Teremtett-e Isten földönkívülieket is?

A Marson felfedezett – esetlegesen valaha létezett – életre utaló jelekről szóló híradások apropóján kérdeztük meg a világvallások képviselőit.

A konkrét kérdésünk így hangzott:

Az ön vallása tesz említést Földön kívüli életről? Ön szerint létezik élet ezen a bolygón kívül is?

(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)

Madhupati dász (Mérő Mátyás)
vaisnava (Krisna-hívő) lelkész

A védikus szentírások szerint az anyagi világot öt „durva fizikai” elem: a föld, víz, levegő, tűz és az éter, valamint három „finom fizikai” elem: az elme, intelligencia és a (hamis) egó alkotja. Ezek az elemek építik fel a 8,400,000 féle faj testformáit. A védikus szentírásokból (például a Srímad-Bhágavatamból) azt is megtudhatjuk, hogy a világegyetemben minden égitesten van élet, még a Napon is, és a testformák követik az adott égitesten domináns védikus elemet: minthogy a Nap tömegét legfőképpen a tűz elem alkotja, az itt élők teste is tűzből van.
A védikus világképben középtájon helyezkednek el a Föld típusú bolygók, lent az alsó bolygórendszerek, és fent a mennyei bolygók. A lelkek testük halála után tetteik és vágyaik eredőjeképpen születnek meg földi, alsó vagy mennyei bolygón, emberi, állati vagy növényi testben és kapnak a bolygónak megfelelő elemekből álló testet.
Az élet jelenlétét a Földről ismerős anyagok jelenlétéhez, például a metánhoz kötni leszűkítő értelmezés, mivel a megtestesült élőlény esetében elsődleges a halhatatlan, nem anyagi természetű lélek jelenléte, és csak másodlagos a testforma, amelyet az adott születésben használ. Az ilyen kiindulású kutatás legfeljebb olyan kérdésekre adhat választ, hogy van-e, lehetséges-e földi típusú élet egy adott bolygón. A tágabb értelmezés szerinti kutatást ugyanakkor korlátozza, hogy a ma bevett módszerek bármennyire is rafinált konstrukciójú műszereket alkalmaznak, alapvetően fizikai érzékszervi észlelésre alapozódnak, amely eleve tökéletlen. Jóval megbízhatóbb és teljesebb információkhoz juthatunk, ha Ahhoz fordulunk, Aki az egészet kitalálta és velünk megosztotta a szentírásokban: Istenhez.

Napkitörés. Fotó: MTI/Nasa

Oláh Miklós
görögkatolikus lelkész

A keresztény világnézet nem zárja ki a Földön kívüli élet lehetőségét, de gyakorlatilag nem is foglalkozik ezzel a kérdéssel. A kinyilatkoztatás nekünk van „címezve”, a földi embereknek. Megfigyelhetjük, hogy a Biblia nem ad tudományos felvilágosítást, az ez irányú kutatásokat, felfedezéseket ránk bízta. Ahogy tágult az emberiség látóköre, úgy ismerte fel a Biblia addig fel nem fogott, észre nem vett, vagy félreértett üzeneteit, távlatait. Valamikor úgy vélték, hogy a Föld a mindenség középpontja, hiszen itt történnek, nyilvánulnak meg Isten cselekedetei. Amikor rájöttünk, hogy a Föld csak egyike a Kozmosz milliónyi tagjának, akkor nyílt meg a szemünk a Gondviselés csodáinak, Isten irántunk való szeretetének, alázatának a távlataira, ahogy megközelít minket. A tudomány is segít nekünk egyrészt Istennek magának, másrészt műveinek megismerésében.

Egyes hírek szerint Ferenc pápa állítólag a világ egyik legfontosabb nyilatkozatára készül a földönkívüli életről és annak teológiai következményeiről. Ez is tanúsítja, hogy egyházunk nem zárkózik el az újabb távlatok megnyilvánulásaitól, és keresi az ahhoz való, megfelelő viszonyulás módját. Kétségtelen, hogy volt idő, amikor a Biblia üzenetét természet-tudományos tényekként értelmezték, de aztán túlléptünk ezen a kezdetleges állásponton, és felismertük, hogy a hit és a tudomány se nem azonosak, se nem egymást kizáró tényezők, hanem – egymással párhuzamosan haladva – kiegészítik egymást.

