Mi a jó házasság titka?

Egy, a hosszú házasságok témáját kutató cikk, illetve a házasság és az együttélés előnyei közötti különbségre rávilágító írás kapcsán kérdeztük meg a világvallások képviselőit.

A konkrét kérdésünk így hangzott:

Mi a hosszú és jó házasság titka? Esik erről szó az Ön vallásában?

(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)

Farkas Pál
buddhista tanító

A Buddha igen gyakorlatias tanító volt, aki több alkalommal is rámutatott, hogy csak a szenvedésről és a szenvedés megszűnéséről, megszűntetésének lehetőségeiről tanít, és mi lehetne nagyobb szenvedés, mint egy rossz házasság. Ezért azután a számos tanács között, amiket a Magasztos a világi embereknek adott, megtalálhatjuk azokat az útmutatásokat is, amelyek a házasembereknek szólnak.

Általánosságban a Buddha a kiegyensúlyozott családi élethez a következő fontos tulajdonságok művelését ajánlotta: bizalom, erény, nagylelkűség és bölcs megértés, valamint jó barátok társasága. A családos embereket arra biztatta, hogy kerüljék a másoknak ártalmas, helytelen életmódot, a kitartó fáradozással jogosan szerzett vagyonnal pedig jól sáfárkodjanak, gondosan őrizzék, tegyenek félre készletet a rossz időkre, családjukkal pedig éljenek kiegyensúlyozottan, a vagyonuk szabta határokon belül. Legyenek nagylelkűek családjukkal, rokonaikkal és őseikkel, bőkezűek jóbarátaikkal és vendégeikkel, tegyenek felajánlást az érdemes papoknak, remetéknek és istenségeknek.

A világiak helyes életmódját bemutató Szigálaka szutta így rögzíti a férj és feleség egymás iránti kötelezettségeit: „A férj öt módon szolgálja feleségét…:tiszteli; nem szidalmazza; nem hűtlen hozzá; hatalmat ad neki; és ellátja ékszerekkel. A feleség, akit férje így szolgál…, mindezt öt módon viszonozza: megfelelően szervezi a munkáját; kedves a szolgálókhoz; nem hűtlen; megőrzi a készleteket; hozzáértő és szorgos minden teendőjében.”

Biztos vagyok benne, hogy ezek az ősi jótanácsok időtállóak, és aki megszívleli, ma is boldogan és elégedetten élhet házastársával.

Oláh Miklós
görögkatolikus lelkész

Manapság körültekintőbben vásárolunk kocsit magunknak, mint amilyen körültekintéssel házasodunk. Hogyan lehet a házasságra felkészülni?

A jegyesek dolga az, hogy felépítsék a szerelmet, a házasoké pedig az, hogy fenntartsák. Ne csak az esküvőre, de a házasságra is készüljenek fel!

Még autót vezetni sem lehet másképpen, csak ha hivatalos gépkocsivezetői oktatáson vett részt, és vizsgát tett az ember. Lehetetlen, hogy ugyanezt a házasság esetében nem tartjuk természetesnek! A fiataloknak meg kell tanulniuk szeretni, ami egyrészt a saját maguk odaajándékozását, valamint a másik elfogadását jelenti.

Időt és kedvet kell szánni a lelki szerelem fejlődésére is. Nagyon sok megismerni való van a másikban. Rengeteget kell beszélgetni, kirándulni, közös élményeket szerezni. Ez a megismerési folyamat segít abban is, hogy később is mélyen tudják majd, ki mit szeret, kinek mi a jó. Hiszen a házasságban is megmarad az önzetlenség elve: nem a magam örömét, hanem a másikét keresem, őt próbálom kielégíteni minden területen. Ez a jó házasságnak a kulcsa.

„Urunk, mindennapi szeretetünket add meg nekünk ma” – ezt az imát javasolta Ferenc pápa a világ jegyespárjainak. „Kedves jegyespárok, ti arra készültök, hogy együtt növekedjetek, együtt építsétek ezt a házat. Nem akarjátok a házat a futóhomokhoz hasonlító érzésekre építeni, amelyek jönnek és mennek, hanem az igazi szeretet sziklájára alapozzátok, amely Istentől jön. A család ebből a szeretet-tervből születik, amely növekedni akar. Ne hagyjátok magatokat legyőzni a „tovatűnő pillanat” kultúrája által. Kapcsolatotokban, és majd házaséletetekben fontos ébren tartani annak a tudatát, hogy a másik személy Isten ajándéka, és Isten ajándékainak azt mondjuk: köszönöm!”

Szeressük házastársunkat: vagy azért, mert jó, vagy azért, hogy jó legyen.

Képek forrása: Thinkstock 

Sulok Zoltán Szabolcs
muszlim hitoktató

Isten azt mondja a Koránban: „És a jelei közé tartozik az, hogy saját magatokból feleségeket teremtett nektek, hogy velük lakozzatok. És szeretetet és irgalmat rendelt el közöttetek. Bizony, jelek vannak ebben azok számára, akik elgondolkodnak.” (30:21).

