Isten tudja... isten tudja

Vallások az antiszemitizmusról

Mit lehet kezdeni az antiszemitizmussal? Mit gondolnak a vallások képviselői a különböző származású, bőrszínű, vallású emberek elutasításáról, gyűlöletéről? Buddhista, zsidó, katolikus, muszlim és Krisna-hívő tanítók az antiszemitizmusról.

A magyarok antiszemitizmusáról szóló legutóbbi közvélemény-kutatás kapcsán kérdeztük a vallások képviselőit.

A konkrét kérdésünk így hangzott:

Mi a véleménye a TEV, és a Medián antiszemitizmusról szóló közvélemény-kutatásáról és annak eredményéről?

(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)

Dobosy Antal
zen buddhista tanító

Tudjuk azt, hogy az emberi szándék bármilyen véleményt képes létrehozni a tudatban, függetlenül annak valóságtartalmától. Jót is, rosszat is. De a jó és a rossz is szubjektív kategória, azt is az emberi tudat hozza létre. Egy eseményről önmagában, csak a tények, események alapján még nem dönthető el, hogy értékes-e, vagy nem. Ehhez egy értékrend szükséges, és ezt az értékrendet is mi emberek hozzuk létre. A buddhizmus ezekkel a tudati folyamatokkal foglalkozik, ezeket szeretné megismerni. Azt kutatja, hogy ezek a tudati folyamatok miként alakíthatók, hogyan tarthatók kézben, és azt, hogy egy értékrend hogyan hozható létre, továbbá milyen értékrendet érdemes megvalósítani ahhoz, hogy az ember vagy az egyén harmonikusabb életet legyen képes élni. Kutatja, hogy miként tudnánk kevésbé konfrontálódni környezetünkkel és embertársainkkal.

Egy ilyen közvélemény-kutatás eredménye inkább arra hívja fel a figyelmünket, hogy nem vagyunk eléggé tisztában bensőnkkel, lelki és szellemi életünkkel, és elsősorban azzal a teremtő erővel, amellyel mi magunk hozzuk létre magunknak éppen azokat a körülményeket, amik nem tetszenek, amelyekkel elégedetlenek vagyunk. Nem vagyunk tisztában azzal, hogy a lelki békénket nem mások veszik el, hanem mi nem teremtjük meg magunkban. Gondolkoznunk kellene azon, hogy ha békét és harmóniát szeretnénk magunk körül, akkor milyen értékrend szerint éljünk, mit tartsunk fontosnak és kevésbé fontosnak, jónak és rossznak, hasznosnak és haszontalannak! El kellene mélyülnünk magunkban, hogy eldöntsük vajon az utálat közérzetét tartsuk-e fent, vagy inkább a belső békét kellene megvalósítanunk!

Köves Slomó
rabbi

A Tett és Védelem Alapítvány (TEV) és a Medián ez évi reprezentatív kutatásában sajnos az előző évek tendenciái mutatkoznak. Az adatokból többek közt három fontos állítás fogalmazható meg:

– Az idei kutatási anyagból kiderül, hogy a történelmi felelősség problémája az egyik legmegosztóbb társadalmi kérdések közé tartozik, hiszen épp annyian ismerik el Magyarország felelősségét az 1944-es népírtásban, mint ahányan azt tagadják visszautasítják.

– Látszik, hogy a gyűlölet általában nem csak a zsidók felé, hanem minden idegen / ismeretlen felé irányul. A sváb kisebbség vagy éppen az erdélyi magyarok elutasítottsága is egyaránt jelen van a társadalomban.

– Az utóbbi évek kutatási-eredményeiből az is kiderül, hogy bár egyre többen tudnak a holokausztról, mégis annak tagadása, a Soá tragédiáját relatívizáló kijelentések elfogadottsága ezzel jóformán arányosan nő.

