Sok erőszakos cselekményt követtek és követnek el a vallásokra hivatkozva. Nemrégiben egy olyan, a Közel-Keleten készült és ott terjedő videóról adtunk hírt, amelyben a terror és a vallásra való helytelen hivatkozás ellen emelnek szót és hívják fel az emberek figyelmét a békére és arra, hogy a vallásos élet nem egyeztethető össze az erőszakkal. Kíváncsiak voltunk mit tanítanak a különböző vallások tanítói a vallási fanatizmusról, a vallás nevében elkövetett bármilyen jellegű erőszakról, vagy úgy önmagában az erőszakról?
A konkrét kérdésünk így hangzott:
(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)
Darvas István
rabbi
A vallási fanatikust egyértelműen negatív kifejezésként használjuk, azon ember, élet és Isten-ellenes cselekedetek miatt, melyeket olyan egyének hajtanak végre, akik magukra nagyon vallásosként tekintenek, és meggyőződésüket minden helyzetben és módszerrel képviselni kívánják. Ez nem jó nekik, Istennek és nekünk sem. Viszont egyfajta fanatizmust igényel az is, ha egy zsidó nem eszik sajtos-sonkás szendvicset, tágabb értelemben, ha tiszteletben tartja az étkezési előírásokat. Miért? Mert csak és kizárólag Istenbe vetett hite miatt tartózkodik a tiltott ételektől, ráadásul mindezt olyan környezetben teszi, ahol hittestvéreinek nagyobb része, nem beszélve honfitársainak többségéről nem ilyen meggyőződést vall. Még számos olyan területét lehetne említeni a zsidó vallásgyakorlatnak, ahol az Isten iránti rajongás a mozgató erő, és nincs is vele baj, amíg nem más emberek meggyőződésének felülírására irányul. A helytállás és a fanatizmus néha egészen közeli rokonok, máskor viszont hatalmas szakadék tátong köztük. Ahhoz, hogy ne feltétlenül másoknak akarjuk megmondani, hogy mit csináljanak, hogy éljenek helyesen, elengedhetetlen feltétel a lelki béke, hiszen a megrendülő hit próbál abból erőt meríteni, hogy dirigálni kezd másoknak. Egy magára valamit is adó vallási fanatikus pont azzal válhat ki a tömegből, hogy békességet hagy embertársainak, ezáltal azt is lehetővé teszi, hogy további hasonlóan békés vallási fanatikusok lepjék el a világot. Akik erőszakkal – akár verbálissal – akarják érvényesíteni hitüket, azoknak elviselhetetlenségükön túl, az a legnagyobb problémája, hogy nem Istent szolgálják, hanem csak saját, legrosszabb énjüket, amelyik arra biztatja őket, hogy Isten emlegetve a lehető legjobban távolodjanak el Tőle. A fanatizmust nem megszüntetni kell, mert minden megszüntetési kísérlet fanatizmust és erőszakot szülhet, hanem kezelni kell a fogalmi zavarokat.
Farkas Pál
buddhista tanító
Vallásunk első és leghatalmasabb erőszakellenes szószólója maga a Buddha. Ahhoz, hogy valaki e vallás világi követőjévé váljon, meg kell erősítenie a Felébredett, a Tanítás és a Közösség iránt érzett bizalmát, és öt fogadalmat kell tartania, élén az élet mindenek felett való kíméletével és tiszteletével: „Megfogadom, hogy tartózkodom élőlények pusztításától.”
A Buddha pontosan határozza meg az okokat, amelyek a vallások közötti összetűzésekhez vezetnek: „a nézetekre sóvárgás, a nézetekhez ragaszkodás, kötődés, tapadás, vágyakozás, a velük való megszállottság vezet oda, hogy vallásos emberek viszálykodnak vallásos emberekkel”.
