Nemrég az oldalunkon megjelent egy fotóriport egy muszlim vallási ünnepnek mondott rituális „gyakorlatról”, amely képsorozat elég megdöbbentő és véres képeket tartalmazott. Adta magát, hogy megkérdezzük erről is a vallások képviselőit. Kíváncsiak voltunk, hogy ez valóban egy muszlim rítus-e, lehet-e a vallás nevében ilyen tettet végrehajtani, vagy valamilyen módon összekeverednek a dolgok és az is lehet, hogy hozzánk már úgy jut el egy ilyen hír, mintha az valamely vallás bevett gyakorlata lenne? Az Isten tudja rovat anyagaihoz méltón pedig természetesen arra is kerestük a választ, hogy a különböző vallások vajon miként állnak a „nem hétköznapi” vallási, esetleg vallásinak tűnő gyakorlatokhoz.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)
Fekete-Fodor Kata
vaisnava (Krisna-hívő) teológus
Nem, a Krisna-tudat tanításai kifejezetten ellenzik a szélsőséges megnyilvánulásokat. Bármilyen olyan gyakorlat, amivel az ember másoknak vagy akár önmagának kárt okozna, beleértve az önsanyargatást is, tilos. A Krisna-hívők a test fegyelmezésére, az érzékek kontrollálására az egyszerű életvitelt javasolják. Nem fogyasztunk húst, halat, tojást, és mértékkel étkezünk. Nem élünk kábító- és mámorítószerekkel, nem nézünk televíziót, és nem fogyasztunk alkoholt. Az örömet a lelki életünkkel kapcsolatos tevékenységekből merítjük. Ételeinket felajánljuk Istennek és törekszünk arra, hogy a test számára egészséges, tiszta táplálékokat fogyasszunk, ne azokat, amiket a szem-száj megkíván. A különféle vallási ünnepeken való böjtök, amikor csak folyadékot fogyasztunk, illetve az évi egy szárazböjt (egyetlen napon át) szintén erősítik az akaraterőt, de ezt is csak gyakorlott böjtölők végzik, saját belátásuk szerint. Betegek, idősek és gyermekek nem végezhetnek böjtöket. Ők kéthetente az ékádasí böjtnapot tarthatják, ez a gabonafélék és hüvelyesek elhagyásával készülő vegetáriánus ételek fogyasztását javasolja. Mivel a tiszta tudatállapotra törekszünk, ezért a test semmiféle olyan sanyargatása nem lehet cél, amely révületbe vagy kábultságba taszítja az illetőt.
A test kínzásával járó rítusok a Krisna-tudat tanításai szerint a tudatlanság kötőerejét képviselik, azaz épp eltávolítanak a lelkiségtől. A testen keresztül megközelített lelki-szakrális élmények a megértés hiányáról tanúskodnak, túl nagy figyelmet fordítanak a testre, amely különbözik a lélektől, az anyagi világhoz tartozik és nem is örök. De arról is megfeledkeznek, hogy ez a test, melyet megsebeznek, Isten tulajdona, melynek így kárt okozunk. A Krisna-tudat erőszakmentességre int, és a test tisztán tartását helyezi előtérbe. A szentírásokban megtaláljuk, mi az Istennek tetsző viselkedés és viselet. A véres sebek nem tudnak megfelelő közeget teremteni a szakrális tevékenységekhez. Számomra sokkoló, hogy valaki kiskorú gyermekét bántalmazza rítus címén, ez egészen egyszerűen elfogadhatatlan és büntetendő kellene legyen.
Nagypál Szabolcs
római katolikus teológus
A vallásos szertartások sosem hétköznapiak, hanem a kiemelkedést szolgálják a mindennapi élet ügyes-bajos dolgaiból. Az Úr napja megszentelésének parancsa is azt célozza, hogy beköltözzék heti életütemünkbe az ünnep magaslata. Az ünnepet nemcsak azáltal üljük meg, hogy aznap nem a szokásos munkatevékenységünk végezzük, hanem azáltal is, hogy szertartásokon veszünk részt, hol egymást támogatva, valódi közösségként fogadjuk el az eseményt, s törekszünk ugyanarra.
