Tetszik Istennek a lombikbébizés?

Minden vallás szerint bűn vagy legalábbis nem kívánatos a lombikbébi? Mit mondanak erről a buddhisták, a krisnások, a muszlimok, a zsidók és persze mit gondol minderről egy római katolikus teológus?

Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, győri megyéspüspök nemrég határozott véleményt fogalmazott meg a lombik segítségével történő születésről. Az ő olvasatában a római katolikus tanítások nem engedélyezik a fogantatás ezen formáját. Az Isten tudja… sorozatban ezúttal arra voltunk kíváncsiak, mit gondol a kérdésről egy másik, a római katolikus tanokkal mélyrehatóan foglalkozó tanító és mit mondanak más vallások tanítói a kérdésben.

A konkrét kérdésünk így hangzott:

Mi a véleménye az ön vallásának arról, ha nem egy férfi és egy nő természetes kapcsolatában fogan meg az élet, hanem lombik segítségével történik mindez?

(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)

Dobosy Antal
zen buddhista tanító

A buddhista hagyományban nincs a lombikban fogant életre vonatkozó tanítás. Hiszen a buddhizmus, mint sok más világszemlélet, csak a legutóbbi időkben találkozik ezzel a kérdéssel. Így nincs más lehetőségünk, mint újraértelmezni a hagyományban megfogalmazott szabályokat. Az alaptanításokból indulunk ki, ezért azzal foglalkozunk, mi a szerepe az emberi tudatnak a világ értelmezésében és a minket körülvevő világhoz való viszonyunkban. Az, hogy a lombikban keletkező élethez milyen legyen a viszonyunk, ugyancsak tudati kérdés. Sem a génjeinkben, sem kulturális hagyományainkban nincs olyan szabály, ami eleve meghatározná viszonyunkat, így rajtunk múlik, ezt a tényt hogyan éljük meg. A lombikban fogant élethez való viszonyunk éppen most alakul ki.

Az öt erkölcsi szabályt igyekszik minden buddhista betartani. A világi hívők is. Ezek közül az első, az ahimszá, a nem ártásról szól, és azt az erkölcsi igényt fogalmazza meg, hogy tiszteljük és védjük az életet. Az élet tisztelete alatt azt értjük, hogy igyekszünk nem ártani az élőlényeknek, igyekszünk szolgálni, védeni, fenntartani, gondozni az életet, és azt is, hogy az élet teremtése a legmesszebb menőkig magasztos és tiszteletre méltó.

Az élethez való viszonyunkban nincs fontossága annak, hogy az élet hogyan jött vagy jön létre. Maga az élet értékes!

Betegség esetében is sokkal fontosabb, hogy visszaadjuk az egészséget és az életkedvet, míg kevésbé fontos a mód, ahogy a gyógyítás történik, és kevésbé fontos az, hogy megfeleljen az ősi hagyományoknak vagy a természetes gyógyászati elveknek, ha azzal megmentjük vele az embert. A modern gyógyászati módszerek igen hatékonyak, és sokszorosan jobban szolgálják a gyógyulást és az életet az előbb említetteknél.

Így erkölcsi értékeinknek nem mond ellent, ha az élet lombikban keletkezik, különösen nem, ha az egy férfi és egy nő akaratából jön létre, vállalva a születendő gyermek felnevelését is.

Sőt, tudati szempontból ezt igen értékesnek is tekintjük, hiszen szándék és tudatosság egyszerre irányul az élet létrehozására. Egy ilyen elhatározásban a felelős emberi tudat teremtő ereje nyilvánul meg.

Galgóczi István
muszlim hitoktató, arabista, politológus

A házasság egyik célja két ember szerelmének a beteljesülése: a gyerek. Az iszlám világában nagy családok vannak, a szülők három-négy, vagy annál is több gyermeket nevelnek. De ha a gyermekáldás elmarad, a házastársak mindent megtesznek, hogy szülők lehessenek. A Korán szerint – 42. fejezet 49-50 sor – Istené minden, Ő teremt mindent, és mindenkit. Itt nincs definiálva a teremtés hogyanja,

tehát a megtermékenyülés a házasságon belül művi úton is megtörténhet.