A Buddha tanításának leghatásosabb terjesztői közé tartozott Asóka nagykirály, a maurja birodalom -3. században élt uralkodója, aki egy nagy háború után a csatatéren heverő halottak fölött szemlélődve, a Buddha tanítását fölvéve vált kegyes és békés uralkodóvá. Nevéhez számtalan, máig mutató rendelkezés fűződik: a vándorok táplálására a falvak főutcáin gyümölcsfákat ültettetett és kutakat ásatott, víztározókat és vendégházakat építtetett, nevéhez fűződnek az első kórházak, gyógyszertárak és állatmenhelyek. Rendeletei közül máig fennmaradt sziklafeliratok formájában jónéhányat ismerünk. A 12. felirat például így szól: „Az isteneknek kedves Pijadaszi király tiszteli minden vallás aszkétáit és világi követőit, ajándékokkal becsüli meg őket, és a tisztelet számtalan jelével. De az isteneknek kedves Pijadaszi király nem értékeli olyan nagyra az ajándékokat és a tisztelet jeleit, mint amennyire értékeli azt, hogy minden vallás lényegét tekintve növekedjék. (…) Az ember vegye figyelembe és méltányolja a mások által vallott tanokat. Az isteneknek kedves Pijadaszi király azt kívánja, hogy legyen mindenki mások jó tanításaiban jártas…”
A mai kor legismertebb buddhista személyisége, őszentsége a Dalai Lama, szintén az erőszakmentesség rendkívüli példája. Nyugalma és kiegyensúlyozottsága, melyet az országát elpusztító és bekebelező Kínával szemben felmutat, élő példája annak a jellemzésének, melyet a buddhizmusról adott: „hideg fej és meleg szív”.
Oláh Miklós
görögkatolikus lelkész
Jézus kedvelt köszöntése ez: „Békesség nektek!” Ötször olvassuk az evangéliumokban. Az egész Szentírásban pedig 365-ször, tehát naponta ezt üzeni nekünk az Úr. Ez lett az alapelve az ő apostolainak is. „A békesség Istene legyen mindnyájatokkal!” „Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Jézus Krisztustól, a mi Urunktól!”
Az ó- és középkorban élő hívek egyben koruk és társadalmuk gyermekei is voltak, amikor a fegyverek használata mindennapjaik természetes része volt. Az elmúlt 3500 év alatt körülbelül csupán 230 évnyi béke volt a civilizált világunkban. Ma már egyértelműen elutasítjuk az erőszakot és a fanatizmust. Az erőszak hiteles elutasítóinak – vezetőinknek és példaképeinknek – csak néhány állásfoglalását idézem:
„Kérem Önöket, válasszák a béke útját. Rövid távon lehet, hogy lesz győztes és vesztes ebben a háborúban, melytől mindnyájan irtózunk. De ez sohasem igazolhatja a
szenvedést, fájdalmat és emberéletek kioltását, melyeket a fegyvereik fognak okozni.”
(Kalkuttai Teréz anya levele G. Bushnak, és Saddam Husseinnek. 1991)
Vezetőnknek, Ferenc pápának az állásfoglalása is nagyon határozott: „A béke aktív erény, amely minden embert és az egész társadalmat elköteleződésre és együttműködésre hívja.” „Nem fáradunk bele annak ismétlésébe, hogy Isten neve soha nem igazolhatja az erőszakot. Egyedül a béke szent, a háború sohasem! Az erőszak minden hiteles vallásosság tagadása.” (Ferenc pp. a kairói béke-konferencián;) „Az alázat és a gyengédség az erősek erénye, nem a gyengéké.”
Ez a meggyőződésünk és ezen dolgozunk úgy nemzetközi szinten, mint a család-egyházakban. A békét először a személyek között igyekszünk megvalósítani. Arra törekszünk közösségeinkben, ami hitünk alapelve: „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak.”
