A kerítés és a vallások

Mi a különböző vallások tanítóinak véleménye a déli határra tervezett kerítésről?

A konkrét kérdésünk így hangzott:               

Mi a véleménye arról, hogy a magyar kormány kerítést akar építeni a magyar-szerb határszakaszra?

(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)

Dobosy Antal
zen buddhista tanító

Minden eszköz, így egy kerítés is, használható úgy, hogy előrevivő legyen, és használható úgy is, hogy hátráltató. Azaz lehet helyes is, és lehet helytelen is. Hiszen azt, hogy mi a helyes vagy helytelen, mi emberek definiáljuk, mi emberek tartjuk a dolgokat ilyennek, vagy olyannak. A buddhizmus annak tulajdonít nagy jelentőséget, hogy felismerjük azt a folyamatot, átlássuk azt, hogy az ember miként hozza létre a saját értékrendjét, miként teremti meg a helyes és helytelen fogalmát, miként teremti meg azokat az értékrendi támaszokat, melyek egy cselekvést indokolnak, vagy igazolnak.

Ilyen szempontból egy cselekvés nagyon tanulságos lehet. Megláthatjuk azt, hogy mi magunk hogyan hozunk létre érveket valami mellett, vagy valami ellen. Megláthatjuk a bennünk működő tudati erőket. Márpedig ezeknek az erőknek, mozgató rugóknak és motivációknak az ismerete szükséges ahhoz, hogy a saját életünket megfelelő irányba tereljük. Nagyon fontos, hogy rájöjjünk, mi az, amit mi teremtünk saját tudatunkkal, hiszen ez a kulcsa annak, hogy a lehetőségeinket is meglássuk. Márpedig a jövőnk építése ezen a felismerésen alapul.

A kerítés, mint szimbólum, az emberi tudat és gondolkodás szintjének emelése szempontjából, használható akár feladat kitűzésként is, mely saját korlátaink lebontására szólít fel, így egy szabadabb lét elérését célozza. De azt is segítheti, hogy megoldást találjunk egy olyan világ kialakítására, amelyben egyáltalán nincs szükség kerítésre.

Oláh Miklós
görögkatolikus lelkész

A kérdés nagyon összetett! A kerítés nem egy végleges lezárása magának az ügynek, hanem éppen a rendezésre való törekvés. A gátlástalan beáramlás olyan, mint az árvíz. Ennek esetében sem a folyót akarjuk lehetetlenné tenni, hanem – a gátépítéssel – csak a saját medrében igyekszünk tartani. A gát és tározó építése elsőrendű kötelességünk.

A jelen esetben, amikor már a beáramlók százezreiről van szó, elkerülhetetlen az átgondolt munkaterv, – többek között éppen a bevándorlók és a közös jövőnk érdekében is. Országunk felelős vezetőinek meg kell ismerniük az ő – eredeti otthonukból – kivándorlásra ösztönző tényezőket, és így azokon tudjanak segíteni, akik tényleg bajban vannak. Akik az éh-halál elől menekülnek, hogyan tudnak komoly összegeket fizetni az utat szervezőknek és irányítóknak? Nem árt megnézni, hogy mi is áll a háttérben, s ennek ismeretében segíteni azokon, akik tényleg rászorulnak, – mert egyéb (politikai, hatalmi, hódítani akaró) motívumok is joggal feltételezhetők.

Fontos szempont ez: „A beilleszkedés útja jogokkal és kötelességekkel jár, megkívánja a migránsok iránti tiszteletet és a róluk való gondoskodást, hogy emberi méltóságuknak megfelelően élhessenek, de ugyanakkor a beilleszkedésnek ez az útja a migránsok részéről is elvárja azoknak az értékeknek a tiszteletét, amelyeket a befogadó társadalom nyújt.” (XVI. Benedek pp. a vándorlók és menekültek 99. világnapjára)

Ahogy a lakásunkba sem engedünk be kérdezés és mérlegelés nélkül bárkiket, épp úgy kötelességünk kérdezni, és mérlegelni hazánk és szomszédjaink érdekében is. Isten nem tiltja az önszeretetet: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” (Mt 22. 39) Alapvető irányelv: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez a törvény és a próféták.” (Mt 7. 12)

Fotó: Thinkstock

Radnóti Zoltán
rabbi

Magyarként és zsidóként keresem a választ, hogy milyen hatása lenne Magyarország helyzetére, ha az ország tömegesen befogadna muzulmán menekülteket. Ám tudom, erre a kérdésre lehetetlen a tökéletes választ megadni.

Tudom, hogy joguk van ahhoz, hogy emberként bánjunk velük, hogy tisztességes eljárás során kiderüljön, jogosultak-e menekült státuszra. Ezt a lehetőséget mindenkinek meg kell adni!

Ám mindemellett szeretnék – magyar és zsidó fejjel – néhány gondolatokat elmondani, melyeket a lelkiismeretem diktál!

