Isten tudja... isten tudja

Csoda, mágia, varázslat!

Léteznek-e csodák, varázslatok? A különböző vallások miként állnak a mágiához, varázsláshoz? Elismerik? Engedélyezik? Tiltják?

Ezen a héten arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon mit mondanak a vallások képviselői a csodákról, a mágikus képességekről.

 A konkrét kérdésünk így hangzott:

Mit mond az Ön vallása a csodákról, mágikus képességekről, varázserőkről? Tényleg léteztek/léteznek? Mi a magyarázat rájuk?

(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)

Cser Zoltán
buddhista tanító

Sokszor mondjuk valamire, amit nem értünk, hogy; ‘Mi a csoda, micsodával állunk szemben?’. A csoda egyfelől olyan jelenséget jelöl, mely a konvencionális tapasztalásunkon, megértésünkön túlmutat, mely felülírja a tudományos törvényeket, de a csoda szónak van egy másik jelentéstartama is, mégpedig a csodálatra méltó, csodálatos, tehát a követendő, példaértékű, varázslatos, szép. A buddhizmusban a legtöbb tényezőt három szinten értelmezik, ez azért van így, mert a tapasztaló, azaz az ember testből, érzelmi állapototokból és tudatállapotokból áll, valamint a tapasztalt jelenségek is hasonlóan formából, energiából és információból. De mielőtt megnéznénk, hogy hogy néz ki a ‘csoda’ a buddhizmus szerint, annyit mindenképpen meg kell említeni, hogy az, hogy mi csoda, az nagyban függ annak a szellemi szintjétől, megvalósításától, aki tapasztalja. Például magam is találkoztam olyan jógival, aki 17 éve nem alszik, az éjszakát ülve, meditációval tölti. Ugyan több, mint 70 éves, az arcán még sincsenek ráncok. Számunkra ez csoda, mert nem tudjuk megcsinálni, számára ez természetes, mert így él. Számára az a csoda, hogy a mi tudatunk minden éjjel megszakad, nem tudjuk, hogy milyen állapotban vagyunk, reggel talán még az álmainkra sem emlékezünk. Számunkra az a csoda, ha a bennünk lévő végtelen képesség valakiben megnyilvánul, egy olyan személy számára viszont, akiben pedig megnyilvánul, az a csoda, hogy a végtelen képességünk ellenére mégis hogy tudjuk életünket egy irodában egy képernyő előtt leélni. Röviden külsődleges csodának nevezik azon jelenségeket, amikor például két nap látható az égen, szivárvány a horizontion stb., melyek kívül nyilvánulnak meg valamely szertartás, beavatás vagy gyakorlat hatására, de múlandóak, és ugyan le lehet őket fényképezni, de hasznuk inkább annyiban áll, hogy aki tapasztalja őket, annak a felfogását nyitogatják (fizikai szint). Belső csodának nevezik például a Nagy Együttérzés megnyilvánulását az egyénben, amikor túllép az önös érdekein, és megtapasztalja a nyitottság és szeretet varázslatos állapotát (érzelmi szint). Végső csodának nevezik magát a megvilágosodást, amikor az átélő eléri a saját középpontját a tudata nemszületett, végtelen, mindentudó állapotát (tudat szintje).


Fotó: Thinkstock

Köves Slomó
rabbi

A tóra tiltja. A mágiával, varázslással kapcsolatban számos bibliai forrást találunk, mind olyat, amely szigorúan tiltja az ilyen gyakorlatok alkalmazását. Ezek közül a legkonkrétabb: „Ne találtassék benned, aki keresztülviszi fiát vagy leányát a tűzön, varázsló, időjós, kígyóigéző és kuruzsló; 11. se bűvölő, se szellemidéző és jövendőmondó és aki kérdez a halottaktól. 12. Mert az Örökkévaló utálata mindaz, aki ezt teszi és emez utálatok miatt űzi el az Örökkévaló, a te Istened azokat te előled.” (5Mózes 10-12.)

Tilos, de van-e? Megoszlanak ugyanakkor a vélemények arról, hogy ezek a tilalmak azt is jelentik-e, hogy a varázslás és mágia valóban létezik, vagy éppen hogy szemfényvesztés és haszontalan – sőt a bálványimádás tilalmát súroló – dolgok iránti csodálat okozza-e a tilalmat. E két ellentétes vélemény legjelentősebb megtestesítői – a nagyon hasonló nevű – Maimonidész (1138-1204) és Náchmánidész (1194-1270), középkori zsidó filozófusok.

