Szexuális kapcsolat robotokkal? Isten tudja?

Szexrobotok? Micsoda? Tényleg erre van szüksége az embereknek? Hol van ebben a lélek? Mit szólnak ehhez a lélekkel foglalkozó emberek a lelkészek, a vallások tanítói? Most megtudhatja.

Az ember tényleg nagyon különös lény. A vágy meg aztán még különösebb dolgokat hoz elő belőle. Főleg az érzéki vágy – de azért a többit se becsüljük le. Az eszközhasználat volt az, ami egy bizonyos ponton kiemelte az embert az állatok sorából. Csodás dolgokat alkotott, meg persze szörnyűeket is. Létrehozta, majd folyamatosan tökéletesítette és tökéletesíti gépeit, alkotásait, most pedig már emberszerű lényeket hoz létre, robotokat. Azért, hogy… Miért is? Hát például azért, hogy segítsen neki a gyógyításban, a gyártásban, a bonyolult műveletek elvégzésében, segítsen a ház körül… és a hálószobában. Igen, eljutottunk odáig, hogy az ember megalkotta a szexuális szolgáltatásokat nyújtó emberszerű lényeket. Lehet megbotránkozni, elszörnyülködni, meglepődni, elítélni egy biztos, most már ilyen is van, ezt is megalkották és lesznek, akik használni is fogják. Nemrégiben megjelent írásaink már bemutatták a jelenséget és egy szakértő véleményét is, most pedig megkérdeztük a vallások tanítóit, ők vajon mit szólnak ehhez? Tudnak ehhez egyáltalán bármit szólni?

A konkrét kérdésünk így hangzott:

Mit szól ön ahhoz, hogy emberek robotokkal létesítenek szexuális kapcsolatot? Ez is Isten műve lenne? Van erre a jelenségre bármilyen válasza az ön vallásának?

(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)

Dobosy Antal
zen buddhista tanító

Az emberi élet, mint ahogy nagyon sok fejlett élőlény élete is a Földön, a szexualitáson, a nemi vágyon alapul. A másik nem iránti vágy hosszú távon az élet alapvető fenntartó ereje. Ezt az erőt tisztelni, megbecsülni és fenntartani szükséges. És mint minden olyan erőt, mely hatalmas energiával rendelkezik, kordában érdemes tartani. Egyetlen kultúra sem engedi meg, hogy ezt az erőt szabadjára engedjük. A mi vallásunk is fontosnak tartja, hogy a szexualitás korlátok között maradjon, kerüljük a paráználkodás formáit, és még fontosabb elkerülnünk azt, hogy más embereknek ártsunk szexuális kapcsolatunkkal.

A tudomány és a technika azonban jelentős változásokat hozott társadalmunkban. Olyanokat, melyeket nem is olyan régen még elképzelni sem tudtunk volna, és ma már valóságok. Egyre inkább el tudjuk fogadni az orvostudománynak a megtermékenyítéssel és a születéssel kapcsolatos, a modern tudományon alapuló módszereit. Így ma már lehetséges új élet megteremtése a szexualitástól függetlenül is.
Az emberiség ma olyan helyzetben van, amiben eddigi történelme alatt még sohasem volt. Több mint hétmilliárd ember él a Földön. Ez a tény felveti a szexualitással kapcsolatos értékrendünk átértékelésének szükségességét is. A szexualitással kapcsolatos értékrend az emberiség története alatt már eddig is sokat változott, gondolok itt a homoszexualitás, a pedofília, az önkielégítés és más a szexualitással kapcsolatos kérdések erkölcsi megítélésére. Várható, hogy a robotokkal való szeretkezés megítélése is jelentősen változni, alakulni fog.
Az emberi szexualitás nem pusztán a hormonok hatásán alapul. Nagyon jelentős a kulturális, a pszichikai és a tudati oldala is. A mi vallásunk a szexualitásnak és az erkölcsnek a tudati részét vizsgálja, és azt képviseli, hogy az erkölcsi megítélés, mint ahogy a vágyainkon való uralom is, nagymértékben tudatunktól, azaz tőlünk függ. Addig és annyiban vagyunk képesek megtartani emberi méltóságunkat, amíg és amennyiben a tudati folyamatainkat uralni és szabályozni tudjuk.

