A nemrégiben történt dömsödi bugyilehúzós tanárok esetét követően már felmerült bennünk a kérdés, a napokban megjelent 15 perc alatt döntik el, ki alkalmas pedagógusnak című írásunk után pedig egyértelmű volt, hogy megkérdezzük a vallások tanítóit, hogy a különböző vallásokban mi alapján döntik el, hogy kiből válhat tanító?
A konkrét kérdésünk így hangzott:
(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)
Dobosy Antal
zen buddhista tanítói
A zen buddhizmus, még akkor is, ha vallásnak tekintjük, elsősorban gyakorlat és nem elmélet. A legfontosabb gyakorlata a meditáció, a cél saját tudatunk megismerése, így tanítóinak nem a tárgyi tudást kell magas fokon elsajátítani. Hogy kiből válik jó tanító, nem a tárgyi tudáson múlik. Mivel a tudat megismerése a cél, a tanítói tevékenység is ehhez a megismerési folyamathoz szükséges képességek megszerzéséhez kapcsolódik. A zen tanító nem információt ad át, nem kész megoldásokat közvetít, hanem képességek és készségek fejlesztéséhez járul hozzá, világszemléleti kutatásra inspirál és feladatokat ad.
A tanítvány nem a hagyományos értelemben tanul, hanem azt sajátítja el, hogy hogyan kell kutatnia a saját tudatát, hogyan kell rátekintenie a saját érzéseire és tudatfolyamataira. Ezért a zen tanítónak nem az a dolga, hogy megmagyarázza ezeket a dolgokat, hanem az, hogy segítse a tanítványt abban, hogyan vegye észre a megismerni való tudatfolyamatokat, hogyan tegyen fel kérdéseket, és azokat hogyan válaszolja meg. Ezért a zen tanító problémák elé állítja a tanítványokat, melyek megoldása a feladatuk.
Az hogy kiből válik tanító, azon is múlik, hogy ő maga mennyire ismeri ezt az utat, és hol tart a saját tudatának megismerésében. Attól is, hogy saját maga mennyit gyakorol, képes e rátekintenie saját tudatára, érzelmeire és tudatfolyamataira, feltesz-e a léttel kapcsolatos fontos kérdéseket, és azokat hogyan oldja meg. El tudta e sajátítani a meditációs megismerés gyakorlatát, és a tárgyi tudás mellett rendelkezik-e kellő alanyi tudással?
Az elbírálás azonban sokszor nagyon szigorúnak és esetlegesnek tűnhet kívül állók számára. A mesterek a tanulás folyamatában számtalan helyzetet teremtenek, így az illető szellemi és tanítói képességei alaposan meg lesznek méretve és ki lesznek próbálva. Ezek a helyzetek mind vizsgának tekinthetők, ahol a tanítvány megmutatja képességeit, és azt, hogy a fenti feladatokat, hogyan oldja meg. Évek múltán, ha sikeresen vette az akadályokat, előbbre léphet a tanítói ranglétrán először gyakorló tanítóvá, majd tényleges tanítóvá válhat, később rangidős tanítóvá, annak megfelelően, hogy tanuló éveit sikeresen töltötte-e el. Az elbírálás szubjektív alapon történik, az irányzat mesterei és vezető tanítói előtt kell bemutatnia tanítói képességeit, és ha ők megfelelőnek tartják, akkor megtörténhet a kinevezése.
Fekete-Fodor Kata
vaisnava (Krisna-hívő) teológus
Mivel oktatási intézményeink vallási intézmények, ezért oktatóinknak egyszerre két fő szempontnak is meg kell felelniük. Egyrészről szakmai szempontból a megfelelő felsőoktatási végzettséggel és gyakorlattal kell rendelkezniük, másrészről a vallásos életben több éves tapasztalatot kell szerezniük, melyhez az etika és erkölcstan elsajátítása éppúgy hozzátartozik, mint a teológiai ismeretek.
Oktatási intézményeinkben, beleértve a főiskolai óraadókat is, olyan tanárok állhatnak katedrára, akik megfelelnek a vaisnava elveknek, így követik a szabályozó elveket (pl. nem fogyasztanak húst) és rendszeres hitgyakorlók. Szintén javasolt, hogy a nevelők, oktatók lehetőleg lelki avatással is rendelkezzenek, aminek megszerzése önmagban egy több éves folyamat eredménye. A tanítók, tanárok lelki és erkölcsi alkalmasságát tehát azon keresztül már előzetesen le tudjuk mérni, hogy a hosszú évek során miként viselkednek közösségünkben.