Vallásom egyértelműen nyilatkozik a „Földön kívüli életről”, amikor Istenről és a testnélküli lényekről (angyalokról) szól. Ezeken kívül azonban nem foglalkozik az érintett témával. Engem sem izgat a kérdés, rábízom téma tudományos szakértőire.

Fotó: MTI

Radnóti Zoltán
rabbi

Mindenekelőtt tisztázzuk le, nem az ember az egyedüli tudatos lény a világban! Az állatok is éreznek fájdalmat, ezért az egész világra (sic!) vonatkozó talmudi tilalom, az állatkínzás tilalma. Ám lépjünk tovább a Földön, tudatos lényeket keresni!

Rengeteg leírás található a Héber Bibliában olyan angyalokról, akiknek képességei messze túlmutatnak a miénken, és – többek között – a középkori filozófus és törvénytudó Maimonidész és persze mások is írnak tudattal bíró égi lényekről, és nem csak allegorikus értelemben.

Nézzük meg egy érdekes forrást, amelyek utalhat arra, hogy van élet a Földön kívül! Debóra prófétaasszony győzelmi dala a Bírák Könyvének ismert része. Itt található ez a mondat: “Átkozzátok Mérózt – szól az Örökkévaló angyala – átkozva átkozzátok lakóit” (5:23)

„Hol van Meroz és kik a lakói?”, tették fel a kérdést a bölcsek! A Talmud úgy magyarázza: Meroz egy csillag vagy bolygó. És a lakói eljöttek, hogy segítsék a zsidókat, amint az a megelőző versben is olvasható: “Egekből harcoltak, a csillagok pályáikból harcoltak Sziszera ellen”.

Mi a különbség a földi ember és az esetleges földön kívüli lény között?

Az ember egyedisége nem az, hogy mi tudunk vagy érzünk, ám ez a „tudat” teszi lehetővé, hogy jó vagy rossz döntéseket hozzunk, és meg is tudjuk különböztetni azokat, azaz tudunk disztingválni.

És ezek földön kívüli lények értelmesek (intelligensek)?

Térjünk vissza a zsidó hagyományhoz! A Tóra akképpen határozza meg az értelmet, hogy valaki képes döntéseket hozni a saját szabad akaratával. A vallásban a szabad akarat meg csak akkor lehetséges, ha van Tóra (azaz isteni akarat), aholis a Teremtő felajánl a teremtményeinek több lehetőséget, hogy válasszák ki a nekik megfelelőt.

Ám Tóra csak egy van, és az a Földön lett átadva az emberiségnek (és az egész világnak). A Tórában egyértelműen a Föld bolygóra szóló törvények vannak, és mivel nem lehet két Tóra, azaz – ezen logika alapján – , nem lehetséges, hogy más bolygón is az emberihez hasonló szabad akarat létezne. Ez nem zárja ki, hogy bárhol léteznek Istennek alárendelt élőlények, de az már egy más típusú életforma lenne.

Nem véletlenül, a cikk elejében leírt „angyal” szó héberül: „máláh”, ami küldöttet jelent. Ez arra utal, hogy ők kizárólag egy – neki megparancsolt – küldetésben járhatnak el.

Ezeket az intelligenciákat keresnünk kell továbbra is, mert ha azt mondjuk, hogy nem léteznek, ezzel határt szabnánk az Örökkévaló képességeinek, és ezt az Ő teremtményei nem tehetik meg.

