És mit szól Isten a fák kivágásához?

Régóta terveztük már megkérdezni a vallások tanítóit az egyre eszetlenebbül terjedő új, végzetes hóbort, az egészséges fák kivágásáról alkotott véleményükről, vallásuk témához kapcsolódó tanításairól. Kíváncsiak voltunk miként állnak a különböző vallások ezekhez a csodás élőlényekhez, akik születésük szempontjából biztosan jó sokat rávernek az emberre, nem mellékesen pedig a Föld lakosságának oly szükséges oxigén előállítói.

A konkrét kérdésünk így hangzott:

Mi a véleménye arról, hogy nagyon sokszor gazdasági, esetleg kényelmi okokra hivatkozva vágnak ki öreg, egészséges fákat?

(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)

Darvas István
rabbi

A fák különleges szerepét alátámasztja az alábbi megjegyzés, amely a talmudi kor nagy mesterétől, Johanán ben Zakkáj-tól ered: “ha éppen faültetéssel vagy elfoglalva, és azt mondják, hogy jön a Messiás, akkor előbb fejezd be az ültetést, és csak ezt követően menj fogadni Őt”. Ha valaminek ekkora értéke van, akkor természetesen gondosan kell bánni vele. A negyvenéves sivatagi vándorlás idején Izrael parancsot kapott, hogy építsen Hajlékot (Miskán) Istennek, az építkezés fontos parancsa volt: „Készíts deszkákat a hajlékhoz sittimfából, egyenesen állókká”! (26:15) Honnan voltak deszkák? Természetesen van magyarázat. „Jákob ültette azokat, mikor lement Egyiptomba így szólt fiaihoz: Fiaim! A későbbiekben góleszba (diaszpóra) kerültök, majd megváltásotok idején Isten azt kéri tőletek, hogy készítsetek Hajlékot számára. (Már most) álljatok fel, és ültessetek, hogy azon órán, mikor felszólít titeket a Hajlék elkészítésére, legyenek a (munkához szükséges fák előkészítve nektek”. Az idézett mondat más szempontból is fejtörésre késztette legjobbjainkat: „Miért (pont a) sittimfa (akácia)? A Teremtő a helyes útra (dereh erec) tanít minden nemzedéket. Ha valaki olyan fából kíván házat építeni, mely gyümölcsöt terem, emlékeztetni kell: a királyok Királya, aki mindent birtokol, mikor felmerült, hogy házat húznak fel Számára, ügyelt rá, hogy olyan fából készüljön, mely nem terem gyümölcsöt”. Ezt az elvet nem csak békeidőben, hanem háborúban is követni kellett, és erre már a Tóra figyelmeztet: “Ha ostromolsz egy várost hosszú időn át, harcolván ellene, hogy bevedd azt, ne pusztítsd el fáját, fejszét emelvén rá, mert ehetsz róla, de ki ne vágd azt, mert ember-e a mező fája, hogy ostrom alá jusson előtted? Csak azt a fát, melyről tudod, hogy nem gyümölcsfa, azt megronthatod és kivághatod, hogy építs ostromot a város ellen, amely háborút visel veled, amíg el nem esik.” (5Mózes 20:19-20) A szövegekből kitűnik, hogy a fákra vigyáznunk kell, és csak a legszükségesebb esetben szabad azokat kivágnunk.