Ma, a XXI. században már nem elpusztítjuk a nálunk gyengébbet, hanem segítjük.

Ma már nem működhet az “ember, embernek farkasa” mechanizmus.

Ma már nem elüldözzük a másikat a házért, az ételért vagy az asszonyért, hanem segítünk neki, mert csak így hihetjük, hogy ha mi bajban leszünk, rajtunk is segít majd valaki.

Ezt hívja a héber nyelv „heszed”-nek, azaz „tevőleges szeretetnek”.

A zsidó hagyomány szellemében az isteni szeretetet nem elsősorban Ő felé kell viszonoznunk, hanem  embertársaink felé, így ez mindenki számára érzékelhetőé válik. Így lett a zsidó gondolkodás az egyik alapelve: Isten azért gyakorol velünk szeretetet, hogy mi is jót tehessünk embertársainkkal.

Saját magunknak el kell azon gondolkodni, vajon megértjük-e, hogy a menekültek ugyanolyan emberek, mint mi?

Én azt kívánom nekik, hogy szorongás és félelem nélkül tudjanak élni.

Van néhány ország, ahol ezek a menekülő emberek nyugalomra lelhetnek, ahol nem végzik ki őket, ha nem megfelelő módon hisznek vagy nem megfelelő módon szeretnek.

Ahol tudnak enni adni a gyermeküknek, és ahol meg tudják gyógyítani a beteg szüleiket.

Ahol már nem úgy hajtják nyugalomra a fejüket, hogy aggódniuk kell a puszta életükért is.

Ahol reggelenként úgy ébrednek fel, hogy ők már nem üldözött emberek és már nem egy olyan országban élnek, ahol napról-napra súlyosan megsértik az alapvető emberi jogokat.

Végezetül hadd mondjam el: természetesen én is félek.

A menekültáradatban biztos vannak szélsőséges emberek, akik szándékosan épülnek be a szerencsétlenek közé. Az is biztos, hogy még a másodgenerációs menekültek számára is problémás lesz a beilleszkedés.

Ám azt is tudom, hogy félve nem lehet élni, annak ellenére, hogy a rettegést génjeimbe programozta az elmúlt két évezred.

Pontosan ezért kell embernek maradni, amikor sokan embereket – állatnak gondolnak és ráccsal kerítik el őket az „európai ember”-től.

Sulok Zoltán Szabolcs
muszlim hitoktató

Az iszlám tanításai szerint az egész emberiség egyetemes családot alkot, hiszen minden ember, aki valaha élt a földön és valaha is élni fog, az első ember, Ádám leszármazottja. Allah azt mondta a Koránban: „És a jelei közé tartozik az, hogy porból teremtett benneteket. Aztán íme, emberek lettetek, akik szétszóródtak a földön.” (30:20). Mohamed Próféta (béke legyen vele) emlékeztetett arra, hogy az emberiség minden tagja egyazon család része, ahol minden embert ugyanolyan jogok illetnek meg, amikor azt mondta: „Ó emberek! Az Uratok egy és az apátok is egy. Mindnyájan Ádám leszármazottai vagytok, s Ádám porból lett teremtve.” Továbbá az iszlám az emberi kiválóság mércéjévé az istenfélelmet tette, s nem az embereket megosztó és elválasztó dolgokat, mint például a bőrszínt, a származást, a vagyoni helyzetet vagy az állampolgárságot stb. Allah azt mondta a Koránban: „Ti emberek! Férfitől és nőtől teremtettünk benneteket s [törzs]szövetségekké és törzsekké tettünk benneteket, hogy [leszármazásotok alapján] ismerjétek meg egymást! Allah előtt [azonban] az a legnemesebb közületek, aki a legistenfélőbb. Allah [mindent] tud és [mindent] jól ismer.” (49:13)

Ezért minden embernek, mint egyazon család tagjainak, szeretettel, jó szándékkal és könyörülettel kell egymáshoz viszonyulniuk. Segítő kezet kell nyújtanunk bajba jutott embertestvéreinknek, meg kell védenünk az igazságtalanság áldozatait, még akkor is, ha ez kényelmetlenséget vagy nehézséget okoz nekünk.

Mindezek alapján a 4 méteres kerítés építésének gondolata nem a fenti célokat szolgálja. Az országba illegálisan érkezőket ez nem fogja visszatartani, csak a bejutást fogja nehezíteni. Ugyanakkor – a tetemes várható költségeket figyelembe véve – a kerítés kiválóan alkalmas arra, hogy a külföldiek és különösen a menekültek ellen hangolja a közvéleményt, ami hosszú távon nem lehet egyetlen ország érdeke sem. Illetve – Isten ne adja – nehogy a magyaroknak kellejen majd ezen a kerítésen át menekülniük, ahogy az néhány évtizeddel korábban már megtörtént.