Fotó: Thinkstock.com

Kustárné Almási Zsuzsanna
református lelkész

Idézem az egyik cikket: „Rengetegen nem számolnak azzal, hogy a jövőben teljesen mások lesznek az elfogadott normák, mint jelenleg… Hamarosan az lesz a normális, ha robotokkal fogunk szexelni.”

Valóban erre vágyunk? Ezt kívánjuk a gyerekeinknek, unokáinknak? Egy értelem és érzelem nélküli világot, amelyben az „emberi tényező” nem számít többé?

Az ember vitathatatlanul okos, és az évezredek során olyan tudást halmozott fel, amely látszólag biztos alapot jelent az élethez. A fejlődésbe vetett hit azonban hamis világrendhez vezet – a „felnőtté vált” ember úgy érzi, nem tartozik senkinek semmiért felelősséggel. Ehhez az elvakult világnézethez meg is teremti a feltételeket, eszközöket. „A modern ember úgy gondolja, hogy az ő kora jobb, mint minden előző, s ezért büszkének kell lennie. A haladás mítoszából megszületik Hübrisz modern mítosza. S ha a modern ember nincs is feltétlenül meggyőződve arról, hogy a lelke a mennybe jut, még mindig büszkén mutat égbe törő felhőkarcolóira.”(Vásárhelyi Szabó László: In memoriam Montaigne)

A Biblia, és minden ősi, nagy vallás szerint azonban az ember nem Teremtő, hanem teremtmény, akinek feladata a világ rendjének őrzése és fenntartása. Amióta azonban ember az ember, legnagyobb kísértése az, hogy ezt az ősi rendet felszámolja, hogy önmagát Teremtője fölé helyezve, maga szabjon törvényeket, normákat. Ez az úgynevezett „hübrisz”, ami elbizakodottságot, gőgöt, önteltséget jelent. Ennek veszélyére figyelmeztet a Szentírás, de számtalan mítosz, archaikus tanítás is, úgy, mint a következő, rövid történet a Parasztbibliából:
„ Mikor az Isten megteremtette az embert, az ördög azt mondta, hogy ő is megteremti, úgy, mint az Isten. Azt mondja neki az Úristen:
-Teremtsd meg hát!
Azt mondja: Megteremtem!
El is kezdte, megformázta, ki is egyenlítette. Mikor meglátta az Úristen, hogy emberforma mán, azt mondja az ördögnek:
– Hát állítsd meg!
Azt mondja az ördög: Nem bírom! Ládd, hogy megformáztam!
– Hiszem, hogy van tehetséged a formát megtenni, de adjál bele lelket!
Azt mondja az ördög: Honnét?
– Ha teremteni akarsz, lelket is adj bele!
– Azt mán a segítséged nélkül nem tehetem!
Azt mondja az Úristen: Lelket az ördögnek nem adok, érd meg avval, akit magadnak formáltál!
Oszt abbahagyta: így nem szabad (az ördög) a lélekkel.”

Radnóti Zoltán
rabbi

Már a kérdés feltevése is bizarr…

Alapelv, hogy az egészséges szexualitás, Isten ajándéka két szerelmes ember számára, hogy ezáltal kapcsolatukat az érzelmek mellett érzékekkel is csodássá tegyék.

A Tóra leírja, hogy az Örökkévaló kezdetben egy embernek teremtette a férfit és a nőt, majd utána választotta szét őket férfivá és nőve. Innen van az a mélyről jövő lelki és testi igény, hogy a férfi és nő minden pillanatban vágyja ezt az újraegyesülést.
Ez a szexualitás alapja, a vágy, hogy ismét „egy testté” váljanak, mint a teremtés pillanatában.