„Mind hamis hazugság” – Maimonidész azon az állásponton van, hogy „Ezek a dolgok mind hamis hazugság és hamis szemfényvesztés, melyben tévedtek és félrevezettek a korai bálványimádók, hogy a népek vakon kövessék őket. Nem illik azonban, hogy Izrael népe, akik kellően bölcsek, ezeket a az üres vadságokat kövessék, és akárcsak arra gondoljanak, hogy ezekben egy fikarcnyi igazság is lenne… Bárki aki ilyesmiben hisz, vagy azt gondolja hogy ezeknek van valóság alapja és van bennük bölcsesség, csakhogy a Tóra megtiltotta azt nekünk, nos az buta és eszement…” (Bálványimádás tilalmának szabályai 11:16.)

„Nem tudjuk tagadni, amit saját szemmel látunk”- Náchmánidesz viszont ezzel ellentétes állásponton van (5Mózes 18:9-12.): „Sokan vannak, akik azzal jámborkodnak, hogy azt állítják, nincs ezekben semmi valóságalap és szemfényvesztés az egész, hisz hogyan lehetne például a jövőt megjósolni. Nos, mi nem tudunk olyasmit tagadni, amelyet saját szemeinkkel tapasztalunk. Sőt áldott emlékű bölcseink is egyetértenek ezzel…” Náchmánidész szerint tehát a tilalom nem abból fakad, hogy a mágia szemfényvesztés, hanem abból hogy tilos a természet törvényeitől eltérő, azokat felrúgó praktikákat alkalmazni.

Arról tehát hogy valós dolog-e a Mágia nem kapunk egyértelmű választ. Abban azonban mindenki egyetért, hogy alkalmazni tilos ezeket a gyakorlatokat.


Fotó: Thinkstock

Mézes Zsolt László
evangélikus lelkész

A csoda a modern ember számára valami olyasmi, ami nem fér bele racionális, mindennapi tapasztalatainak körébe. A materialista alapú tudomány sem tud vele mit kezdeni, nem fér bele abba a világképbe, ahol csak a megfogható, érzékekkel tapasztalható létezik.

A keresztény ember kereszténysége, ami Krisztust követő minőséget, arra való törekvést jelent, ezt mind magába öleli, de ennél többet is. Az Emberfia többször mondja csodás gyógyításai után a meggyógyultaknak, hogy a hit elengedhetetlen volt a gyógyuláshoz. Valójában ez az alapja a csodának. A hit, régies szóval a hívség, vagyis hűség. Mihez kell hűnek lenni? A keresztény világképhez, amelynek minimuma, hogy nem csak az létezik, ami érzékekkel megfogható. Ha a hitünk mustármagnyi lenne, hegyeket mozgathatnánk vele. És ez, egy keresztény életében, és szemléletében nem is lenne csoda, hanem maga a természetesség. A normalitás. A rendhez való alkalmazkodás. Itt természetesen nem varázserők céltalan alkalmazásáról van szó, mert azt csak a profán szemlélet lenne képes végrehajtani. Jézus mágikus képességeinek hatásai elől mindig elmenekült. Nem várta meg, hogy emiatt tartsák prófétának. Sőt egy helyütt azt is mondja, hogy nem adatik más jel e nemzedéknek, mint Jónás jele. Tehát, bár ő csodákat tesz, gyógyít, feltámaszt, vízen jár – de mindig figyelmeztet – nem a csodák léte, vagy nem léte a kérdés. Ez világszemlélet kérdése: csodák annak számára léteznek – de annak számára természetesen, vagyis a természet szerves részeként léteznek, akinek “csodás” a létszemlélete, vagyis elég tág ahhoz, hogy beleférjen a ráción túli. Egy véletlen találkozás, ami nem az…, egy csodás, ami sorsszerű…, és rengeteg példát sorolhatna a kedves olvasó is… Egészen életünk alapjáig elmehetünk, vagyis addig, hogy nem véletlen a megszületésünk: életünknek célja van, és ez – legyen bár a legkisebb feladat végrehajtása is kívülről nézve -, de belülről a legnagyobb. Maga az élet a csoda… Lássuk meg!


