Engedik a vallások a pornót és az önkielégítést?

A szexualitás körül sok a tabu és a belső, önműködő szabályozás. Az öröm és a boldogság mellett sokaknál megjelenhet a bűntudat, a tiltás érzése is. Egy olvasói levél alapján nemrégiben készült írásban a pornófilmek és az önkielégítés kérdése került elő.

Mi pedig ezt kérdeztük a vallások tanítóitól:

Mit mond az ön vallása a szex- és pornófilmek nézéséről, valamint az önkielégítésről?

(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)

Farkas Pál

buddhista tanító

A Buddha tanítása szerint a szenvedésteli létforgatag, és benne a hétköznapi ember szenvedésteli létezésének legalapvetőbb kiváltó oka és folyamatos fenntartója

a sóvár vágy, amit a Beérkezett az egyik legerősebb emberi vágyra utalva szomjként nevez meg.

Ennek a vágynak középpontjában a tudatlanságból eredő hamis énképzet áll, amit tisztánlátás hiányában az ember hajlamos szilárdnak, fenntarthatónak, kívánságai szerint befolyásolhatónak és uralma alatt tarthatónak tételezni és sajátjaként megragadni, vélt vagy valós igényeinek kielégítését minden más elé helyezni. Ennek a vágynak reprezentatív megjelenése a nemi vágy, ami éppen ennek az önfenntartásra és önmagunk folytatódására irányuló vágynak sajátos formája, még abban az elvetélt formájában is – hogy stílszerű legyek –, amit a szexuális önkielégítés vagy pornófilmek nézése jelent.

Ennek a vágynak legalapvetőbb formái arra irányulnak, hogy amit kellemesnek érzékelünk, érzünk és észlelünk, azt megtartsuk, amit kellemetlennek, azt elvessük, és amiről nem tudunk dönteni, arról újabb információkat igyekezzünk beszerezni.

A Buddha szerint

a vággyal kapcsolatos legalapvetőbb teendő az, hogy adott esetben le tudjunk mondani róla, föl tudjuk hagyni, és semmiképpen se ragadjuk meg.

Azaz a létünk fenntartásához szükséges mértékben, ragaszkodás nélkül éljünk vele, látva vonzerejét és hátrányait, képesek legyünk megtalálni a menedéket, ami éppen ez a mértéktartó megközelítés.

Ha csak a vonzerőre összpontosítunk, ha a kelleténél jobban magával ragad a szenvedély, csak magunknak állítunk akadályt, olajat öntünk a tűzre, és a végén felemésztenek az egyre magasabbra csapó lángok.

Ami történik, természetesen nem bűn, de vétek, elvétjük a célt, és a szenvedéstől való megszabadulás helyett éppen annak fokozása felé haladunk.

Gimesi Zsuzsanna

református lelkész

A református hitvallások és etikai kérdések megválaszolásának autentikus forrása a Szentírás. A huszadik század óta létező jelenségekről is érdemes a Szentírásból tájékozódni – hogy lehet a párkapcsolatot úgy megélni, hogy megújulásához ne kelljen pótlékokhoz fordulni.

Pál apostol a házasságot tanácsolja azoknak a férfiaknak, akik nem tudnak asszony nélkül élni, de igazán szépen a Példabeszédek könyve ír arról a szeretettel teli szerelmes állapotról, amely nem igényel pótlékokat.

„Legyen forrásod áldott, és örülj ifjúkorodban elvett feleségednek. Szerelmes szarvasünő és kedves őzike ő, keblei gyönyörködtetnek mindenkor, szerelmétől mindig mámoros leszel.” (Péld.5,18-19).

A férfi-nő kapcsolat akkor teljesedhet ki legszebben, ha azt nem csupán a testi vágy, hanem a szerelem élteti. Az a szerelem, amelyben jelen van Isten – jelen van a szeretet – nem szorul pótlékokra, mert nem csupán a látáson át, hanem belülről, a szív felől tud töltekezni. Az ilyen szerelmes megújulás emel magasra, átjárja a testet-lelket és nem csupán a test kielégítése.

A bibliai Onánt, aki nem akart gyermeket nemzeni elhalt fivére asszonyának és ezért „magját a földre vesztegette” – Isten halállal sújtotta.

Ez félelmetesnek tűnhet manapság, de tudnunk kell, hogy Isten gyermekáldással is megkoronázhatja a szerelmes együttlétet. Egy régi bölcs mondás úgy tartja, hogy

amikor az asszony és a férfi igazi szerelmes együttlétet él át, abban mindig jelen van Isten, ettől lesz igazán teljes és áldott az ölelésük.

Madhupati dász (Mérő Mátyás)

vaisnava (Krisna-hívő) lelkész

A pornónézés, önkielégítés értékeléséhez először is figyelembe kell vennünk, hogy nem vagyunk azonosak a testünkkel. Örök lelkek vagyunk, akik – miután elfordultunk Istentől – ebbe az anyagi világba, mint börtönbe kerültünk, és

cellánk ez a test, amelyben – bármennyire is igyekszünk az érzékeink kielégítése útján boldogok lenni – nem érhetjük el a boldogságot.

Az igazi boldogság ugyanis csak Istennel való kapcsolatban érhető el. Ebből következik, hogy az emberi élet célja nem más, mint hogy valahogyan visszajussunk a lelki világba, Isten birodalmába, ahol boldogok lehetünk.

Ez azonban nem könnyű.

Babits Mihály a halálról kesergő, egyébként gyönyörű Ősz és tavasz között című versében ezt írja: “mennyi munka maradt végezetlen / s a gyönyörök fája megszedetlen…”

Krisna elmondja azonban a Bhagavad-gítában, hogy csak az juthat vissza Hozzá, aki az emberi testben töltött élet utolsó pillanatában nem a családjára, a testi örömökre, a vagyonra vagy más anyagi dologra, hanem csakis Őrá gondol.

