Ezt kérdeztük tőlük:
Mi a véleménye az állatok vadászatáról, mit mond a vadászatról az ön vallása?
(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)
Darvas István
rabbi
Ha választani kellene Mózes öt könyvének szereplői közül nagyon népszerűtlen hősöket, akkor Nimród és Ézsau feltétlenül köztük lenne. A bibliai szöveg visszafogottan fogalmaz velük kapcsolatban, de a rabbinikus irodalom nagyon rossz színben tünteti fel őket. Történetesen mindkettő vadász, hm. Ez nem jelenti azt, hogy az állatok elejtését kategorikusan megtiltotta a Tóra, vagy a később keletkezett vallástörvény, de nyilván nem véletlen, hogy
a vadászok nem a legszerethetőbb hőseink.
A zsidó gyakorlat az állatok csapdázását tartotta elfogadhatónak, mert a vadászat lehetetlenné teszi a madarak és emlősök kóser vágását,
a golyó (nyílvessző) által megölt állat fogyasztásra alkalmatlanná válik.
Az 1. zsoltár szerint boldog az ember, “aki nem állt vétkesek útján”. A Talmud (Ávodá zárá 18b) pontosít: az olyan emberről van szó, aki nem vett részt kinigjonban. Legnagyobb exegétánk, Rási megmagyarázta, hogy ez mit is jelent pontosan: “állatok vadászatát kutyákkal, kizárólag szórakozás céljából”.
Rabbi Jehezkél Landau egyértelmű véleményt fogalmaz meg: “Hagyományainkban nincsenek vadászok Nimródon és Ézsaun kívül, a vadászat nem Ábrahám, Izsák és Jákob leszármazottjainak útja… aki rám hallgat, nem vesztegeti ilyesmire az idejét.” Természetesen a nem öncélú vadászat ellen nincs kifogása bölcseinknek, a vadgazdálkodás, vadvédelem megítélése teljesen más, mint a sport gyanánt űzött vadászaté.
Rabbi Baruch S. Davidson írja:
“A vadászat nem jó sport zsidó fiúknak vagy lányoknak. Próbáljátok ki a kosárlabdát.”
Farkas Pál
buddhista tanító
A buddhizmus úgy az emberek, mint az állatok vadászatáról igen rossz véleménnyel van,
bár az előbbiek vadászatát, mint tudatilag fejlettebbnek tűnő lényekét, szigorúbban ítéli meg. Az erkölcs terén a világiaknak is irányt mutató szerzetesi szabályzat az élet szándékos kioltását főbenjáró véteknek tekinti, és amennyiben ember az áldozat, a szerzetest kizárják a rendből, amennyiben állat, a szerzetes megvallandó vétket követ el.
Asóka, a buddhizmus legendás nagykirálya alkotta meg megtérése után az első állatvédő törvényeket, és hozott létre állatmenhelyeket a sérült és elbitangolt állatok számára. 1. és 2. számú sziklarendeletében
megtiltotta az állatáldozatot, az emberek mellett az állatok számára is gyógynövények termesztését és orvosi kezelést írt elő.
5. és 7. számú oszloprendeletében számos állat védettségét hirdette meg, köztük mindazokét, melyek sem nem hasznosak, sem nem használhatók étkezési célokra. Realista uralkodóként természetesen tudomásul vette, hogy egyes, növénytermesztés szempontjából nehezen hasznosítható területeken az emberek többé-kevésbé rászorulnak a legeltetéses állattartásra, és állati hús fogyasztására. De az étkezési célokat is szolgáló állatok közül az anyaállatokat és a hat hónapnál fiatalabb szaporulatot védettnek nyilvánította; tiltotta állatok etetését másik állat húsával, és a perzseléssel történő erdőirtást, ami számos élőlény pusztulásával jár; ünnepnapokon és szertartásnapokon megtiltotta egyes tenyésztett állatok kasztrálását, billoggal jelölését. Az utak mentén gyümölcsfákat ültetett és kutakat ásatott, állatok és emberek táplálására és enyhülésére.