Az iszlám örömmel fogadta az első sikeres lombikbébi világra jöttét (1978), és a 80-as években Egyiptomban, Szaúd-Arábiában, és Jordániában is megnyíltak az első lombikbébiközpontok. A legelső, talán meglepő módon, Szaúd-Arábiában nyílt meg. 1987-ben megszületett az első egyiptomi lombikbébi, 1989-ben pedig egy szudáni baba is napvilágot látott.

A szunnita iszlám legnagyobb vallási méltósága, a kairói al-Azhar Egyetem nagysejkje már 1980-ban kiadott egy pozitív hozzáállású fetvát, azaz jogi döntést, amit azóta többször is megerősítettek. Egyiptomban több mint 50 ilyen központ van, és az alig több mint 4 milliós Libanonban is 15 lombikbabaközpont található.

Ugyanakkor

a legtöbb iszlám ország a spermadonorságot már elítéli, mivel az már a házasságtörés kategóriájába tartozik.

A síita iszlámban sokáig tilos volt a lombikbébiprogram. Khomeini ajatollah (1902-1989) megtiltotta, mert a folyamatot összekapcsolta Irán ellenségeivel: USA, Izrael, szunnita arab országok. Az első iráni lombikbébi az ajatollah halála után, 1990-ben született. Az Ali Husszein Khamanei ajatollah által kibocsátott fetva 1999-ben már igent mondott.

Nagypál Szabolcs
római katolikus teológus

Az élettudományok az elmúlt fél évszázadban robbanásszerű fejlődésen mentek át, melynek üteme egyre gyorsul. Az Egyház tanítása természetesen alapelveiben 2000 esztendeje változatlan (minden ember istenképmás), a gyakorlati kihívásokra azonban csak akkor lehet és kell válaszolnia, amennyiben azok fölmerülnek.

A római katolikus tűnődés alapvetően két irányban járja körül a kérdéskört. Egyrészt, a természetjog oldaláról: a legszigorúbban vett római katolikus gondolatmenet szerint a nemiségnek meghatározott helye van az ember és az emberpár életében.

Az érv e téren úgy hangzik, hogy az élet, és különösen az emberi élet szent; és az új élet világba érkezése csoda, a teremtés művének folytatása, amely egy meghatározott helyzetben, a jövendő édesanya és édesapa kölcsönös egymásnak ajándékozottságának közegében esik meg a világgal.

Az érv szép, de csak viszonylagos érvényűnek tarthatjuk: a kevésbé eszményi körülmények között megesett fogamzás pontosan ugyanolyan méltósággal rendelkező emberi lényekkel ajándékozza meg a világot.

Az ember végtelenül nagyobb érték, mint létrejöttének körülményei.

A másik megfontolás viszont föltétlen érvényű: a mesterséges megtermékenyítés számos módszere olyannyira érzéketlen a megfogant emberi élet iránt, hogy sokszor tízszer annyi emberi lényt „gyártanak”, mint ahányat beültetnek.

A „fölösleget” pedig élettani „selejtnek” tekintik, amelyet szabadon megsemmisíthetnek vagy kísérletekre, illetve ipari adalékanyagként használhatnak; jobb esetben pedig tanácstalanul, lefagyasztva tárolnak, sorsuktól semmit nem várva.

A jövő útja egy olyan fogamzássegítő orvostudományi hozzáállás és gyakorlat kidolgozása, amely a megfogant emberi életet a lehető legteljesebb mértékben tiszteletben tartja és védi. E szempontból azon mesterséges megtermékenyítési eljárásoké a jövő, amelyekben az összes zigótát beültetik, és nem keletkezik „számfölötti” emberi élet.

Fotó: Thinkstock

Radnóti Zoltán
rabbi

„A világ három dolgon áll”, mondja a Talmud és az egyik a „jótettek gyakorlása”. A rabbik szerint ebbe a körbe tartozik bele a gyermektelen párok gyermekhez segítése. A legelső példát a Tórában találjuk, miszerint Sára azért engedte át a szolgálóját, Hágárt Ábrahámnak, hogy ezáltal ő essen teherbe.

A gyermektelenség problémájának megoldása azért is fontos, mert a gyermektelenség veszélybe sodor(hat)ja a házasságot, hiszen a kudarc állandó megtapasztalása majd feldolgozása szinte kezelhetetlen stresszt okoz.

