Ha Vietnam, akkor buddhizmus?

Vietnamban a buddhizmus több mint kétezer éves múltra tekint vissza, sőt, egy sajátos irányzata alakult ki. A legfőbb hatások Indiából és Kínából érkeztek, mindeközben pedig természetesen nyitottak vagyunk a többi buddhista irányzatra is. Jelenleg a lakosság hatvan százaléka vallja magát buddhistának.

Milyen a vietnami buddhizmus?

A Buddha tanításait, az alapokat követjük. Az általunk gyakorolt vietnami buddhizmus az 1200-as években alakult ki, az akkori uralkodó, a Tran-dinasztia királyának jóvoltából. Ennek leginkább az eredeti, Indiából érkező zen meditációkhoz van köze, és megtalálható benne számos elem a kínai buddhizmusból is. Az indiai hatások, tehát a buddhizmus théraváda, vagyis az öregek tanítása vonalának gyakorlatai és tanításai mellett a kínai hatásnak köszönhető jelen van nagyon sok mahájána, vagyis nagy szekér, széles út elem is. Az indiai irányzat hangsúlyosabb jelenlétének egyik fő oka, hogy az akkori uralkodó el szeretett volna különülni Kínától. A buddhizmus nagyjából mindenhol két szorosan összefonódó részből tevődik össze, egyrészt a szerzetesi közösségből, másrészt pedig a világi gyakorlókból. A vietnami buddhizmus fontos karaktere, hogy az ember visszatérjen önmagához, találja meg a belső békét, a belső boldogságot, a másik fő jellemzője az, hogy

ezt nem feltétlenül elvonultságban kell megtennie, hanem a mindennapi életben kell megvalósítsa. E buddhizmus neve Truc Lam Zen.

Ön szerzetes és operatív vezetője is az egyháznak. Ez is a mindennapi életben történő megvalósítás?

Valójában igen. A Vietnami Buddhista Egyháznak van egy északi és egy déli irodája, én az utóbbinak vagyok a vezetője. A másik szerepem, hogy dharmatanító vagyok, tehát a pagodában dharma-beszédeket, tanbeszédeket mondok. Hét közben az operatív dolgokkal foglalkozom, az egész szangha, a közösség ügyeit intézem, pagodafelújításokat, -építéseket szervezek, találkozókon veszek részt napközben. Esténként saját magamra fordítok időt, ekkor gyakorlok, meditálok és erősítem a saját energiámat. A dolgos hétköznapok után hétvégén pedig tanítást adok a közösség tagjainak.

Vietnamban lehet családja egy szerzetesnek?

Nem.

Nők lehetnek szerzetesek?

A nők is választhatják a szerzetesi életet, sőt egy nő is lehet vezetőszerzetes egy pagodában és taníthatja a közösséget. Az azonban fontos különbség, hogy

a teljes felavatású szerzetesek esetében a férfiaknak 250, a nőknek pedig 348 fogadalmat kell letenniük.

Van arra is lehetőség, hogy valaki csupán tíz fogadalmat tegyen le, akár férfiként, akár nőként, és őrájuk is szerzetesként tekintünk.

Van köze a háború előtti időkhöz, hogy északi és déli körzetre osztották az egyházukat?

Ez pusztán adminisztratív szempontok miatt alakult így. Vietnam kétezer kilométer hosszú ország, igen nagyok a távolságok. Különbségek persze vannak, de hát minden országban megfigyelhetőek eltérések az ország két, egymástól távol eső területének szokásai között. Nálunk ez még a buddhizmus gyakorlatában is megnyilvánul, például a celebrálás menetében fedezhetünk fel különbözőségeket észak és dél között.

Hogyan alakult a vietnami háború alatt és után a buddhizmus?

A háború alatt természetesen nem volt túl erős egyetlen vallás gyakorlása sem a nép körében, ott és akkor más volt a fontos az embereknek. Aztán a háború után az 1975 előtti több mint tíz buddhista felekezetből 1981-ben kilenc felekezet egyesült, így jött létre a mostani Vietnami Buddhista Egyház, mely a szocialista rendszerben, állami keretek között működik.

A szocializmus ideje alatt Magyarországon a vallás nem feltétlenül tartozott a támogatott dolgok közé. Vietnamban az állam tűr, tilt vagy támogat?

A vietnami állam tiszteli az emberek vallásszabadságát, nem akadályozza a vallásgyakorlást.

Két kérésük van csupán: a vallások a vietnami törvényi kereteknek megfelelően működjenek és a vallások békésen éljenek egymás mellett, a vietnami nemzetet ne válasszák szét, sőt inkább egyesítsék azt. A buddhizmus új erőre kapott, köszönhetően annak, hogy a buddhista irányzatok és közösségek egységes szervezet alá tartoznak. Jelenleg Vietnamban több mint húszezer pagoda van és egyre újak épülnek.