Az anyagi testen mint cellán

a legerősebb lakat a nemi vágy.

Akinek ez van a gondolatai középpontjában, az aligha lesz képes a halál pillanatában Istenre gondolni, hanem az elmulasztott élvezetek miatt fog lamentálni, úgy, hogy ismét anyagi testet kell majd elfogadnia és újraélnie a születés, halál, öregség, betegség szenvedéseit.

Az anyagi világban folyamatosan a testi élvezetek iránti vágyak szakadatlan özöne zúdul az emberre, aki pedig engedelmeskedik nekik, az Isten helyett tulajdonképpen a saját érzékszerveit szolgálja. Ilyen értelemben minden élvezet hajszolása egyfajta önkielégítés.

A Krisna-tudat tanítása szerint

a nemi élet rendeltetése Krisna-tudatos gyermekek nemzése, és a nemi élet minden más formája inkább csak eltérít az emberi élet céljától.

A Krisna-tudat ezért nem helyesli a puszta érzékkielégítés céljából végzett tevékenységeket.

Radnóti Zoltán

rabbi

A válasz elég egyértelmű:

minden kérdésre (szex- és pornófilmek nézéséről, valamint a szexuális önkielégítésről) csak egy szó: tilos.

Honnan jön ez az egyértelmű tiltás?

A Tóra első parancsolata: „Szaporodjatok és sokasodjatok” (1 Mózes, 1,28)

Majd ezt megerősítendő ír le a Tóra (1. Mózes, 38, 9) egy történetet: Ér és Onán, Jehuda fiai, idő előtt haltak meg, és ennek tórai magyarázata, hogy magjukat a földre hintették, ahelyett, hogy a feleségüknek nemzettek volna gyermeket. Egyébként Onán adta az emberiségnek az onánia kifejezését.

Mindezek mellett a rabbinikus hagyomány – bizonyos feltételek megléte mellett – engedélyezi a női fogamzásgátlást, hiszen ekkor e férfi nem hinti a földre a magját. (Érdekesség, hogy a fogamzásgátlás lehetőségét már a tórai korban ismerték. Lemehnek két felesége volt, Ádá és Cilá (1. Mózes, 4, 19). A Rási, a leghíresebb Tórakommentátor elmeséli, hogy az egyik a gyermekeket szülte, addig a másik egy olyan italt ivott, ami őt meddővé tette. A rabbik nem tekintik magvesztésnek sem a terhesség idején élt házaséletet, sem a klimax utáni, sem a meddő nővel való házaséletet sem.

A pornófilmek nézése totálisan ellentmond a szemérmesség vallásjogi alapkövetelményeinek,

és arról már nem is beszélek, hogy az ilyen filmek nézése egészségtelen teljesítményhajhászásba kergetheti a férjet és a feleséget is.

Szexuális érdeklődés és ingerencia „kóser” felkeltéséről Shmuley Boteach rabbi a Kóser szex című, magyar nyelven is megjelent bestsellerében részletesen beszél. Elemzi többek között az orális szex, a pornográfia (ez a számunkra aktuális téma, a könyv 123. oldalán található), a kishitűség, a prostitúció, a szadomazochizmus hatását az emberi lélekre. Illetve ezek mellé állítja az előjáték, az udvarlás, a romantika, valamint a „szemérmes” szexuális játékok ősi titkait.

Összefoglalva,

az örömteli szexualitás örömét ne színészek közvetítésével adjuk és kapjuk meg, hanem saját szeretett partnereink odafigyelése és odaadása által.

Sulok Zoltán Szabolcs

muszlim hitoktató

Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Ha elterjed az erkölcstelenség egy nép körében olyannyira, hogy nyilvánosságra is hozzák azt, akkor terjed (büntetésül) közöttük a pestis és olyan betegségek, amelyek nem voltak elődeiknél.”

Ennek alapján

a szex- és pornófilmek és képek készítése, nézése tilos,

hiszen ez egyfelől nyilvános erkölcstelenség, másfelől pedig a paráznaság egyik, bár a házasságon kívüli szexuális kapcsolatnál enyhébb útja.

Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta a paráznaságról: „Allah megírta Ádám minden fia számára a részét a paráznaságból, amelyet óhatatlanul elkövet. A szem paráznasága a nézés, a nyelv paráznasága a beszéd, az ember vágyakozhat és kívánhat, (végül) a szemérem vagy beteljesíti, vagy elutasítja azt.” (Al-Bukhári, Muszlim)

Az iszlám nézőpontja szerint az önkielégítés szintén tilos és bűn.

Allah azt mondja a Koránban: „és akik szemérmükkel [ön]megtartóztatók, kivéve feleségeiket vagy azokat, akiket jobbjuk birtokol.” (Korán, 23:5-6) Mohamed Próféta (béke legyen vele) házasságra ösztönözte a fiatalokat, illetve böjtölésre szólította őket, ha a házasságkötés akadályba ütközött.

Az önkielégítés szintén – a házasságon kívüli szexuális kapcsolathoz képest – a paráznaság enyhébb esete, s

ha a két rossz közül kell választani (önkielégítés vagy házasságon kívüli szex), akkor a kisebb rosszat kell választani.

Ugyanakkor ez esetben is az elkövetőnek éreznie kell tette súlyát, nem szabad kényelmes körülmények között csinálni és lehetőleg el kell kerülni a fantáziálást, a képek vagy videók nézését, mert ezek a „segédeszközök”, amellett, hogy önmagukban is tiltottak, a pszichológia hatások miatt függőséget okozhatnak, valamint olyan elvárásokat keltenek az emberben, amelynek a későbbi házastárs nem fog tudni eleget tenni.