Fotó: Thinkstock

Sulok Zoltán Szabolcs
muszlim hitoktató

Az iszlám szerint Isten teremtette a világegyetemet és mindent, ami abban található, ahogy a Koránban áll: „Allahé [mind]az, ami az egekben és a földön van és [mind]az, aki közöttük van. Megteremti, amit akar. Allah mindenek fölött   hatalmas.” (5:17). Továbbá Isten azt is mondta a Koránban: „És olyasmit [is] teremt, amiről nem tudtok.” (16:8). A fenti idézetek alapján egyáltalán nem kizárt az élet lehetősége az univerzum más bolygóin, de mivel a Korán nem foglalkozott a kérdéssel, az ember túlvilági boldogulása szempontjából ez a téma közömbös.

Az iszlám ugyanakkor nem tiltotta meg az embernek, hogy felfedezze az univerzumot, megismerje annak csodáit vagy kutassa Allah birodalmát a földön vagy az égben, hanem ösztönözte is erre az emberiséget: „Az éjszaka és a nappal váltakozásában és [mind]abban, amit Allah teremtett az egekben és a földön, jelek vannak az istenfélő nép számára.” (Korán 10:6). A világegyetem kutatásakor azonban két dologra feltétlenül figyelemmel kell lenni: az idő és a pénz befektetésével mit tudunk nyerni a föld és az emberiség számára. Az iszlám szerint az ember helytartónak teremtetett a földre. Ezért amíg a földön jelentkező problémákat nem orvosolta (ami kötelessége, hiszen erről fog számot adni Isten előtt), addig nem tanácsos túl sokat befektetnie az űrkutatásba, ami egy lehetőség Isten jeleinek jobb megismerésére.

Ezért az iszlám szerint a földönkívüli élet kutatásánál sokkal fontosabb az, hogy minden ember biztonságban és igazságos vezetés alatt élhessen, jusson neki étel, ruha és legyen fedél a feje fölött. Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Az emberek közül Allah a legjobban szereti azt, aki a leghasznosabb az embereknek.” (Szahihul-dzsámi 176)

Fotó: Thinkstock

Végh József
buddhista tanító

Buddha idejében, Indiában a mai globális szemlélettől gyökeresen eltérő képet alkottak a világról. Ahogyan az európai antikvitás elképzelése is nagyon más volt, mint a mai embereké. Buddha tanítása a belső út, a befelé forduló figyelem tudatot megtisztító, emberségünket felszabadító útja.

A külső jelenségek csak a belsőkkel való kölcsönhatásukban érdekesek. (Ugyan melyik külső vagy belső jelenség ne lenne kölcsönhatásban egymással?)

Az indiai mítoszok, buddhista mesterek életéről szóló történetek nagyon sok számunkra elképzelhetetlen lényről beszélnek. Ezekről Buddha azt mondja, hogy végső soron tudatunk szülöttei, belső energiáink megjelenései az elemek háromdimenziós kivetítő ernyőjén.

Az emberi élet létrejötte előtt a világ közös szándékaink létrehozta keretében a bolygók és a csillagok is megfeleltethetők bizonyos lét- és tudatállapotoknak. A meditációban elérhető lecsendesedett és összeszedett tudat közvetlenül képes kapcsolatot teremteni más lények tudatával, függetlenül azok testi megjelenési formájától. De érzékelni csak a hozzánk hasonlóakat tudjuk. Kommunikálni is csak velük vagyunk képesek. Gyakran egyszerűen észre sem vesszük ezeket az életformákat, mert vagy túl kicsik, vagy túl nagyok hozzánk képest.

Másrészt a minket közvetlenül körülvevő külső környezet anyagi és tudati szintű ismerete nélkül nem sokat tudunk kezdeni más eltérő életformákkal. Hány és hány állat és növényfaj pusztult ki a Földön, még mielőtt észrevettük volna, tudomást vehettünk volna, akár hétköznapi, akár tudományos szinten a létezésükről?

A meditációban mindent előzetes feltevések és ítéletek nélkül igyekszünk megfigyelni, hogy megmutathassák a mögöttük rejlő szándékokat, energiákat. Ezzel nyitottak maradunk minden tudati megnyilvánulásra.

Fotó: Thinkstock