Ám vizsgáljuk meg, milyen vallásjogi kérdésekre kell választ találni!

Szeretném hangsúlyozni, hogy ez egy nagyon kivonatos írás, amelynek minden pontjáról könyvtárnyi irodalom van. Minden döntés előtt meg kell vizsgálni az esetet, és az alapján kell dönteni!

  1. A magvesztés tilalma. (Onán története – M.I. 38. fej.). Természetesen az IVF számára levett spermium nem az „elveszejtett mag” esete, hiszen azért veszik le, hogy belőle élet megfoganjon. És ha lefagyasztják a spermiumot, akkor is a célból, hogy a családnak (vagy másnak) később gyermeke lehessen. A spermiumok és a petesejt tárolása – csakis rabbi által is felügyelt helyen lehet, hiszen a génállomány szenzitív adatokat hordoz.
  2. Azok számára, akik nem hajlandóak levenni a magot, a sperma vizsgálata lehet egy közvetlenül a közösülés után végzett nőgyógyászati vizsgálat által, a levétele pedig közösülés által, egy speciális óvszerrel.
  3. A zsidó vallásjog megengedi, hogy embriót hozzunk létre, mert az még nem élet, mivel még nincs lelke, így a be nem ültetett, de megtermékenyített petesejt, nem élet. Lehet vizsgálni és meg lehet semmisíteni, mivel az a Talmud szerint – a fogantatás után negyven napig – az anya testének része, a Talmud szóhasználata (Jövámot 69b) szerint „víz”, és egészen világra jöttéig nem teljes élet, ám a későbbiekben – mivel nagy valószínűséggel ember lesz – , ezért megölni tilos (lásd abortusz tilalma). Ezt a tényt a Talmud akkor említi, amikor egy szülésznek választani kell, hogy az anya vagy a születendő gyermek életét menti meg. A Talmud szerint az anya a fontosabb, mert ő már a világon van.
  4. Mi a helyzet más ember spermájával vagy petesejtjével egy lombikprogramban? A zsidó vallásjog megoszlik ebben:

Összefoglalva: a zsidó vallásjog – megfelelő ellenőrzés és vallásjogi szabályok megtartása mellett általában megengedi az in vitro megtermékenyítést.

Csatlakozzon az Isten tudja Facebook-oldalához, hogy mindig az elsők között értesüljön a frissen megjelenő cikkekről! Kattintson ide és kedvelje az Isten tudja Facebook-oldalát!

Tornóczky Gusztáv József
hindu/vaisnava oktató, jógaoktató

Krsna tanításaival összhangban van és jogos a katolikus egyház felvetése. Nagyon jó, hogy Veres András püspök kiáll és határozottan állást foglal a lombikprogram kérdésében. Nyilatkozata mindenki számára iránymutató.

Nem az isteni élet útja, amelybe beleavatkozik az ember. Az isteni élet útja az, hogy elfogadja az ember az Isten által rámért sorsát, és akár könnyű, akár nehéz, megtalálja benne Isten tanítását a maga számára. Ha az emberek mégis más utat választanak, akkor sem minden esetben sikerül a gyermekáldás, hiszen ez is csak Isten engedélyével lehetséges.

Amennyiben ilyen módon születik gyermek, akkor a szülőknek engedetlenségük árát le kell törleszteniük,

és később megkapják életükben a lehetőséget, hogy engedetlenségük letörjön a különböző Isten által adott élethelyzetekben.

Krisna (Isten) teremtése tökéletes és mindent úgy hozott létre, ahogyan az a lehető legmegfelelőbb. Bennünket, embereket is így teremtett nőként és férfiként, hogy házasodva családot alapítsunk, és a gyermekek nemzéséhez is megadott mindent. A férj és feleség együttléte önmagában még nem jár gyermekáldással, ehhez Isten áldása is kell. Amikor Isten elrendezéséből a gyermek megfogan és a feleség terhes lesz, abból tudhatjuk, ez Isten által adott ajándék, amit eszerint illő megbecsülni és értékelni. Ha egy házaspárnak hosszabb idő után lesz gyermeke vagy egyáltalán nem lesz gyermekük, ezt is Krisna akaratának fogadják el. Legyenek mindig bizalommal Isten felé és keressék az Ő akaratát életük minden területén.