Fotók: Thinkstock

Sulok Zoltán Szabolcs
muszlim hitoktató

Az iszlám szerint Isten teremtette a világegyetemet, s mindent, ami abban van. Isten szabta meg a világ törvényeit, s Ő az, Aki bármikor megváltoztathatja ezeket. Igazi csodák léteznek, ezek Istentől valók. Az igaz csodáknak két fajtájuk van:

1. Isten csodákkal erősítette meg a próféták küldetését, hogy az emberek megbizonyodhassanak küldetésük igaz voltáról.

2. Isten csodákat ad/adott őszinte szolgáinak megerősítésként.

Ez utóbbi csodák azonban nem teszik képessé őket arra, hogy használni vagy ártani tudjanak másoknak, akár életükben, akár haláluk után.

A fenti két féle csodán kívül léteznek még olyan események, amelyek ellentmondanak a világ törvényeinek és olyan emberekhez köthetők, akik se nem próféták se nem igaz emberek, ráadásul valamit bizonyítani akarnak, vagy valamit tulajdonítani akarnak maguknak. Ezekről Imám as-Sáfií vallástudós azt mondta: „Ha láttok egy embert járni a vízen vagy repülni a levegőben, akkor ne higgyetek neki addig, amíg össze nem vetitek az ügyét a Koránnal és a Szunnával”, azaz Isten kinyilatkoztatott vallásával.

Az iszlámban Isten végső kinyilatkoztatott szavával (Korán) és Mohamed Próféta (béke legyen vele) tanításaival (Szunna) olyan alapelvek és kritériumok lettek lefektetve, melyek nem adnak teret hamis próféciák, gyanús vallási élmények, illetve kétséges mágikus képességek vagy varázserő elfogadásának, sem pedig emberek felmagasztalásának vagy túlzott szeretetének.

Így az iszlám csak azokat a csodákat ismeri el, amelyek Istentől származnak, azaz nem ütköznek a vallásjog szabályaival (a Koránnal és a Szunnával), megerősíti azokat a hitben, akik részesülnek benne, nem viszi őket csábításba vagy kísértésbe, hanem Isten egyedüli imádatára ösztönöznek.

Fotók: Thinkstock

Gandharvika Prema deví dászí (Szilaj Péterné)
vaisnava (Krisna-hívő) lelkész

Már az önmagában csoda, hogy létezünk. Csoda a teremtés, az emberi test, a természet szépségei, és mindaz a sok apró, sokszor magától értetődőnek vett összefüggés vagy törvényszerűség, ami fenntartja a teremtés egyensúlyát.

Természetesen szentírásunk – amint az összes hiteles szentírás – tartalmaz a hagyományos értelemben vett mágikus jelenségekről, varázslatokról szóló, részletekbe menő leírásokat. A Védák könyvei meghatározzák azokat a vezekléseket és rítusokat, melyek végzése árán ezekre az emberfeletti készségekre szert lehet tenni. Természetesen előfordulhat, hogy a veleszületett tálentum még az előző életbeli lemondások eredménye.

A Srimad-Bhágavatam konkrétan nyolcféle misztikus képességet, más néven sziddhit nevez meg: 1) atomi méretűvé válni (animá), 2) pihekönnyűvé válni (laghimá), 3) bármit bárhonnan előteremteni (prápti), 4) nehezebbé válni a legnehezebbnél (mahimá), 5) szabadon megtenni bármit (ísitva), 6) uralkodni az összes anyagi elemen (vasitva), 7) olyan hatalommal rendelkezni, hogy semmilyen vágy ne hiúsuljon meg (prákámja), 8) kedvének megfelelő alakot felvenni (kámávaszájitá).

Mindezek azonban csupán azoknak az embereknek valók, akik nem ismerik az élet valódi célját, és becsapva a gyanútlan embereket Isten szerepében kívánnak tetszelegni. E képességek mind mulandóak, az egyetlen tartós misztérium ebben a világban az, ha az ember képes az életét átadni Istennek, és ezzel elnyerni az Ő figyelmét és kegyét.

Egy gyereket könnyű félrevezetni még egy nevetségesen egyszerű trükkel is, aki azonban ismeri az Úr képességeit, az semmin sem lepődik meg. Íme egy részlet, hogyan nyilatkozik maga Krisna a saját mágikus erejéről: „És mégsem nyugszik Bennem minden teremtett. Íme misztikus hatalmam! Habár Én vagyok az összes élőlény fenntartója, s jelen vagyok mindenhol, Én Magam mégsem vagyok része e kozmikus megnyilvánulásnak, mert Én vagyok a teremtés eredeti forrása.” (Bhagavad-gitá 9.5.)

Fotók: Thinkstock
vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.