Jelek, szimbólumok és a vallások válaszai

Ez alkalommal a különböző mágikus szimbólumokról, csodatévő talizmánokról kérdeztük meg a vallások tanítóit. Kíváncsiak voltunk, hogy mit mond a vallásuk a sokak által használt, mások által pedig kinevetett jelekről, szimbólumokról. Kérdésünket a 24.hu-n megjelent, a londoni Towerben nemrég felfedezett jelekről szóló cikk ihlette.

A konkrét kérdésünk így hangzott:

Mi a véleménye a különböző mágikus erejűnek mondott jelekről, szimbólumokról? Létezik az ön vallásában bármi hasonló?

(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)

Kustárné Almási Zsuzsanna
református lelkész

„Az ember lényegi, elidegeníthetetlen része a kultúrateremtés és a szimbólumalkotás képessége. Biológiai értelemben emberi specifikumnak is nevezhetjük.” (Újvári Edit. Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák a magyar kultúrából.) Azt jelenti ez, hogy az ember minden tárgyat, jelenséget, környezeti tényezőt felruházhat többletjelentéssel, azaz szimbólummá alakíthatja azokat. „Valójában az egész világmindenség potenciális szimbólum” – állapítja meg Aniela Jaffé pszichológus.

Minden korszak embere – egészen az őskortól napjainkig – megalkotja a maga szimbólumrendszerét, mely segíti a világban való eligazodásban. Természetesen ezeknek nagy része egy idő múlva érthetetlenné, anakronisztikussá válik – ma már nehezen értjük meg az ősi kultúrák, vagy akár nagyszüleink „szimbolikus nyelvét”.

Vannak azonban olyan szimbólumok, amelyek egyetemes jelleggel bírnak, és korszaktól függetlenül léteznek. Ilyenek a vallásos tapasztalatokhoz kapcsolódó jelképek, amelyek olyan mély igazságokat jelenítenek meg, amit az ember nem tud szavakba foglalni.

„ A szimbólum így kiteljesedett értelmében metafizikai – természeten túli – igazsághoz vezet el, vagyis a hétköznapi, -fizikai, materiális – valóságon túl megélhető igazságról szól.” (Faragó Ferenc: A szimbólumok ereje.)

A keresztyénség is óriási szimbólumkinccsel „rendelkezik”, melyek a kezdetektől napjainkig élnek és hatnak. Természetesen a református felekezet is ismeri és elismeri ezeket, de tárgyiasult formájukban nem épültek be sem az istentiszteleteink liturgiájába, sem a kegyességi gyakorlatunkba (pl. kereszt, feszület, szentképek, stb.) Különösen nem beszélhetünk ezeknek mágikus használatáról (mely tulajdonképpen az egész keresztyénségtől idegen). A mágikus gondolkodás ugyanis azt jelenti, hogy a dolgok és jelenségek között ok-okozati összefüggés van, azaz bizonyos eszközökkel, cselekedetekkel befolyásolható a világ menete.

Hitünk szerint a bennünk lezajló változásokat nem lehet tárgyakkal, jelekkel „kieszközölni”, de lehet imádságban kérni és elfogadni. A szimbólumok, jelek, jelképek azonban segíthetnek a dolgok megértésében, Isten üzenetének feltárásában, hatással vannak ránk, és ahogy Faragó Ferenc megfogalmazza „harmóniát, egységet sugallnak, kevés, de mély és érthető információt adnak, semmi törvénytelen nincs bennük, statikusak és megalapozottak, mélységeket és magasságokat nyitnak meg, nem akarnak jóllakatni, de remek ízeket tálalnak.”

Radnóti Zoltán
rabbi

Bár bibliai eredetük nincsen, ennek ellenére a zsidó hagyomány mélyrehatóan foglalkozik a talizmánokkal, amiket a 2 évezredes Talmud – arameus nyelvén – káméának hív. A szó jelentése: „odakötni” vagy „kicsi betű”.

Azaz ezek a talizmánok személyhez kapcsolódó kegyszerek voltak és az volt a céljuk, hogy Istent vagy a védőangyalokat valamilyen egyéni célból lehozza az emberek közé, és a káméát hordó embert megóvja az emberi ártástól, a szülő asszonyt a fájdalmaktól, stb.