 „Az igazság felemeli a nemzetet…” – tanította Salamon (Példabeszédek 14:34.): a múlt igaz megismerése, a felelősséggel való szembenézés egyetlen célja, hogy a hibákból tanulva felemelkedjünk, épüljünk. Kár lenne, ha az a látszat keletkezne, hogy ez a szembesülés és felelősségvállalás a magyar zsidók iránt fennálló erkölcsi kötelesség miatt fontos. Nem! Meggyőződésem, hogy ez egyedül a magyar nemzet egészének felemelkedése szempontjából lényeges. És így nagy hiba is ha felelősségvállalás számonkérését folyamatosan a zsidó közösség, vagy annak egyes csoportjai kérik számon, és ezzel ez az ügy jóformán belterjes zsidó üggyé sorvad.

Az a tény, hogy a társadalomban a gyűlölet általában minden ismeretlen felé irányul, arra hívja fel a figyelmet, hogy a legnagyobb ellenségünk nem is a gyűlölet , hanem a tudatlanság. Itt is fontos tanulság rejlik a zsidó közösség számára: az antiszemitizmus elleni fellépés különböző eszközei közötti sokkal nagyobb hangsúlyt kellene hogy kapjon az edukáció.

És itt adódik a harmadik tanulság: „tanítsd a gyermeket a maga útján, ha megöregszik sem tér majd le róla…” (Példabeszédek 22:6.). Oktatni csak a hallgatóság nyelvén, fogalmi keretrendszerében, lelki és szellemi receptoraira hangolva érdemes.

Oláh Miklós
görögkatolikus lelkész

Nem az számit, hogy a szomszéd milyen eredetű és milyen színű, hanem az, hogy megbízható-e, vagy sem, erőszakos, garázda, agresszív, vagy nem.

Ezeknek a kérdéseknek a feszegetésével éppen felkeltik és szítják az ellentéteket. Esetleg éppen ez a célja az ilyen felméréseknek? Kiknek van igényük, netán szükségük a szembeállításra, és az ezekből kirobbanó szellemi, majd egyre inkább a fizikai fegyverek használatára?

Nem kell összekeverni az antiszemitizmust és az antijudaizmust, – az egyik faji alapon nyugszik, és onnan ered, a másik vallási szemléletű. A kereszténységnek semmi köze és kapcsolata nincs az antiszemitizmussal. Az antijudaizmusnak (zsidó-ellenességnek) vannak reálisnak látszó vallási gyökerei, de ezek sem igazak és nem helytállóak.

A felszínes közfelfogás annak tulajdonítja a vallási alapú zsidó-ellenességet, hogy Krisztust a zsidók kínozták meg és követelték kivégzését, majd amikor Pilátus „mosta kezeit” a felhergelt tömeg ezt kiáltotta: „Az ő vére rajtunk, és a mi fiainkon.” (Máté 27. 25) Ebből mindig adódtak súlyos ellentétek, pedig valójában a Megváltó haláláért mindenki felelős, hiszen mindnyájan bűnösök vagyunk. Akik annak idején így üvöltöttek, súlyos tévedésben voltak.

A sajtót, kultúrát és a gazdasági életet nem ez, vagy az a nép uralja, hanem a pénz, és ami mögötte van: a „mindent szabad”, ami az én, vagy a mi hasznunkat szolgálja. A faji előítéletek, ellentétek mögött (is) mindig a bűn rejtőzik. Egymás elfogadása, a szeretet megold minden problémát, a gyűlölet viszont a legáltalánosabb pusztuláshoz vezet. Őszintén sajnálom azokat, akiknek a gyűlölet az életformájuk, – milyen boldogságot nyújt ez nekik? Vagy már önmagukat is utálják?  Valami nagyon hiányozhat az életükből és a tudatukból! A gyűlölet nem megoldás!

