Engedi-e Isten a marihuána fogyasztását?

Ha két dolog nagyon távol áll egymástól, akkor az bizonyára a vallás és a kábítószerek lesznek. De mi van, ha egy tudatmódosító szer egyben orvosság is lehet bizonyos betegségekre?

Mi most megkérdeztük:

Ha a magyar törvények megengednék, akkor ön javasolná, vagy ellenezné az orvosi kannabisz egészségügyi felhasználását a közösségének tagjai számára?

Dobosy Antal, zen buddhista tanító

A zen buddhizmus a belső tudatos életünk meglátását, átlátását tartja legfontosabb céljának. Az ehhez vezető utat hívjuk mi meditációnak. Természetes, hogy a magunkról való ismeret, tudatfolyamataink átlátása, hatással lesz a további életünkre is. Természetes, hogy ennek az ismeretnek a birtokában javítani szeretnénk életminőségünkön, és lehetőség nyílik kijavítani gondolkozási, tudati hibáinkat is. Vallási szempontból ez a kutatási, felismerési és gyakorlási folyamat hosszú időt ölel fel, komoly elhatározást és elkötelezettséget igényel, és tiszta, őszinte, nyílt, befolyásmentes tudati hozzáállásra van szükség.

A tiszta tudat alapvető követelmény a zen gyakorlásához, és ezt a követelményt a buddhizmus összes többi irányzata is fontosnak tartja. Buddhista fogadalmaink közül az ötödik fogadalom a tiszta tudat fontosságát hangsúlyozza, és magába foglalja a drogoktól való tartózkodást is. Egy olyan tudattól, amely akár kémiai, akár más erők hatása alatt van, nem várható, hogy helyes megismerésre jut. Ilyen esetben legfeljebb a befolyásolt tudatot lehetne csak vizsgálni, azonban az eredmény is meglehetősen kétséges lesz.

Nyilvánvaló, hogy vallási céljaink megvalósításához egy viszonylagos egészség is szükséges. Így például, ha lázasak vagyunk, fontos, hogy gyógyulásunk érdekében lázcsillapító gyógyszert vegyünk be. Először helyre kell állítanunk testi és lelki egészségünket, hogy bármilyen munkát – így szellemi munkát is –, képesek legyünk végezni.

Ha az orvosi kannabisz segít egy betegséget legyőzni, legyen az testi vagy lelki, akkor a megfelelő orvosi javaslat és a gyógyszer szakszerű alkalmazása mellett egészségünk érdekében el kell fogadnunk használatát. Vallásunk az ilyen alkalmazást nem tartja hibának.

Nagypál Szabolcs, római katolikus teológus

A kereszténység bizonyos bódító és kábítószerek fogyasztását nemhogy engedélyezi, hanem egyenesen mélyen a kultúrába ágyazottnak tartja: ide tartozik mindenekelőtt a (szőlő)bor, de más alkoholtartalmú ital is. Nyilvánvaló, hogy e hozzáállása azon kultúra (égöv, éghajlat) által meghatározott, melyből kifejlődött, illetve amelyet később ő maga teremtett és borított virágba. A legtöbb kábítószer térben és időben távol esik a Földközi-tenger vidékétől, ahonnét az egyistenhit kinőtt. A kulturális találkozások során ezeket mint valami idegent tapasztalták meg. A kézenfekvő válasz tehát ezek általános tiltása volt, illetve bizonyos esetekben a mértékletes engedélyezése, ahogy egyébként a szeszes italokhoz is viszonyul a keresztény erkölcstan.

Főként a 20. század kutatásai mutattak rá a függőség kialakulására, annak az egyénre gyakorolt hatására, sőt az ehhez kapcsolódó társadalmi és gazdasági következmények pusztító voltára is. Az erkölcstanilag biztosabb tanítás ennek következtében a teljes tiltás, hiszen a függőség kialakulása – különösen a függőségre egyébként is hajlamos személyeknél – egyedül így előzhető és akadályozható meg. Az orvostudomány fejlődésével kialakult a fájdalomcsillapítás és altatás kifinomult és igen hasznos tudománya, mely lehetővé tette a bonyolult belgyógyászati műtéteket is.