A kereszténység nemcsak a dicsőség és diadal vallása, hanem a szenvedésnek, sőt az erőszakos halálnak is központi szerepe van benne. Mégpedig azért, mert maga az emberi élet szenvedésektől megjellegzett, ráadásul a vallás alapítóeseménye is egy kivégzés köré szerveződik.
Jézus Krisztus szenvedéstörténete évezredeken át országok százaiban nyújtott emberek milliárdjainak lehetőséget arra, hogy azt átélve és átérezve saját szenvedésükben értelmet találjanak. Vagy szenvedésük fölajánlva értelmet adjanak neki, ezáltal pedig enyhülést, vigaszt, elrendeződést és tartalmat leljenek.
A kereszténység a korai évszázadoktól kezdve küzd a nézettel, hogy az emberben a lélek volna a lényegi rész, és a test csak valamiféle ruha lenne. A teológia az egész ember egységét, megváltásra szoruló mivoltát, s a test (és természetesen a lélek) föltámadását hangsúlyozza.
Ha pedig ez így van, akkor nem célszerű szembefordítani a testet a lélekkel, az előbbit sanyargatva, megalázva s kínozva; minthogy testünk Maga a Szentlélek temploma.
Az aszkézis nem önkínzást jelent, hanem az önmegtagadás által az önközpontúság meghaladását, az Istenre figyelés begyakorlását: edzést. Ezenkívül, a misztikus élmények között is ismerünk olyanokat, melyek sebekkel, vérrel, fájdalommal járnak.
A misztikus elragadtatás azonban nem kikényszeríthető, sem különféle szerekkel, sem pedig könyörgő imádsággal: az mindig – egy meghatározott célból – Isten szabad megjelenése.
Sulok Zoltán Szabolcs
muszlim hitoktató
A Saria (iszlám vallásjog) fő célja – 1. élet, 2. értelem, 3. vallás, 4. vagyon és 5. leszármazás védelme – az ember érdekeit hivatottak érvényre juttatni, illetve megőrizni. Ennek értelmében az iszlám vallás egyik célja az, hogy megakadályozza és elhárítsa mindazt, ami árt az embernek evilági vagy túlvilági életére nézve, legyen szó saját magával, vagy másokkal szembeni ártalomról. Ezért megtiltotta a károkozást, és – ha mégis kár történik – kötelezővé tette a kár elhárítását.
Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Nincs kár, sem pedig károkozás!” (ibn Mádzsa, ad-Dárkutní, Málik). E tanítás első része azt jelenti, hogy az iszlám törvénykezésében nem található egyetlen olyan rendelkezés sem, amely – akár fizikai vagy lelki szinten – kárt okozna követőjének. A tanítás másik része értelmében tilos olyasmit tenni, ami kárt okoz másoknak, akkor is, ha hasznunkra válna az a dolog, illetve az elszenvedett kárt nem lehet károkozással viszonozni. Ez a tilalom mindenféle károkozásra vonatkozik. Ebből a szempontiból is tilos például a dohányzás, és a kábítószer, ami a fogyasztójának és másoknak is kárt okoz.
A cikkben említett önsebzési gyakorlat hogyan is lehetne része iszlámnak, amikor a cigarettafüst belélegzésétől vagy az alkohol bódulatától is óvja követőit? Se Mohamed Próféta (béke legyen vele), se a társai soha, se egyetlen ember halálakor, sem pedig máskor nem tettek ilyet vagy említettek ilyen gyakorlatot. Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „A legrosszabb dolog pedig az újítás a vallásban, mert minden újítás tévelygés, és minden tévelygés a Pokolba vezet.” (al-Bukhári, Muszlim)
Végh József
buddhista tanító
Buddha szerteágazó hagyományában közös a középút gondolata, ami az élvezetek és önsanyargatás között vezet. Ezen a belső úton a legfontosabb felmérni a boldogság árát, belátni a szenvedés igazi értékét, felismerni a szándékosan okozott fájdalom káros hatásait. Ezek vezetnek majd el ahhoz a célhoz, amelyet Buddha elért, és mindenki, aki útmutatásait követi elérhet.