Több mint ötvenezer szerzetes él az országban, mindeközben a lakosság közel kétharmada vallja magát a buddhizmus gyakorlójának.

Van négy buddhista egyetemünk, tíz főiskolánk és még több buddhista középiskolánk.

A buddhizmus államvallás?

Vietnamban nincs olyan, hogy nemzeti-, vagy államvallás, minden vallás egyenlő.

A buddhizmus előnye, hogy erősek a gyökerei, a legtöbb ember buddhistának vallja magát.

Egész Ázsiára igaz, de még inkább a hatalmas gazdasági fejlődést megélő délkelet-ázsiai országokra, hogy a kultúrájuk veszélybe került a globalizáció, a nyugatosodás miatt. Ez önöket hogyan érinti?

Ez valóban a régiónkban is nagy feladat minden gazdaságilag fejlődő ország számára.

A materiális nyugati gondolkodás és értékrend nemcsak például Thaiföldnek, hanem nekünk is kihívást jelent.

A Vietnami Buddhista Egyházban mi is keressük erre a kérdésre a választ. Azt találjuk a legjobb megoldásnak, hogy első körben a családban kell megerősíteni a buddhizmus gyakorlását. Erősítjük a buddhista nevelést. Kimondottan fiataloknak szóló tevékenységeket, eseményeket szervezünk, ahol az ifjak megismerhetik, megtanulhatják a buddhista gyakorlatokat, így a családi kisközösségek szintjén is védeni tudjuk a hagyományos értékeket. Ezen kívül a több ezer pagodánkban hetente tartunk dharmatanításokat.

Nyugaton sokszor elhangzik, hogy a buddhizmus nem is feltétlenül vallás, inkább életmód. Egyetért ön ezzel az állítással?

Igen. A buddhizmus igazából az életvezetés művészete. Annak, hogy miként tudjuk megtalálni a belső békét önmagunkban és annak, hogyan éljünk úgy, hogy közben megőrizzük a saját békénket. Mondhatjuk, hogy ez nem annyira vallás, inkább életmódszemlélet.

Ez egy nyugati ember esetében is működhet?

A nyugati embereknek más a kulturális hátterük, nagyon praktikus a gondolkodásuk, az életük. Nekik a buddhizmus abban tud segítséget nyújtani ebben a sűrű, materiális világban, hogy visszavegyen a tempóból, lecsendesedjen, így megtalálja önmagát, belső békéjét.

A nyugati embereknek könnyű gyakorolniuk a buddhizmust, mert a tanítás praktikus iránymutatást ad az élethez.

A buddhizmusban nincs olyan, hogy mindenható, hanem igazából mindenki saját maga gyakorol, mindenki el tudja érni a belső békét és nyugalmat, meg tudja szüntetni a kibillentséget, a szenvedést és mindez nem függ semmilyen külső szuper lénytől. Saját magunk tudjuk meghatározni és tenni a dolgainkat, és ennek a saját tettünknek az eredményét is kapjuk. A karma igazából az eredménye annak, amit mi csináltunk. Ezért

a saját kezünkben van az, hogy mit teszünk és hogy annak mi lesz az eredménye. Ez igaz a keleti és a nyugati emberre is.

A buddhizmusban nincs egyistenhit. De istenek azért vannak?

Az istenségek még a régi indiai hitrendszerben vannak, a buddhizmusban már nincsenek istenek. Maga a Buddha mondta, hogy: „Én vagyok a Buddha, és ti is lehettek buddhák. Mindenkinek saját gyertyát kell gyújtania, én csak a példa vagyok, és mutatom az utat.”

Miért lényeges, hogy nyugatra, Európába is ellátogassanak?

Egyrészt fontosnak tartjuk, hogy nyissunk a más országokban gyakorló buddhista emberek és a különböző buddhista szervezetek felé. Szeretnénk megismerni, hogyan élnek, hogyan gyakorolják az itteni emberek a buddhizmust. Másrészt Magyarországon és a többi európai országban is jelentős méretű vietnami közösség él, melyekkel szeretnénk szorosabbra fűzni a kapcsolatunkat és szeretnénk őket is segíteni a buddhizmus gyakorlásában. Így, hogy itt vagyunk, ráadásul lehetőségünk nyílik személyesen is átadni jókívánságunkat, hogy a buddhizmus gyakorlása mellett és segítségével sikeresen tudjanak részévé válni az itteni életnek.

Az interjúlehetőségért köszönet A Tan Kapuja Buddhista Egyháznak, a tolmácsolásért pedig külön köszönet Son Phan-Anhnak.