Az Isten tudja… cikkeiben foglalkoztunk már Istennel, a Pokollal, és legutóbb a Mennyországgal is, de arra még nem kaptunk választ, hogy létezik-e, és mit is jelent valójában a Gonosz. Ezúttal erről kérdeztük a vallások tanítóit.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)
Darvas István
rabbi
“Amit teremtett Isten és alkotott” – általában így fordítjuk a péntek esti liturgia részét is képező tórai szöveget, amely a teremtéstörténet lezárásának összegzése. Azonban fordítható így is: “amelyet teremtett alkotásra”, ami arra utal, hogy Isten befejezetlenül hagyta a teremtést, és az ember legfontosabb feladata, hogy a Mindenható társává válva részese legyen a világ nap mint nap megújuló teremtésének. A zsidó férfiak e gondolattal szembesülnek példának okáért a circumcisio (körülmetélés) által, hiszen (egy-két kivételtől eltekintve, pl. Mózes) körülmetéletlenül jövünk a világra, és a szövetség jelét már Isten közreműködése nélkül kell magunkra vennünk. Mi köze mindennek a gonosz létezéséhez? Isten minden vonatkozásban nagy mozgásteret biztosít az embernek, Tórája által tudatta, hogy melyek a legfontosabb gyakorlati és morális előírások az életben, de a szabad választás lehetőségét meghagyta: noha mindkét útnak van következménye, de csak és kizárólag mi döntjük el, hogy kívánjuk-e a Tóra előírásai alapján élni az életünket, vagy sem. Erőfeszítések nélkül Isten parancsolatai nem megtarthatóak, ebből kifolyólag a Gonosz jelenléte akkor merül fel általában, amikor csökken az erőfeszítést kifejtők száma, és/vagy az erőfeszítés intenzitása. Hol van Isten? Ahova beengedik – válaszolta a zsidó bölcs a nehéz kérdésre. Ha egy adott helyen vagy korszakban kevesen nyitnak, vagy nem tárják elég szélesre az ajtót az Örökkévalónak, akkor Isten hatása nem érvényesülhet, csak a tökéletlen ember hangja hallható, amely tétlenségében vizionálni kezdi a Gonoszt.
Kustárné Almási Zsuzsanna
református lelkész
A keresztyén teológia tud a Gonosz, mint személyes hatalom létezéséről. Ez a hatalom nem azonos az emberben levő bűnnel, de kezdettől fogva azon munkálkodik, hogy az embert elválassza Istentől. Erre utalnak bibliai elnevezései is: a héber eredetű Sátán (szatanasz), illetve a görög eredetű ördög (diabolosz) „ellenfelet, ellenséget, szétdobálót, rágalmazót” jelent.
A Szentírás tanítása szerint ez a Gonosz hatalma nem mindenható, nem azonos mértékű az isteni hatalommal. A Sátán ugyanis Isten teremtménye, egy angyali fejedelem, aki „nem állt meg az igazságban”( Jn8,44), azaz fellázadt Isten ellen. Ennek következményeképpen levettetett a mennyből, és Isten ellenségévé lett.
Olyan emberfeletti lényről van tehát szó, akinek az a célja, hogy megakadályozza az isteni gondviselést, és, hogy az ember elbukjon. Ennek érdekében kísértéseivel csapdát állít számára, és Isten színe előtt szüntelenül vádolja. Jelzője „embergyilkos” (Jn 8,44), aki tökéletes ellentéte a jónak.
Az Újszövetségnek azonban éppen az a központi mondanivalója, hogy Krisztus megváltó munkája, azaz halála és feltámadása által ez a hatalom megtöretett. Azt jelenti ez, hogy, bár ennek a gonosz erőnek van még lehetősége arra, hogy az embert eltérítse az igaz útról, hogy megkísértse, meggyötörje, de végső hatalma már nincs felettünk.
Ez azonban nem menti fel az embert a saját tetteiért vállalt felelősség alól. „A bűn származása és a gonosz valósága túlmutat az emberen, de minden bűnért, amit az ember elkövet, az ember felelős Isten előtt.„ (Dr. Kocsis Elemér)
Sulok Zoltán Szabolcs
muszlim hitoktató
Az iszlám tanítása szerint a világegyetem az abban található dolgokkal és élőlényekkel együtt Isten teremtésének az eredménye. Isten megszabta e hatalmas rendszer működésének a törvényeit, illetve útmutatást adott az embernek (mint helytartónak, és mint szabad akarattal rendelkező teremtménynek), hogy földi élete során hogyan kell élnie és szolgálnia Istent.