Az emberek életkörülményei nagyon különbözőek. Ha valaki kénytelen elhagyni lakóhelyét, más területre költözni, felnőtt korában már nem úgy tud alkalmazkodni. A tibetiek, amikor lejöttek a hegyekből, nem saját akaratukból tették. India klímájától, vagy menekülés közben nagyon sokan elpusztultak. A tibeti buddhizmusban ezt is tanításként fogják fel. Nem úgy, mint egy zarándoklatot, hanem mint az igazság megtalálását a világ zűrzavarában.
A remeték mindenütt nagyon zord körülmények között éltek. A felkészületlen emberek ilyen viszonyok között nem élnék túl a hideget, vagy a hétköznapi táplálék hiányát. Ám fel sem merült senkiben, hogy ezeket a testet és tudatot tisztító belső gyakorlatokat azért végezte volna bárki, hogy kínozza magát, vagy szenvedést okozzon másoknak. A sportolók is csinálnak hasonlót, hogy bizonyos képességeket kifejlesszenek magukban. Az edzetlen ember is könnyen megsérülhet, ha csak úgy megpróbálja őket utánozni.
Buddhának, noha az önsanyargatás kerülését hirdette, volt 12 aszkéta gyakorlata. Ezek között volt olyan, amelyben éjjel is lótuszülésben meditált, illetve aludt. Sokaknak ez is elviselhetetlen lenne. A buddhista szokások, gyakorlatok között a külső szemlélő láthat számos olyat, amely az avatatlan számára fájdalmat okozhat, de valójában egyik esetben sem okozunk szándékosan szenvedést. Ezekben az esetekben mindig tudatosan vállalt, felkészítéssel végzett feladatokról van szó.
Verő Tamás
rabbi
Az örökkévaló saját képmására teremtette az embert. Úgy kell bánni a saját testünkkel, úgy kell óvni és félteni, úgy kell kezelni, mint ahogy az az I’steni alkotásnak tökéletes leképzése. Ezért ebben a testben, a testünkben változtatást, kárt, ártást, fájdalmat, bántást nem szokás eszközölni. Egyes rabbik nem ajánlják ezért a cigarettázást, a tetoválást… a káros szokások mellőzésére hívják fel a figyelmet.
Nemrég múlt el Jom Kipur, az engesztelés napja, ahol 25 órán keresztül böjtölünk, nem eszünk és nem iszunk. Ez a sanyargatás, a testi szükségletek megvonásával azt a cél szolgáljuk, hogy csak a lélekre tudjunk összpontosítani, koncentrálni, hogy kiürüljünk, és csak a szellemi kapcsolatot tudjuk ápolni. Ezt tekinthetjük nem hétköznapi I’sten szolgálatának, de a hívők a Tórában, a Mózes Öt Könyvében a tekercsben megtalálják ezt a parancsolatot.
A vallásunk, a hagyományaink azonban semmilyen kínzással járó rítust nem támogatnak. Egyetlen előírásunk van, aminek egészségügyi okai is megtalálhatóak, és ez az első ősapához, Ábrahámhoz köthető történet. Idős korában született elsőszülött fiúgyermeke circumcisio-n esett át, körülmetéléssel a szövetségbe került felvételre, és az előbőr bevágásával egy olyan testi jelet alkotott, amivel jelezte, hogy Izsák, a fia, az utóda a zsidó nép tagjai sorába érkezett. Azóta is minden vallásos fiúgyermek születése utáni nyolcadik nap ezen szertartáson átesik, amikor is még a héber név felvértezésével, és egy vércsepp megjelenésével ünnepélyes kereteken belül, család jelenlétében a brit mila a szövetség gyermekévé válik. Törvénykezésünk nem támogat saját magunkon véghezvitt sanyargatást, és én személy szerint nem is ajánlom senkinek, mert a Teremtőnk, nem azt várja el tőlünk, hogy olyan fájdalmat viseljünk el, amit ő nem kér, és nem vár el.