Nem állíthatjuk, hogy példája mindenben maradandónak bizonyult, ám egyes uralkodók bizonyos elemeit átemelték saját törvénykezésükbe, elsősorban a rituális állatáldozatok tiltását, és a hívő emberek körében is fennmaradt szokásként rendelkezéseinek jónéhány eleme, például
minden élet tisztelete, a vegetáriánus étkezés előnyben részesítése,
vagy a vadállatok és halak táplálása ünnepi alkalmakkor.
Fodor Kata
vaisnava (Krisna-hívő) teológus
A vaisnavizmusban az állatok megölése és a húsfogyasztás nagyon súlyos bűnnek számít. Legyen szó akár erre a célra tenyésztett úgynevezett „haszonállatokról”, akár a vadonban élő állatok vadászatáról. Tipikus jelensége ez annak, amikor az emberek elméje folyamatosan szórakozásért kiált, és egyre több, változatosabb ingereket akar – más élőlények kárára. Már nem elég egy kirándulás vagy egy erdei séta.
Ez a fokozódó igény jelenik meg a szexipar körüli kriminalizált helyzetekben, valamint az erőszak robbanásszerű terjedésében is.
A védikus társadalmi modellben csak a harcos rend tagjai, a ksatriják vadászhattak, ők is
csak íjászgyakorlat gyanánt, vagy az erdőben meditáló szentek békéjének védelmében,
illetve ha a vadászat célja az életben maradás volt. Ma legfeljebb a veszett állatok kilövése céljából, tehát az emberek védelmében lenne elfogadható a vadászat.
A hobbivadászat a gyilkolás legitimált, de erkölcsileg elfogadhatatlan formája.
A biológiai sokféleséget, az ökoszisztémát Isten azért teremtette, hogy az minden élőlénynek menedéket jelentsen. Az állatok is Isten teremtményei és tulajdonai, lelkek, akik kiszolgáltatott helyzetben vannak. Ösztöneik révén ugyanis sokszor egymást is pusztítják, az embernek azonban megadatott az intelligencia és a szabad választás, hogy erőszakmentesen táplálkozzon és felülemelkedjen állati ösztönein.
A vadászat súlyos visszaélés szabad akaratunkkal.
Egy olyan „hobbit”, ami arról szól, hogy megölünk egy másik élőlényt, egy emberséges társadalomban azonnal betiltanának. Az, hogy külön vadászat céljából nevelnek vadakat, hogy szórakozásból leöldössék őket, a kihasználás egyik formája, hasonlóan a vágóhídi állatokhoz.
Az állatok kihasználása morálisan súlyosan romboló, néma főhajtás az olyan destruktív „értékek” előtt, mint a felsőbbrendűségi tudat, az öncélú kihasználás és erőszak. Nem csoda, hogy ezek a jelenségek később ott is megjelennek társadalmunkban, ahol nem szeretnénk, például a gyerekeink között.
Nagypál Szabolcs
római katolikus teológus
Az ember, ki istenképmás, s kiért az egész világegyetemet teremtette Isten, többféle módon viszonyul a többi élőlényhez: amíg kezdetlegesek az eszközei, az uralom alá hajtás jellemző; azután nagy fejlődési lépcsőket jelentenek a növénytermesztés és az állattenyésztés.
A kortárs ember tudathasadt: háziállatokat tart, büntetőjogi rangon elítéli az állatkínzást (gerincesek esetén), ugyanakkor állatkísérleteket folytat, környezetet szennyez, vágóhidakat üzemeltet.
A világméretű tudatosság korában egyre inkább fölébred az ember felelősségtudata is:
sáfárnak, gondnoknak kell lennie, aki meg is mentheti a bolygót, mely alapvetően rá bízatott, a gondozására.