A zsidó hagyomány oly nagy erőt tulajdonította káméának, hogy a talmudi rabbik még szombat napján is megengedték káméá-nyaklánc hordását, feltéve, ha azt professzionális készítő írta meg. Ezeken a kis papírokon általában angyalnevek, imák vagy szentírási versek voltak.

Fontos megjegyezni, hogy a középkor talán legnagyobb rabbija, Rambam (1135-1204) – annak ellenére, hogy ő maga nem hitt benne –, mégis megengedte, hogy az emberek hordják, mert a káméá hátha segít nekik.

Ez a döntés egyik oldalról megdöbbentő pszichológiai érzékenységet mutat, másrészt a placebo gyógyítás egyik első forrása.

A 16-18. századi kabbalisták is megosztottak a talizmán kérdésében. Ám vannak, akik a mai napig is vallják, hogy az angyalok segítségét káméával lehet erősíteni. Korunk egyik legismertebb talizmánkészítő rabbija Jichák Kaduri (1898-2006) volt. A legismertebb káméákról szóló könyv a „Ráziel hámálách”, ami egy Ráziél nevű angyalról szól, aki átadta a talizmánok misztikus ismeretét Ádámnak, az első embernek, aki ezt továbbadta Noénak és így tovább.

Itt meg kell említeni, hogy sokan azt gondolják, hogy a zsidó házak ajtaján és kapuin található, díszes tokban lévő tekercs, a mezuza is valamilyen mágikus tárgy. Ám ez tévedés, mert a mezuza egységes szertartása – ellentétben a szubjektív káméával, tórai parancsolat. A mezuza – többek között – arra emlékeztet, hogy a zsidó otthonokat Fennvaló védi, és mi minden pillanatban Őrá emlékezünk.

Napjainkban a Közel-Kelet majd’ minden boltjában kapható a hámszá nevű talizmán, ami egy lefelé fordított tenyér. Üzenete egyszerű: tartsa távol az ártó szemeket a viselőjétől.

És nincs új a nap alatt…

Izraelben, a 2000. évi választási törvény 122. fejezetében legfeljebb 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetheti azt, aki egy káméá átadásával akar valakit befolyásolni, hogy szavazzon, vagy, hogy ne szavazzon.

Azaz a bő két évezredes zsidó káméá-kultusz élt, él és élni fog, és büszkén vallják a Talmud mondását, külső mágikus erő (mázál) nem tehet kárt a zsidó népben!

Dr. Shubail Mohamed Eisa
muszlim hitoktató

Az iszlám hitben nincs helye a különböző mágikus erejűnek mondott jeleknek, szimbólumoknak, mert senki más nem véd meg a rossztól, vagy hárítja el a csapást, csak és kizárólag a Magasságos Isten! A muszlimok nem hiszik, hogy védő vagy szerencsehozó szerepe lehet bármiféle amulettnek, talizmánnak vagy kabalának. Egyszer a Próféta (béke legyen vele) látott egy férfit, akinek a kezén egy réz gyűrű volt. „Mi ez?” – kérdezte. Megóv a gyengeségtől – válaszolta a férfi. A Próféta (béke legyen vele) erre azt mondta: Vedd le, mert ez csak a gyengeséged növeli! S ha úgy halsz meg, hogy ez a kezeden van, akkor nem fogsz boldogulni [a túlvilágon].” (Ahmed)

Az iszlám tanítása szerint bűn, ha valaki hisz abban, hogy bizonyos tárgyak és eszközök a boldogság okai lehetnek, képesek szerencsét hozni, vagy az ártó hatásokat eltávolítani. Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Aki amulettet visel, annak Allah nem teljesíti azt, amit elvár” (Ahmed). Sőt még nagyobb bűnt követ el az, aki abban a hitben viseli ezeket, hogy e tárgyak maguk hoznak szerencsét, vagy távolítják el a rosszat. Hiszen ez olyan, mint Isten mellé társat állítani a védelemben és az elrendelésben.

Omar (Allah legyen elégedett vele), a második kalifa, szavai híven tükrözik, hogy pl. egy kőnek mennyire nincs jelentősége az ember sorsára az iszlámban. Omar így szólt, miután megcsókolta a Fekete Követ a Kába sarkában: „Én tudom, hogy te csak egy kő vagy, nem segíthetsz, és nem árthatsz nekem semmit, és ha nem láttam volna a Prófétát ekként cselekedni, én se tennék így.” (al-Bukhári 1610)

Tornóczky Gusztáv József
hindu/vaisnava (Krisna-hívő) oktató, jógaoktató

A vaisnava szentírások két fő alapművében, a Bhagavad-gítában és a Srímad Bhágavatamban nem esik szó különböző mágikus jelekről, hogy azokat használják a hívők mint ajánlott és a lelki életüket segítő eszközöket.