Sulok Zoltán Szabolcs
muszlim hitoktató

Az iszlám nézete szerint az a lényeges kérdés, hogy mit és hogyan lehet tenni az ellen, hogy az emberek, embercsoportok, népek gyűlölik egymást és rosszat akarnak a másiknak. Az iszlám ezért az emberi kiválóság mércéjévé az istenfélelmet tette, s ezzel felülírta az embereket megosztó és elválasztó dolgokat, mint például a bőrszínt, a származást, a vagyoni helyzetet stb. Allah azt mondta a Koránban: „Ti emberek! Férfitől és nőtől teremtettünk benneteket s [törzs]szövetségekké és törzsekké tettünk benneteket, hogy [leszármazásotok alapján] ismerjétek meg egymást! Allah előtt [azonban] az a legnemesebb közületek, aki a legistenfélőbb. Allah [mindent] tud és [mindenről] tudomása van.” (49:13)

Mohamed Próféta (béke legyen vele) emlékeztetett arra, hogy az emberiség minden tagja egyazon család része, ahol minden embert ugyanolyan jogok illetnek meg, amikor azt mondta: „Ó emberek! Az Uratok egy és az apátok is egy. Mindnyájan Ádám leszármazottai vagytok, s Ádám porból lett teremtve. Egyetlen embernek sincs előjoga egy másikkal szemben, csak a jócselekedetek által.”

Ezzel az iszlám az emberek tiszteletét a vallás részéve tette, megakadályozva ezzel az embereket egymás lenézésében, s az egymás iránt érzett gyűlölet kialakításában. Ezért nem azon kellene fáradozni, hogy hogyan lehet minél megbízhatóbban mérni az emberek egymás iránt táplált negatív érzelmeit, hanem azon, hogy az emberek felismerjék a másikban rejlő jót és lehetőséget a jóság előmozdításában, ahogy Allah mondta a Koránban: „Ám segítsétek egymást a jámborságban és az istenfélelemben; de ne legyetek egymás segítőtársai a bűnben és a túlkapásban!” (5:2)

Tornóczky Gusztáv József
hindu/vaisnava (Krisna-hívő) oktató, jógaoktató

A közvélemény-kutatás, ami a zsidósághoz való viszonyra kérdez rá és ezzel relációban romákkal, mássággal, pártokkal stb. kapcsolatban tesz fel kérdéseket informatív lehet. A téma összetett (aminek nem vagyok a szakértője), hiszen a zsidó vallás – zsidóság – cionizmus és hasonló fogalmak történelmileg hiteles és pontos ismerete nélkül nehéz véleményt formálni. A kérdéskör társadalomtudományi vizsgálatát segítené az érintett fél véleményének reprezentatív felmérése is.

A védikus szemlélet a szeretetteli lelki természetünk Isten általi visszakapására irányul és ezért teljesen nyitott. A Bhagavad-gítában a szeretet és igazságosság kérdése központi téma, amit az egyén és társadalom szempontjából egyaránt hangsúlyoz. Konfliktusok az érdekkülönbségek miatt adódnak és akár egymás megkárosítására vagy háborúkhoz is vezethetnek. Az érdekkülönbségek megszűnésének közös szintje – Krisna szerint – az eredeti lelki természetünk “felélesztése”. Lelki természetünk szerint Isten teremtményei vagyunk, akiket egyformán szeret Teremtőnk és mint lelki társak egymással is szeretetteli kapcsolatban állunk. Ez természetes a szívünk mélyén, amit mindenki érezhet, amikor ezt választja megoldásként különböző élethelyzetekben. Ilyenkor érezzük, hogy “újra élünk”, megnő a vitalitásunk, derünk stb. A lelki jellemzők megtapasztalása nem elvont filozofálás, hanem maga az élet. A Védák szerint az emberi élet tulajdonképpeni célja az, hogy bármilyen élethelyzetbe kerülünk, mindig a szeretetet válasszuk – így egyéni és társadalmi szinten praktikusan megoldódik sok probléma. Az élet igazi értéke nem az anyagi javak növelése, hanem a lelkiségben való fejlődés – és ez az igazi érték! Bármilyen közösséghez tartozzon is az ember, ha életének iránya a szeretetre törekvés, biztosan pozitívan és jól alakulnak a dolgok számára és közössége számára is.

A szeretetteli gondoskodás kiemelten fontos a magyar-magyar, magyar-zsidó és más viszonyokban egyaránt.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.