Itt tudatmódosító szerekkel is találkozunk, bár legtöbbször az ügyes adagolás miatt a kábulat élményei nem lépnek föl, és az esetleges függőség kifejlődését is gátolják, kézben tartják az altatóorvosok. A fájdalomcsillapításnál egy jó cél érdekében befolyásolják az emberi tudatot. A gyógynövények, később pedig a vegytani alapú gyógyszerek alkalmazásánál ugyanez történik, ám a mellékhatásokra, a káros hatásokra és az esetleges függőség kialakulására mindig tekintettel kell lenni.

Ha tehát tudományos eredmények alátámasztanák az orvosi kannabisz gyógyító, vagy legalább a szenvedést jelentősen enyhítő hatásait, a személyiség nem torzulna, és a függőség elleni küzdelem is kézben tartható volna, akkor kivételes esetben e növény alkalmazása nem a vallás, hanem a tudomány hatókörébe tartoznék.

Radnóti Zoltán, rabbi

Nagyon nehéz helyzetben van az a vallásjoggal foglalkozó rabbi, aki bármit és bárhol változtatni akar egy korábbi rabbinikus döntésen, hiszen az elmúlt évszázadokban élt neves rabbik szavait annulálni szinte lehetetlen. Valahogy így van ez „kannabisz ügy”-ben is.

A 20. század egyik legfontosabb rabbija, Mose Feinstein öt pontban indokolta a hasist szívását megtiltó döntvényét:

1. Árt a testnek.
2. Módosítja a tudatot, ezért a fogyasztója nem tud tanulni és imádkozni.
3. Megnöveli és kontrolálhatatlanná teszi az ember étvágyat és minden más szükségletét.
4. A kábítószerfüggők nem tisztelik a szüleiket, mert ezzel a tettükkel szomorúságot és lelki fájdalmat okoznak nekik.
5. Megszegi a „szentek legyetek” tevőleges parancsolatát.

És pont. Feinstein rabbi döntvényével szembemenni nagyon nehéz. Ám az újabb generációból többen is megpróbálták.

Báruh Finkelstein rabbi pontonként cáfolta a fentebbi állításokat. Sőt, felteszi a legáltalánosabb kérdést is: Annak ellenére, hogy a rabbiknak bármikor joguk van szigorítani, miért pont ebben a kérdésben teszik? (Szemben az alkohollal, amit akár még vallási szertartásra is használnak a judeokeresztény liturgiákban…) Ávráhám Reznikov, tel-avivi kórházi rabbi még ennél is tovább megy. Döntvénye szerint a rászoruló betegek, akár szombaton is (sic!) rágyújthatnak egy hasisos pipára. És még hosszan lehetne sorolni a tiltó és megengedő rabbinikus döntvényeket kannabisz ügyben.

Ám,

ha akár egy meghatározó orvos is azt állítja, hogy a kannabisznak van gyógyító hatása, akkor egyértelműen a megengedőbb álláspontot kell elfogadni, sőt ajánlani is kell a betegnek a kannabiszt, hiszen – mint láttuk Reznikov rabbi döntését – az élet fensége és értéke erősebb minden törvénynél.

Sulok Zoltán Szabolcs, muszlim hitoktató

A saria, az szlám vallásjog fő célja a következő dolgok védelme: 1. élet, 2. értelem, 3. vallás, 4. vagyon és 5. leszármazás. E védelem minden emberre kiterjed, származásától vagy vallásától függetlenül, és minden embernek egyéni és kollektív kötelessége e dolgok tiszteletben tartása, védelme, helyreállítása és/vagy kiegyenlítése.