A vadászatnak vannak kulturális, sporttal kapcsolatos, gazdasági vonatkozásai is. Az erőgazdálkodással szakmailag szorosan összefonódva működik a vadgazdálkodás, mely természetvédelmi célokat is szolgál.
Hazánknak jeles hagyományai vannak a vadászattörténetben, kül- és belföldön is, irodalmi elbeszélések, naplók tömege született ilyen élményekről, és a kapcsolódó sportokban is jeleskedünk.
A vadászatnak részletes erkölcsi szabályozása is létezik, kézzelfogható magatartási korlátozásokkal.
A kereszténységben az állatok megevése nem tiltott, sőt a legbecsesebb étekként vannak elkönyvelve, hiszen a böjti előírások mind a húsevés időleges elhagyásáról szólnak.
A vadászatnak tehát nincsenek közvetlen vonatkozásai a vallás lényegével, a boldogsággal, üdvösséggel.
A kereszténységben is jelenlévő állatvédő, növényevő, erőszakmentességet hangsúlyozó lelkiségi iskolák és áramlatok természetesen ellenzik az állatok szervezett megölését (pusztán játékból), mert az állatokban is Isten nyomait fedezik föl, ha nem is a képmását.
A bűnbeesés korszaka ebben is átmeneti kor az édenkert békéjéhez képest, amikor az ember növényevő volt; valamint a mennyország új Földjéhez képest, ahol együtt legelészik majd növényevő a korábbi (csúcs)ragadozóval.
Sulok Zoltán Szabolcs
muszlim hitoktató
Az iszlámban a hadíszok (Mohamed Próféta – béke legyen vele – tanításai) szerint a vadászat étkezési, pénzkereseti, ajándékozási vagy védekezési céllal megengedett, amennyiben a vadászra, a vadra, illetve a vadászat során alkalmazott eszközre az alábbi feltételek teljesülnek:
1. A vadásznak el kell érnie azt az életkor, amikor felelősségteljesen tudja a vadászatot elvégezni és fizikailag is képes rá. Továbbá nem lehet Mekkába induló zarándok, mert neki tilos vadászni.
A vadásznak a vad elejtésekor (például a lövéskor, vagy a vadászállat elengedésekor) mondania kell, hogy „biszmillah” (Allah nevében).
A vadásznak tilos emberre vagy háziállatra lőnie vagy vadászállatát rájuk engednie.
2. A zsákmánynak olyan vadnak kell lennie, amit más módon nem lehet elejteni. (Ezért nem szabad háziasított vagy szelídített állatokra vadászni.) Ha a vadászat étkezési céllal történik, akkor csak a megehető állatokat lehet elejteni. Védekezési céllal el lehet ejteni olyan állatokat is, amelyek az emberek életét vagy biztonságát veszélyeztetik, vagy például túlszaporodás miatt más fajokat szorítanak ki. Ugyanakkor
pusztán trófeaszerzés vagy élvezet céljából nem lehet állatokat megölni,
ahogyan tilos állatokat célbalövésre használni.
3. A vadászatra használt fegyvernek (lehet kő, fém, fa) élesnek, illetve olyannak kell lennie, ami vérző sebet ejt, és annak következtében múlik ki a zsákmány. (Ha az étkezési céllal elejtett vad az elfogáskor még él, akkor azt a vallás előírásainak megfelelően le kell vágni.) Mérgezett fegyverrel vadászni csak akkor lehetséges, ha a méreg semmilyen körülmény esetén sem képes megölni a vadat.
Lehet vadászni idomított ragadozóval is
(például sólyom, sas, kutya, hiúz), viszont ez esetben a vadászállatnak a vadat meg kell sebeznie (nem elfogadott, ha például megfojtja).
A vadásznak mindezek mellett be kell tartania az adott ország vagy terület vadászatra vonatkozó törvényeit és előírásait.