A zsidó misztika kiemeli, hogy a szexualitás az ember életének egyetlen olyan élménye, ami által Istenhez hasonlatossá válhat. Ez az „isteni” élmény adja a nemi intimitás extatikus élményét, hiszen a szerelmesek olyasmit tesznek, amit Isten is tett: teremtenek.
Sajnos léteznek különböző ön- és közveszélyes szexuális abberációk. Az exhibicionizmustól kezdve a szadizmuson át, egészen a pedofíliáig, tucatnyi válfaja, amelynek egyetlen célja: a test – minden áron történő – kielégítése.

Ide tartozik, amikor valaki számára, akár kényelemből, vagy mert a „klasszikus” mód számára már nem elég izgató, bizonyos tárgyak válnak szexuális partnerré.

Természetesen ő nem esik szerelembe egy vibrátorral, egy plüssállattal vagy egy robottal, hanem ezeket a tárgyakat csupán arra használja, hogy önmaga számára szexuális élményt okozzon.
Ekkor kell belépnie a pszichológusnak vagy a lelkésznek (rabbinak) és mindenek előtt el kell mondania, hogy a szexualitás és az intimitás isteni ajándék és lehetőség, ám csak bizonyos körülmények megléte esetén tudja azt nyújtani az embernek, ami a benne rejtező valós és csodás isteni ajándék.

A szexualitás és az intimitás a test és a lélek különleges és egyedülálló találkozása. Két ember bizalma, szemérmessége, mértékletessége, önfeláldozása és elkötelezettsége.

El kell mondani, hogy az egyesülés fizikai gyönyöre csakis akkor lehet teljes, ha ott a szerelmes lélek gyönyöre is jelen van.
Ha a szexualitásból eltávolítjuk a lelket, és ha háttérbe szorul a bizalommal teli intimitás, akkor az egész olyanná válik, mint bármely más testi szükséglet, egy közönséges biológiai, génekbe programozott fajfenntartó „ténykedés”, ami egyszerű függőséggé válik, így állativá és ösztönlénnyé alantosítva az embert.

Már pontosan látjuk: egy látszólagosan ugyanolyan cselekedet képes bennünket az ég csillagai közé emelni, vagy akár a föld porába sújtani.
Végezetül ismét szeretném a Tóra szavait ideidézni: a Szentírás már az első pillanattól „megismerésnek” nevezi a párkapcsolatot. Csodásan fejezi ki a Biblia nyelve, hogy a „megismerés” szerves része a párkapcsolatnak: a „megismerés” bizalom a kölcsönös egybeolvadás és az egészséges szexualitás feltétele, ami csak ember és ember között létezhet.

Sulok Zoltán Szabolcs
muszlim hitoktató

Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Addig nem jön el a Feltámadás Napja, amíg nem láttatok olyan nagy dolgokat, amelyeket még nem láttatok soha és nem is gondoltatok rájuk.” Ennek alapján az élő embert hitelesen imitáló, intelligens robotok megjelenését az iszlám nem tartja lehetetlennek. Ugyanakkor ennek a vallásjogi megítélése olyan, mint bármely más újdonságé: egy lehetőség Allahtól, amit az ember vagy a jó elmozdítására vagy a romlás terjesztésére használhat, s ennek függvényében jutalmat (Paradicsom) vagy büntetést (Pokol) kap az Ítélet Napján. Így a robotok alkalmazására, fejlesztésére akkor kell törekedni, amennyiben könnyíti az emberek életét, elősegíti az igazság és a méltányosság érvényesülését. Ha igazságtalanságot, nehézséget és romlást eredményez (az emberek vagy egyes népek stb. számára), akkor kerülni kell mindaddig, amíg az igazságos használat feltételei nem biztosíthatók.