Farkas Pál
buddhista tanító

A buddhizmus véleményét egyértelműen kifejezi a Buddha tanítását követő bhutáni koronaherceg és felesége nemes gesztusa. Gyermekük születését azzal ünneplik meg és teszik emlékezetessé, hogy további életet adnak, először az elültetett fáknak, azután az alattuk-rajtuk megtelepedő vagy enyhet kereső élőlényeknek, és ezáltal jó levegőt mindenkinek közel-távolban, hogy méltó módon élhesse az életét.
Tettükkel Asóka, a buddhizmus -3. században élt nagykirálya példáját követik. Asóka volt az első, aki kijelentette, hogy helyes tartózkodni az addig szokásos állatáldozatoktól; kórházakat és menhelyeket alapított, nem csak emberek, de állatok részére is; nem támogatta a szórakozásból űzött vadászatot; létrehozta a védett állatok listáját. Elrendelte, hogy az erdőket nem szabad értelmetlenül vagy élőlények pusztítása céljából felgyújtani. Kutakat ásatott és fák ültetését, hasznos gyógynövények telepítését rendelte el, emberek és állatok hasznára.
A Buddha körültekintő és emberközpontú gondolkodása nem feledkezett meg egyetlen lényről sem. A buddhista szerzetesi regula, a Pátimokkha négy nagy szabálya közül a harmadik magyarázata így kezdődik: „A szerzetes, aki a nagyobb felavatásban részesült, nem olthatja ki szándékosan semmiféle élőlény életét, még egy féregét vagy hangyáét sem.” Ugyanezért nem ürítenek vagy köpnek a szerzetesek élő növényre vagy élővízbe, és ez az egyik oka annak, hogy az esős évszak, a vassza idején, amikor a megéledő élet buján tenyészik, a szerzetesek nem vándorolnak, hanem a kolostorban maradnak.
A Buddha tanítása az embert helyezi a középpontba, mint olyan lényt, aki képes ráébredni az igazságra, felfedni a természet törvényeit, mert éppen ezen képessége révén válik alkalmassá arra, hogy lelkiismerete és felelősségtudata által minden élő és élettelen oltalma és védelmezője legyen.

Fekete-Fodor Kata
vaisnava (Krisna-hívő) teológus

Krisna szempontjából minden egyes élő fa megbecsülendő, hiszen az Ő teremtménye. Egy hívő szempontjából ezért a fakivágás kerülendő, mert élőlények elpusztításával jár. Ez alól csak az jelenthet kivételt, ha Isten szolgálata érdekében vagy az emberek életét fenntartandó tesszük – sérült fa eltávolítása, házépítés, fűtés stb., ezután is érdemes új fákat ültetni.
A fák a tudatlanság kötőerejében lévő élőlények, amelyek ugyanúgy lelkek, mint mi magunk, még ha magatehetetlen testtel is rendelkeznek. Az ökoszisztéma megteremtése Isten nagyszerűségének csodás példája. A fák sokkal többek illuzórikus szépségű növényzetnél – minden fafajnak meghatározott funkciója van. Az Amazonas őserdeje pl. bolygónk tüdejét jelenti – nem véletlenül, jól tervezetten!
Emlékezzünk a 2004-es szökőárra, mely óriási pusztítást végzett Srí Lankán, mivel a hoteltulajdonosok kivágták a partokon elhelyezkedő védelmi erdősávokat, hogy a turizmust felfejlesszék. Ezrek életével fizettek érte. Amikor valaki anyagi érdekből pusztítja el az Úr egy teremtményét, akkor valójában az Ő tökéletes rendszerében tesz kárt, s ezzel önmagának is árt, közvetlenül és közvetve is, a karma törvénye által. Legyen szó akár a Tulaszi növényről, amelyet a hívők szentként tisztelnek, vagy a banyan fákról Indiában, meg kell becsülnünk ezeket a természeti kincseket.
Amikor a fauna védelméről beszélünk, akaratlanul is belefutunk abba a problémába, hogy az ember a hamis egó által tévesen úgy gondolja, hogy az ökoszisztéma csúcsán áll, a növényeket pedig gyakran tárgynak tekinti. Ezt tapasztaljuk akkor is, amikor egyes emberek úgy nyilatkoznak, hogy elkötelezett állatvédők – kutyák vagy cicák iránt – de ha már tehénről, vagy halról van szó, akkor ezeket lelkifurdalás nélkül megölik és megeszik. Anyagi világunk, minden borzalmával együtt, egy tökéletes teremtés része, amelynek mi, emberek nem urai és bírái, hanem csak (ki)használói és (hálátlan) vendégei vagyunk. A környezet védelméhez az egó helyét az alázatnak kell átvennie.

Csatlakozzon az Isten tudja Facebook oldalához, hogy mindig az elsők között értesüljön a frissen megjelenő cikkekről! Kattintson ide és kedvelje az Isten tudja facebook oldalát!

