal!
Amikor valamilyen probléma merül fel, akkor azt meg kell vizsgálni, de ahhoz, hogy jól lássuk, először el kell távolodni, szélesebb perspektívából kell ránézni a problémákra és több irányból is meg kell világítani azokat – mondta (pontosabban véltem hallani), majd imádkozott egyet a lányért.
Vallások
Őszentsége beszélt arról is, hogy mennyire fontos a vallások közötti harmonikus kapcsolat is. Neki személy szerint például nagyon sok jó barátja van a muszlimok között is. Szóba hozta a dzsihádot is, amiről elmondta, hogy az valójában nem egy külső ellenségre irányul, hanem egy belső harcot jelent, ahol a saját érzéseinkkel kell megküzdenünk.
Ha felkél bennünk a harag, akkor azt elfogadással és megbocsátással győzhetjük le. Ezt jelenti a dzsihád.
(A dzsihád szóval kapcsolatban korábban tévesen írtuk meg a kontextust, melyet most javítottunk, elnézést kérünk érte és köszönet M.G. monogrammú kedves olvasónknak a helyesbítésért! – a szerk.)
Szeretet
Egy kérdésre válaszolva arra is kitért, hogy kétféle szeretet létezik, az egyik alapból megvan az emberben, zsigerileg és könnyedén jön, a másik pedig, felébreszthető, tanulható és kifejleszthető.
Politikusok, oktatás
Két olyan kérdés is érkezett hozzá, ami a politikusokra vonatkozott, az egyik kifejezetten Donald Trumpra (ennek megválaszolására nem nagyon pazarolta az időt), a másik pedig általában a politikusokat vette célba, és az volt a lényege, hogy mit lehet tenni azért, hogy a politikusok jó emberek legyenek?
Erre azt válaszolta, hogy sajnos vannak rossz politikusok is. Az lenne a legjobb, ha már gyerekkorban, a gyerekek oktatásánál odafigyelnének arra, hogy ne csak materiális dolgokat, hanem szellemi és lelki dogokat is tanítsanak nekik, akik így mire felnőnek sokkal valószínűbb, hogy jó emberekké válnak és akár még jó politikusok is lehetnek.
A jövő
Szintén kérdésként merült fel: mit tehetnek a fiatalok azért, hogy jobb legyen a jövő?
A válasz az volt, hogy amin nem tudunk változtatni, az a múlt. Bár páran megpróbálják megváltoztatni a múltat, ám ez nem fog sikerülni, mert az már megtörtént. Mind ugyanabban a században élünk, de míg az öregebbek már nem, addig a fiatalabbak még látni fogják a jelenben elkövetett dolgok következményeit. Ezért aztán mindenkinek most van esélye változtatni a dolgokon.
Mindezek felett
Ami pedig az elmondottakon felül volt: együttérzés, kedvesség, szeretet, közvetlenség és humor minden szóban és mozdulatban. Ezek, amik csak úgy áradnak a XIV. dalai lámából és amit jó megtapasztalni néhány röpke pillanat erejéig bárkinek, legyen az bármilyen vallású, nemzetiségű, nemű ember. (Ez is szubjektív gondolat persze.)
Természetesen az is lehet, hogy nem pont ezeket és nem pont így mondta, de mivel felvételt készíteni tilos volt, ezért csak a jegyzetfüzet, a szabad agyi memória és a nyitott szív állt rendelkezésre, hogy sikerüljön befogadni ezt a kétórás igen tömény, de hatalmas lélekkel megtartott tanítást. Reméljük, hogy a lényeg azért átmegy, mégha így a képernyőn (és a mi szűrőnkön) keresztül is!