A robotok szexre használata nem változtat a dolog lényegén: ebben az esetben is önkielégítés történik, valódi partner imitálásával. Így az iszlám szerint erre a helyzetre az önkielégítésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

Az iszlám nézőpontja szerint az önkielégítés tilos és bűn. Allah azt mondja a Koránban: „és akik szemérmükkel [ön]megtartóztatók, kivéve feleségeiket vagy azokat, akiket jobbjuk birtokol.” (Korán, 23:5-6) Mohamed Próféta (béke legyen vele) házasságra ösztönözte a fiatalokat, illetve böjtölésre szólította őket, ha a házasságkötés akadályba ütközött.

Ugyanakkor az önkielégítés – a házasságon kívüli szexuális kapcsolathoz képest – a paráznaság enyhébb esete, s ha a két rossz közül kell választani, akkor a kisebb rosszat kell választani. Ugyanakkor ez esetben is az elkövetőnek éreznie kell tette súlyát, nem szabad kényelmes körülmények között csinálni és lehetőleg el kell kerülni a fantáziálást, a képek vagy videók nézését, mert ezek a „segédeszközök” – a pszichológia hatások miatt egyfelől függővé tehetik az embert, másfelől pedig olyan elvárásokat keltenek benne, amelynek a későbbi házastárs nem fog tudni eleget tenni.

Csatlakozzon az Isten tudja Facebook oldalához, hogy mindig az elsők között értesüljön a frissen megjelenő cikkekről! Kattintson ide és kedvelje az Isten tudja facebook oldalát!

Gandharviká Préma déví dászí (Szilaj Péterné)
vaisnava (Krisna-hívő) lelkész

Kamo ‘smi, azaz “Én vagyok az a nemi élet, amely nem ellenkezik a vallásos elvekkel” – mondja Krisna. (Bg.7.11) Nem tiltja, nem tagadja a szexuális életet, pusztán a józanész határai közé tereli. Akkor élj nemi életet, ha gyermeket szeretnél, erről szól ez a kijelentés.
Egy robottal való közösülés sehogy sem képes gyermekáldásban részesíteni az embert, legfeljebb nemi élvezetet tud nyújtani – korunk tendenciáit ismerve ezért sajnos teljesen reálisnak vélem a robotszex jövőbeni felívelő karrierjét. Egyrészt azért, mert a nemi együttlét általában már ember és ember között sem a leendő kisbaba utáni vágyakozásból fakad, hanem önmagáért való, és legtöbbször nem is szól másról, mint a testi kielégülésről. Másrészt azért, mert a trendnek megfelelően olcsó, kéznél van, gyors és garantált eredményt hoz.
Ha nemi vágyunkat a jövőben az emberről a lélektelen robot irányába fordítjuk, csak még inkább önmagunk ellenségeivé válunk. Jóllehet az abortuszok száma csökkenni fog, ám az ember egyre inkább elveszíti majd kapcsolatát a valósággal, ahogyan ez a jelenség a virtuális világba terelő kütyüknek köszönhetően már most is széles körben elterjedt.

A robotika térhódításával jó úton járunk afelé, hogy az ember, mint olyan, teljességgel értelmét veszítse ebben a világban, s a hedonizmuson és mértéktelen fogyasztáson kívül semmi értelmesre ne kelljen fordítania az idejét. Kiemelkedő intelligenciánk arra való használata, hogy a világot korlátlan uralmunk és élvezetünk alá hajtsuk és kihasználjunk mindent, amit csak lehet, oda vezetett, hogy lassan mindent elveszítünk, amit Istentől kaptunk – a természeti környezetet, az állatvilágot és végül úgy tűnik, magát az embert is. De hogyan fogjuk érezni magunkat, ha a jövőben nemhogy az érzelmeinkre, gondolatainkra nem lesz senki kíváncsi, de még a közelségünkre sem vágyik senki? Hogyan fogjuk érezni magunkat, ha egy problémamentes robottal helyettesítenek majd bennünket?