Nagypál Szabolcs
római katolikus teológus

A növények a létrendi alá-fölérendeltségben (mely megfelel az élettan törzsfejlődési beosztásának, rendszertanának) az ásványok s állatok közt helyezkednek el, az élőlények megalapozásaként. Kapcsolatuk az élettel egészen sajátos, közvetlen, sokoldalú; gondoljunk csak az ivartalan szaporodásra.
Az embert Isten egy kertbe teremti bele; fönséges látványt nyújtó és tápláló fákat sarjaszt a számára, s az egész rendezettség közepére helyezi az élet fáját, meg a jó és rossz megismerésének fáját.
Míg az összes fa gyümölcsének élvezetére fölhatalmazza az embert, ez utóbbi fa megtapasztalásától óva inti. Jobb lett volna a jó s rossz megkülönböztetését, s így magát a rosszat nem ismernie, de az ember nem így döntött.
Az élet fájáról pedig már nem is tud enni az ember, mert Isten eltávolítja a kertből. A keresztény istentapasztalat szerint az örök élet fájának gyümölcsét a legjelentősebb isteni beavatkozás, Jézus Krisztus élete s halála nyújtja végül az embernek, s a keresztfa gyümölcsének életünkbe emelésére Isten minden embert meghív.
Az ember megteremtésekor Isten táplálékul neki ajándékoz minden magot termő növényt s gyümölcsöt érlelő fát. Nincs olyan vallási megalapozású (sem másmilyen) étkezési erkölcstan, mely a gyümölcsök megevését erkölcsi okokból tiltaná: a gyümölcs a fa ajándéka az állatoknak s az embernek.
Dániel próféta álomfejtése szerint a sikerült emberi személy is lehet fönséges kinézetű, magas és erős fa, melynek teteje eléri az eget, s az egész Földön látni lehet; bőséges gyümölcse táplálékul szolgálhat minden élőlény számára, lombkoronája pedig védelmet nyújthat az alá húzódóknak.
A fa tehát erőteljes jelkép, ugyanakkor a Föld kertjét az ember gondozza, felelősen ültetve s vágva ki fákat. A fát fölhasználja alapanyagnak vagy tüzelőnek, fokozódó tudatossággal ügyelve azonban arra, hogy az erdőknek kulcsszerepe van a földi élet egészének fönntartásában.

Dr. Shubail Mohamed Eisa
muszlim hitoktató

Az iszlám szerint a Földön található látható és rejtett javak az ember számára lettek teremtve. Allah azt mondta: „Ő az, Aki megteremtette számotokra mindazt, ami a Földön van.” (Korán, 2:29), ugyanakkor Allah felelőssé tette az embert mindazért, ami a Földön van. Allah azt mondta: „Ő hozott létre titeket a földből, és rátok bízta annak felvirágoztatását.” (Korán 11: 61). Ennek értelmében az öreg, de egészséges fák kivágásáról az embernek e felelősség tudtában kell döntenie. Ha a fa kivágására tényleg szükség van, azaz nem fényűzést vagy pazarlást szolgál, akkor megengedett, ellenkező esetben a fát nem szabad kivágni.
Ugyanakkor a szent helyeken (Mekka és Medina területén) lévő fák kivágása tilos, bármilyenek legyenek is a körülmények, amennyiben ezek a fák „maguktól” nőttek, s nem ember ültette őket. Ellenkező esetben kivágásuk megengedett, ha ez szükséges. Az iszlámban ugyanakkor nincsenek szentként kezelt fák, de a fák indokolatlan kivágása tiltott dolog és a vallásjog a romlásokozás kategóriájába sorolja azt. Allah azt mondta: „és ne okozzatok romlást [pusztítást] a Földön, annak helyreállítása után.” (Korán, 7:56). Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Az a muszlim, aki egy növényt ültetett, jutalmat kap a túlvilágon minden emberért, állatért és madárért, aki eszik abból (annak gyümölcséből).” (al-Bukhári, Muszlim).