Sulok Zoltán Szabolcs
muszlim hitoktató
Az iszlám olyan életvezetési kódex, amely az emberi létezés minden vetületére útmutatást ad. Ezen útmutatás legfontosabb elem az igazság követése, védelme és – ha szükséges – helyreállítása méltányossággal és könyörülettel. A hívők cselekvésének útmutatója Isten szava, a Korán, illetve Mohamed Próféta (béke legyen vele) útmutatása, a Szunna. A Korán és a Szunna kinyilatkoztatásával, illetve az annak megfelelő cselekedet előírásával kapcsolatban Allah azt mondta: „S ekképpen tettünk benneteket [Allah vallását tartó és Mohamed – béke legyen vele – tanítását követő muszlimokat] középúton járó [a legkiválóbb és a legigazságosabb] közösséggé, hogy tanúk legyetek az emberekkel szemben, s hogy a Küldött tanú legyen veletek szemben.” (Korán 2:143)
Az igazság és a középút követése az élet minden területén kizár mindenféle szélsőségességet (a túlzást ugyanúgy, ahogy az elhanyagolást). A probléma akkor merül fel, amikor valaki valamilyen ok miatt (frusztráció, tudatlanság, szegénység, megalázottság, a sátán sugallata stb.) eltér életének minden vagy csak egyes területein a Korántól és a Szunnától, s az iszlám tanításait saját lelkének kényével-kedvével helyettesíti, s azokat kezdi el követni, hirdetni, illetve az iszlám tanításainak eltorzításával igyekszik tetteit igazolni. Az ilyen emberről mondja Allah: „Bizony, sokan viszik tévelygésbe [az emberiséget] a vágyaikkal a tudatlanságon keresztül. A te Urad a legjobban ismeri azokat, akik áthágják [az ő parancsait].” (Korán:119)
Ezért az iszlám szerint a szélsőségesség minden fajtájára gyógyír a tudás, azaz visszatérés iszlám forrásaihoz (a Korán és a Szunna), illetve e forrásoknak megfeleő beszéd és cselekedet, azaz Mohamed Próféta (béke legyen vele) gyakorlatának követése. A tudás és a helyes gyakorlat fontosságára az emberek figyelmét felhívni, illetve ezeket tanítani tradicionális és teljesen új módszerekkel (akár egy televíziós reklámmal) is lehet, a lényeg az, hogy a módszer olyan legyen, ami képes megszólítani az embereket, és képes felébreszteni a helyes hitet és gyakorlatot azokban, akik eltértek attól.
Tornóczky Gusztáv József
hindu/vaisnava (Krisna-hívő) oktató, jógaoktató
Krisna őszinte és Vele önátadásban élő hívei a meghatározó és követendő példái az erőszak-ellenességnek és a vallási fanatizmus megszüntetésének. Aki összhangban él Istennel és békében önmagával, az a személy jót cselekszik minden körülmények között és ezen tetteit a környezete is észre veszi. Gyógyítóan hat mindenkire Isten odaadó híveinek a társasága. Az egyetlen eszköze a vallási erőszak megszüntetésének az önátadás gyakorlása Krisna felé – legyen úgy minden, ahogy Isten akarja velünk. Ez a teljes Istenre hagyatkozás megolvasztja a hívő szívét, aki megtapasztalja Isten nagyságát, jóságát és könyörületét. Az ilyen hívő megbocsájt minden őt ért kellemetlenséget. A Srímad-Bhágavatam egyik verse így szól: “Az Úr bhaktái (hívei) olyan türelmesek, hogy még ha rágalmazzák, becsapják, megátkozzák, megzavarják, semmibe veszik vagy megölik őket, akkor sem vágynak elégtételre” (SB. 1.18.48.). A Srímad-Bhágavatamban jó példa erre Ardzsúna személye, aki megkímélte saját gyermeke gyilkosának életét, jóllehet törvény szerint megölhette volna ezt a személyt. Ardzsúna Krisna társa és kedves barátja volt, aki teljesen átadta magát Neki. A valódi szeretetben nincs kettősség és megosztottság, hanem csak a szeretet mindenek felett.