Az iszlám szerint Isten tökéletes és jó, és nincs senki, aki versenyre kelhetne vele, vagy akár Isten ellentéte lehetne. Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Allah így szólt: „… Ó, szolgáim! Ti bizony nem fogjátok elérni azt, hogy ártani tudjatok Nekem, hogy káromra lehessetek. Ti bizony nem fogjátok elérni azt, hogy hasznot tudjatok hajtani Nekem, hogy a hasznomra lehessetek. Ó, szolgáim! Hogyha közületek mindenki – az első és az utolsó, ember és dzsinn – a legistenfélőbb szívű ember szívével bírna, az nem növelné semmivel sem az uralmamat. Ó, szolgáim! Hogyha közületek mindenki – az első és az utolsó, ember és dzsinn – az leggonoszabb szívű ember szívével bírna, az nem csökkentené semmivel sem az uralmamat. …” (Muszlim)
Ebben az értelemben nem létezik, nem létezhet „Gonosz” az iszlámban. Létezik azonban gonoszság, ami a szabad akarattal bíró teremtmények Istennel, Isten törvényeivel szembeni engedetlensége. (A Sátán ellenszegülése a megátalkodott gonoszság, amely másokat is ellenszegülésre biztat, s amelyből már nincs visszatérés.) Az engedetlenség igazságtalanság, amely három féle lehet:
– Az Istennel való társítás (azaz valakit/valamit isteníteni, Allahhal együtt, vagy Allah helyett imádni). Ez a leghatalmasabb igazságtalanság, a legnagyobb gonoszság.
– Az embernek önmagával szembeni igazságtalansága, ami a bűnök elkövetése által valósul meg.
– Az emberek egymás ellen elkövetett igazságtalansága.
Az iszlám minden igazságtalanságot megtiltott, mert az igazságtalansás romlással sújtja az embereket és a társadalmat az evilágon, illetve Isten büntetését, a bűnösök Pokolba kerülését eredményezi a túlvilágon.
Tornóczky Gusztáv József
hindu/vaisnava oktató, jógaoktató
A hinduizmus vaisnava tradíciója szerint létezik Gonosz és befolyással bír az emberekre és ezen keresztül Földünkre. A Srímad-Bhágavatam első énekében konkrétan leírja Vjászadéva, hogy ennek a világkorszaknak az elején nyerte el hatalmát Kali (a Gonosz), aki félreértést, viszályt és háborúskodást okoz az emberek között. Kali először négy helyet kapott ahol kifejtheti hatását, ezek a következők: ahol szerencsejátékot játszanak, ahol mámorítószereket fogyasztanak (pl. alkohol, kábítószerek stb.), ahol állatokat mészárolnak le és ahol a vallásos elvekkel nem egyezően élnek nemi életet (pl. prostitúció). Ezeken kívül kapott még egy ötödik helyet is Kali, ahol arany van, ott is befolyást gyakorolhat. Ha az emberek elkerülik azokat a cselekedeteket és felhagynak azzal a mentalitással, ami Kali ezen öt cselekvési területével kapcsolatos, akkor mentesülnek jelen korszakunk (Kali júga – vaskor) lealacsonyító hatásaitól.
Mivel a jelen társadalomban már általánosnak számítanak ezen tettek, ezért nagyon nehéz megszabadulni hatásuktól. Ha egy lelki gyakorló őszinte szívvel Krisna (Isten) felé fordul, hogy örök kapcsolatát felelevenítse Vele, akkor Isten kegyelméből fokozatos fejlődést ér el és lépésekben megszabadul Kali degradáló hatásaitól. Erre a világkorszakra a legfontosabb folyamat Krisna odaadó szolgálata szeretettel végezve. A szentírások legjobban Isten neveinek éneklését emelik ki, amit mindenki könnyen gyakorolhat felekezeti hovatartozás nélkül is, hiszen mindannyian a gyermekei vagyunk.
Végh József
buddhista tanító
Buddha sokat beszélt az ártó szándékról, és a maga útját bemutatva meg is személyesítette azt. Márának nevezte, akit legtöbbször a Kísértőként vagy a Gonoszként emlegetett. De a korabeli indiai hitvilágban mindenki megtalálhatta azt a formát, amelyben szembe tudott nézni a magában rejlő tudatlansággal és félelmekkel. A Megvilágosodott a Dhammapadában (276. vers) így beszélt erről:
Nektek kell kitartóan küzdeni,
a Beérkezettek csupán tanítómesterek.
Akik meditációba merülve végigjárják az utat,
megszabadulnak a Gonosz bilincseiből.
Ez a gonosz valójában a tett és következmény, a karma törvénye szerint létezik csak, azt személyesíti meg:
Az ember a bűnt maga teszi,
maga mocskolja be magát;
míg ha a bűnt nem cselekszi,
maga tisztítja meg magát.
Tisztaságért és tisztátalanságért
Mindenki önmaga felel,
Nem tisztíthat meg senki mást!
(Dhammapada 165. vers)
Buddha tanításai ennek a felelősségét segítenek elviselni, illetve megmutatják, milyen módon barátkozhatunk meg, kerekedhetünk felül a félelmeinken és kísértéseinken:
Az ember győzze le a dühöt szelídséggel,
győzze le a gonoszságot jósággal,
győzze le a fösvénységet bőkezűséggel,
győzze le a hazugságot igazsággal!
(Dhammapada 223)
Aki tudja, hogy ez a test oly törékeny, mint a korsó,
az ebből a gondolatból építsen magának erődöt.
A megismerés fegyverével szálljon szembe a Kísértővel,
s ne hagyja abba a harcot, amíg le nem győzte teljesen!
(Dhammapada, 40. vers)
Tehát ha megismerjük, jó szándékunkkal elébe megyünk cselekedeteinknek, akkor a Gonosz megszabadul ártó hozzáállásától, a Kísértő a vágytól és a ragaszkodástól, és már munkára fogható, együttműködő erő lesz belőle, amellyel, akivel már meg tudunk barátkozni.
(Az idézett versek Fórizs László fordításai.)