Az értelem védelme érdekében az iszlám megtiltott mindent, ami átmenetileg vagy tartósan károsítja az értelmet, az ítélőképességet, illetve módosítja a tudatállapotot. Umm Szalama azt mondta: „Allah Küldötte megtiltott mindenfajta bódító és ellazító hatású anyagot.” A tanítás értelmében a kannabisz egyértelműen tilos, hiszen befolyásolja a tudatot, módosítja az érzékelést, ellazít stb. Ibn Tajmijja – a kiemelkedő hittudós – arról számolt be, hogy „a hittudósok körében konszenzus van arról, a „fű” tilos, és aki ezt megengedettnek tartja, az megtagadja a hitet. Annak az oka, hogy a vallásjogi iskolák korábban nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel az, hogy az iszlám világban a „fű” a mongol birodalom felemelkedésével vált ismertté” (vagyis a 13. század végén és a 14. század elején).

A kannabisz orvosi alkalmazását (fogyasztását) az iszlám nem engedi meg, hiszen a kannabisz fogyasztása egyértelműen tilos. Mohamed próféta azt mondta: „Allah adta a betegséget és a gyógyulást. Ezért kezeljétek a betegséget, de ne használjatok tiltott dolgokat!”.

Egy másik alkalommal, egy beduin kérdésére válaszolva azt mondta: „Kezeljétek a betegséget, mert Allah nem teremtett egyetlen betegséget anélkül, hogy ne teremtett volna hozzá gyógyulást, egyetlen betegséget kivéve.” Az emberek megkérdezték, hogy melyik ez a betegség. „Az öregség.” – felelte a Próféta. Az iszlám szerint tehát minden betegségre van megengedett gyógymód, a tiltott anyagoknak a gyógyászatban van megengedett helyettesítője, amit kutatni kell.

Gandharviká Préma déví dászí (Szilaj Péterné), vaisnava (Krisna-hívő) lelkész

Nem vagyok igazán járatos az egészségügyi kérdésekben, de a kannabiszról szóló alapos körültekintéssel megírt cikket olvasva azt gondolom, amit eddig is gondoltam ezzel a témával kapcsolatosan: hogy minden, ami ebben a világban a rendelkezésünkre áll, azzal okozhatunk kárt vagy bajt, és ugyanakkor használhatjuk a javunkra is. A kérdés mindig az indíttatás, a lényeg pedig a mértékletesség.

Hiszek abban, hogy ezt a világot az Úr olyan módon teremtette, hogy az minden igényünket kielégítse. Amikor akár csak az emberi test felfoghatatlanul összetett, precíziós működésére gondolok, vagy arra, hogy hogyan nyílik ki egy illatos virág, és abból hogyan fejlődik ki egy olyan termés, ami nemcsak hogy ízletes és étvágygerjesztő, de olyan kémiai vegyületeket is tartalmaz, amik a testünk számára hasznosak és nélkülözhetetlenek, akkor számomra egyértelművé válik, hogy mindennek, ami körülöttünk található, célja és értelme van, csak leggyakrabban mi vagyunk alulinformáltak.

Én meglehetősen liberális típus vagyok, úgyhogy a kérdésre a válaszom egyértelműen az, hogy

ha egy Krisna-hívő igényel és választ egyfajta kezelést, akkor ám tegyen úgy, nyilván nem függővé szeretne válni, csak békésebben tud így emlékezni Istenre, ha viszont tudatosan szeretné trenírozni magát arra, hogy ne azonosítsa magát a testével és el tudja különíteni a tudatát a fizikai fájdalomtól, akkor tegye azt és ne éljen akár a fájdalomcsillapítás lehetőségével sem. Szerintem ennek mindig egyéni választásnak kell maradnia.

Az orvostudományt pedig csak támogatni tudom abbéli törekvésében, hogy megtalálja a kannabisz összetevőinek minél szélesebb körű és az emberiség számára mindinkább hasznos felhasználási módját. Hiszen azért teremtette az Úr, hogy az a javunkra váljon.