A hindu hagyományban ugyanakkor több mandalát, valamint különböző jelet és ábrát találunk, amiket kedvezőnek tartanak az ember életének különböző területeire nézve. Az Isten iránti tiszta szeretet elérését szem előtt tartva viszont ezek nem annyira lényegesek. Semmi sem pótolja az ember őszinte istenkeresését és az igazság megismerése iránti vágya által vezérelt tetteit. Krisnát egyszerű, őszinte és szívből jövő szavakkal és tettekkel is el lehet érni – hiszen Isten maga a szeretet, és Őt az élőlény szeretete vonzza, ami nem kapcsolható semmiféle misztikus jelhez vagy bármi máshoz. Krisna azt mondja a Bhagavad-gítában: “Ha valaki szeretettel és odaadással felajánl Nekem egy levelet, egy virágot, egy gyümölcsöt vagy egy kevés vizet, Én elfogadom azt” (Bg 9.26.). Sríla Prabhupáda, modern kori vaisnava szent, a következőket fűzi hozzá két helyen e vershez: “Ez a folyamat annyira könnyű, hogy akár egy levelet vagy egy kis vizet, vagy egy gyümölcsöt is felajánlhatunk a Legfelsőbb Úrnak igaz szeretettel, s az Úr örömmel elfogadja azt” és egy másik helyen írja “Az odaadó szolgálat folyamata nagyon csodálatos, s boldogan végezhető. Isten csak a szeretetet fogadja el, amivel felajánlunk Neki valamit”. Nincs más csak a tiszta, őszinte szeretet az élőlények és Isten között, ami mindenre megoldás. Krisna azt is megígéri a Bhagavad-gítában, hogy őszinte híveiről gondoskodik, megvédi őket és még arra is bíztatja barátját, Ardzsúnát, hogy hirdesse bátran: “az Én hívem nem vész el soha”.

Végh József
buddhista tanító

Buddha hagyományában minden okok és feltételek gyümölcse, amelyet a megvilágosodott lények közvetlenül látnak, akik tudatát még szennyeződések takarják, a szétszórtságtól még nem képesek a kapcsolatokat észrevenni, azoknak Buddha különböző tanításai segítenek felismerni az összefüggéseket. Ezt a feltételrendszert első sorban, a leegyszerűsítve „függő keletkezésnek” nevezett útmutatás tárja fel. A hétköznapi ember ezt is nehezen érti, de tudja, hogy amikor valami ismeretlen jelenséggel találkozik, ismeretlen erők hatását érzi, akkor ezek segítségével maga kereshet magyarázatot. Vagy, ha nem találja meg, a segítségükkel tudunk rákérdezni a problémákra, például egyes szimbólumok jelentésére, amelyeket álmainkban láttunk, vagy a mindennapi életünk különböző területein, látszólag megmagyarázhatatlan módon megjelennek.

Azok a szimbolikus formák, amelyek mögött nagy erőket sejtünk, e szerint a tanítás szerint nem igazán különböznek azoktól a tárgyaktól, amelyekkel nap, mint nap találkozunk, mert azokban sem pusztán az anyagot látjuk, hanem arra figyelünk, hogy megjelenésében, abban a formában, amelyben elénk áll, milyen szándékok testesülnek meg. Milyen üzenete van a számunkra, hiszen semmi sem kerül oda magától, valakinek oda kellett tennie, létre kellett hoznia az adott tárgyat. Ha ezt megtanuljuk figyelni, jobban értjük az álmainkban felbukkanó szimbólumokat is.

Amikor így nézve a világot, olyan jelenséggel találkozunk, amelyekben úgy érezzük, hogy sok szándék sűrűsödött össze, közös karmáról beszélünk. Vagyis a tettek és következményeinek bonyolult láncolatát sejtjük, feltételezzük, amelyet nem könnyű megérteni, inkább csak érezni lehet. De mindenképpen egy másik tudatos lény áll, akivel, ha másként nem, ezen a jelzésen keresztül tudunk kommunikálni.