Létezik ezen felül az úgynevezett Lelki Tanácsadói Rendszer, amely kisebb csoportok számára szervez programokat. Egy munkafelvételnél a leendő alkalmazott számára pozitív ajánlást jelent, ha tagja ennek a rendszernek és személyes, közvetlen tanácsadója, aki mélyebben ismeri a hívő személyiségét, kompetenciáit, javasolja egy feladatra.
Természetesen az intézményeinkben oktatók ezen túlmenően a jogszabályoknak megfelelő végzettséggel is rendelkeznek, és szakmai továbbképzéseken vesznek részt. A felvételnél a hagyományos technikákat is alkalmazzuk: erkölcsi bizonyítvány, alkalmassági papírok, próbaidő, folyamatos monitoring, stb.
A Krisna-hívők úgy tekintenek a gyermekek nevelésére, hogy ez egy Istennek végzett, kiemelten fontos szolgálat, ezért a legnagyobb figyelmet fordítják erre. A gyermek a védikus elvek szerint egy kis bhakta, azaz hitgyakorló, akit szolgálnunk és tisztelettel oktatnunk kell. A szülők és pedagógusok felelőssége óriási, mivel ők azok a személyek, akin keresztül a gyermek megértheti születésének célját és tökélyre fejlesztheti életét.
Nagypál Szabolcs
római katolikus teológus
A római katolikus hittudományi felsőoktatásba jelentkezőknek és az ott végzőknek elsősorban négy területen kell megfelelniük és alkalmasnak lenniük. Hangsúlyozandó, hogy e területeken az alkalmassági föltételeknek nemcsak a jelentkezés, a képzés és a fokozatszerzés közben kell fönnállniuk, hanem maga a tanítói szolgálat során is mindvégig, és ezt a helyi püspök hivatott vizsgálni és rendszeresen ellenőrizni.
Először is, a tanítók által adott oktatásnak és nevelésnek majd mindenféleképpen meg kell felelnie a római katolikus tanítás elveinek, sőt a nevelőknek egyenesen ki is kell tűnniük a helyes tanításukkal és az igazhitűségükkel. Ez biztosítja, hogy a tanító nem a saját bölcsességét, hanem az Egyházra rábízott tanítást adja tovább. Az erre alkalmasságot előzetesen meg kell vizsgálni.
Másodszor, a tudomány (elsősorban a szellemtudományok, a bölcsészettudományok és a társadalomtudományok) naprakész állapotának, a módszertanának, az elvárásrendszerének, valamint az eredményeinek is meg kell tehát felelnie majd a tanító műveltségének, valamint az általa adott oktatásnak – szűrni kell az erre szolgáló képességeit is.
Harmadszor, a neveléstudományi módszertan tekintetében a korszerű, a célravezető és a tananyaggal összhangban lévő pedagógiai hozzáállásnak az elsajátítását, a kibontakoztatását, valamint a finomhangolását érdemes kiemelnünk a képzés során, márpedig erre előzetesen is alkalmasnak kell mutatkoznia a jelentkezőnek.
Végezetül, nemcsak a tanításnak a tartalmi és a módszertani részére vonatkoznak előírások, hanem a személyes életvitelre is: a tanítóknak a kiváló jellemen és a kimagasló erényeken alapuló becsületes élete egy alapvető igény és egy kiemelt elvárás feléjük. A keresztény életüknek a példamutatása tanúságtételül kell, hogy szolgáljon a tanítványaik, azoknak a rokonai, a saját összes munkatársaik, valamint az egész közösség számára egyaránt.
Köves Slomó
rabbi
A tanító legyen olyan, mint Isten angyala! A zsidó hagyományban fontos szerepe van nem csak a tanulás, hanem a tanítás kötelezettségének is. Olyannyira, hogy magát a tanulás kötelezettségét is a tanítás kötelezettségéből tudjuk: „Tanítsd fiaidnak, és beszélj róla, amikor otthon vagy, ha úton vagy, ha lefekszel és felkelsz” – olvassuk a Bibliában.
A tanítás elsősorban a szülő kötelezi („fiaidnak”), de ha valaki nem tudja személyesen tanítani gyermekét annak kötelessége tanítót felbérelnie, aki helyette tanítja fiát.
Valamikor a i.u. 1. sz. század környékén alakulhatott ki az intézményesített iskolarendszer, amelyben gazdagok és szegények gyermekeit egyaránt bevonták az oktatásba. A tanító kiválasztása feltehetően a szülők és a közösség vezetőinek közös felelőssége lehetett, a tanító eltartása pedig a közösség kötelező adományából (adóiból) történt: „Jó emlékkel adózunk, annak az embernek, akit Jehosua ben Gámlának hívtak. Mert ha ő nem lett volna, akkor elfelejtődött volna a Tóra Izrael népéből. Kezdetben ugyanis az volt a szokás, hogy akinek volt apja aki tanította, az tanult, akinek nem volt ilyen apja, az nem tanult… egészen addig, amíg nem jött rabbi Jehosua ben Gámlá és elrendelte, hogy minden régióban és minden városban legyen a gyermekeknek tanítója, akihez hat-hét éves kortól viszik a gyerekeket” (Talmud, Bábá bátrá 21a)
A tanító kiválasztásával kapcsolatban néhány paramétert gyűjtött össze Maimonidesz kilenc évszázaddal ezelőtti törvény gyűjteményében a Misne Tórában (Tóra tanulás szabályai 2.; 4.):
– Nem elég, hogy ha nagy tudású, a „jó úton is kell hogy járjon” – azt tanították Bölcseink: „a tanító ha hasonlít Isten angyalához, akkor kérjünk tőle tanítást, ha azonban nem, akkor ne kérjük hogy tanítson!”
– Legyen „istenfélő”, gyors és szigorú
– Legyen házas, családos ember
– Ne tanítson egyedül több mint negyven gyereket (ideálisan huszonöt)
– Ha a gyerekek nem értik amit mond, nem szabad haragra gerjednie
– Nem szabad könnyelműen viselkednie tanítványai előtt
Sulok Zoltán Szabolcs
muszlim hitoktató
Allah azt mondja a Koránban: „És olyan közösség váljék belőletek, amely fölhív a jóra, megparancsolja, ami helyénvaló, és megtiltja, ami elvetendő.” (3:104) Ez az isteni utasítás – amellett, hogy minden ember általános feladata – azok esetében, akik másokat nevelnek, tanítanak, sokkal nagyobb jelentőséggel bír. Ugyanakkor ezt a feladatot csak az arra alkalmas személyek tudják ellátni. Az iszlám tudósai a Korán és a Szunna alapján az alkalmasság feltételeit az alábbiakban foglalták össze:
– Tudás. E nélkül nem lehet tanítani és nevelni, hiszen hogyan lehet olyan dologra szólítani az embereket, amit saját maga sem ismer.
– Példamutatás. Azaz tanításainak megfelelően él és cselekszik, továbbá elveihez a nehézségek, a megpróbáltatások idején is hűséges marad. Nem kérhet számon olyat, amit saját maga nem tesz, és nem róhat fel olyan dolgot, amitől saját maga nem tartózkodik.
– Őszinteség. Nem jutalomért, elismerésért, vagy önmagáról pozitív kép kialakítása miatt tanít és nevel, s nem is azért, hogy a tudatlanokkal vitatkozzon, hanem egyedül Istenért.
– Bölcsesség. A helyzetnek, illetve a tanítványok személyiségének, képességeinek megfelelően kell tanítania. Nem szabad szem elől tévesztenie az egész folyamat célját, a tudás átadását és a helyes cselekvés megtanítását.
– Mértékletesség. Először az igazán fontos dolgokra kell koncentrálni, illetve figyelembe kell venni, hogy a tudás adagolása – ahogyan a gyógyszeré is – csak a megfelelő mennyiségben éri el a kívánt hatást.
– Türelem. Tudnia kell, hogy a változáshoz idő szükséges és nem fog minden dolog elsőre sikerülni. Az átadott tudást a tanítványnak meg kell érteni és gyakorolnia kell az annak megfelelő cselekvést.
– Könyörület. Legyen szelíd modorú és használjon kedves szavakat, hogy megérintse a tanítványai szívét. Ha van lehetőség a könnyebb utat választani valamiben, akkor ösztönözzön arra. A szükségtelen szigor eltávolítja az embereket, a szükségtelen nehézség pedig elfárasztja őket.
Ha egy ember a fenti feltételeknek megfelelő, akkor ő minden bizonnyal jó tanár lesz, aki nemcsak tanítani, hanem a jóra nevelni fogja a tanítványait. Ugyanakkor a tanárnak is azon kell munkálkodnia, hogy a fenti tulajdonságok folyamatosan jellemezzék őt.