Az iszlám szerint a férfi és a nő házassága Isten jelei közé tartozik, olyan kapcsolat, amely az ember természetének leginkább megfelel. Ez a kapcsolat nem öncélú, nem pusztán a vágyak és a szükségletek kielégítését szolgálja, hanem olyan szövetség, amelynek megkötése, illetve fenntartása istenszolgálat, amelyben a férj és a feleség egymás segítőtársai a jó cselekvésben, egymás védelmezői a bűnnel szemben, barátok, titkok őrzői. Ezért az iszlám szerint a sikeres házasság első lépése a megfelelő társ gondos kiválasztása. A házasulandóknak tudniuk kell, hogy hosszú távra választanak párt, ezért nem mindegy, hogy ki lesz a társuk az élet nehéz és vidám pillanataiban, ki lesz titkaik tudója, gyermekeik apja vagy anyja. Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt tanította: „Egy nőt négy dolog miatt vesznek feleségül: vagyona, előkelő származása, szépsége, illetve hite és erkölcse miatt. Válasszátok a vallásos nőt és boldogulni fogtok!” (Al-Bukhári, Muszlim).

A házasságban ugyanakkor jogok és kötelezettségek is vannak, amelyek ismeretére és maradéktalan teljesítésére a feleknek törekedniük kell, mert ezek az igazságosságot és a méltányosságot biztosítják, s ezek nélkül a házasság nem működhet jól. A házasság során előforduló hibák és hiányosságok kezeléséhez szeretetre, könyörületre és megbocsátásra is szükség van. De mindemellett elengedhetetlen a kedvesség, ahogy Mohamed Próféta (béke legyen vele) mondta: „A kedvesség megléte bármilyen dologban, széppé teszi azt, hiánya pedig csúnyává.” (Muszlim)

Tornóczky Gusztáv
hindu/vaisnava (Krisna-hívő) oktató

A jó házasság titka a szeretet, mint minden más “titok nyitja” is egyben – ezt nem lehet semmi mással pótolni. A szeretet ugyanakkor szabad és nem lehet erőltetni, de bizonyos női-férfi kapcsolatra vonatkozó elvek alkalmazásával elő lehet segíteni a szeretet egyre jobb kibontakozását a párkapcsolatokban.

A védikus írások közül több is foglalkozik a házasélet kérdéskörével, ilyenek például a Srímad Bhágavatam, Manu Samhitá, Garuda Purána… A boldog házasság elveit két részre is lehet osztani a hindu hagyomány szerint: az első a megfelelő párválasztás és aztán a második, a házasélet jó minőségű fenntartása. A családi boldogság kulcsa az elégedett, örömteli nő, aki szívesen gondoskodik szeretteiről – ez a fő elv! Talán nem is véletlen, hogy a mai felmérések is alátámasztják ezt. Mit tegyünk ennek megvalósulásáért?

A szentírások szerint először is fontos, hogy a házasulandó nő jó és reális önismerettel rendelkezzen a saját igényeit tekintve, hiszen olyan férjet keres, aki mellett elégedett tud lenni. Ideális esetben a férfi igényszintje, vágyai, érdeklődése a nőével hasonló vagy egy kicsit magasabb szintű a kifinomultságát tekintve, egyébként a párkapcsolat dinamikája nem nagyon tud működni. Erre egy gyakorlati példa, ha egy fiatal egyetemista lány, aki szeret színházba járni összekerül egy fiúval, aki kevésbé értékeli a tudást és művészeteket, de pl. az alkoholt igen, akkor elég valószínű hogy a kapcsolat inkább csak rövid távon működik közöttük.

A házasság örömteli fenntartását több dolog is segíti, ilyenek: a férj legyen menedékadó, gondoskodó és törődő feleségével; a feleség legyen hűséges és gyengéd férjével; a férj gondoskodjon az anyagi jólétről és a feleségének rendszeresen vegyen ékszereket (nemesfém), ruhákat és biztosítsa a változatos és finom étkezésre való lehetőséget számára; ha az asszony gyermeket szeretne, akkor tegyen ezért a férj stb.

A lelkiség gyakorlása kiemelten fontos, hiszen ha együtt gyakorolják az Istennel való kapcsolat megélését és az ebben való előrehaladásukat megosztják egymással, ez eredményezi a legmeghittebb kapcsolatot a házastársak között.

Verő Tamás
rabbi

“Nincs férfi nő nélkül, sem asszony férj nélkül, egyikük sem lehet Isten nélkül.” (Genesis Rábá 8:9.) A zsidó esküvői szertartás már ezt a kapcsolatot tükrözi. A törvény és a hagyomány értelmében ezzel a szertartással jön létre egy új egység, a család. A házasságot isteni intézménynek tekinti a zsidó felfogás. Már az ókorban is ennek tartották, aminek bizonysága a Zsoltárban található: „Az Örökkévaló vezeti az egyedül valókat a házasságba” (68. 7). A Midrás szociális bázison építi szélesebbre ezt a gondolatot és kiterjeszti a házasságban működő isteni gondviselést. „Az Isten vezeti az egyedül valókat a házasságba, …; lám, megindul egy ember a világ egyik széléről, a másik az ellenkező széléről, mégis összetalálkoznak és egybekélnek” (Midras Beresit raba 65). A Biblia az egynejűségben írta le a házasságot: „Ezért hagyja el a férj atyját, anyját és ragaszkodjék feleségéhez, hogy egy lénnyé váljanak (Móz. II. 2. 24). Maleachi próféta szerint az oltár is sír, ha elvált asszonyok könnyei borítják el.

Ne szaladjunk annyira előre. Az előírások sokasága a férfiakra vonatkozik,  de a családi élet békéje, a biztos háttér megteremtése mind – mind a feleségen, az asszonyon nyugszik. Ennek tudatában kell tisztelettel és szeretettel tekintsen egymásra a férj és a feleség. A jó házasság titka, titok marad, de az isteni beavatkozás, „akár a világ egyik széléről hozza az embert…” azt mutatja, hogyha ezt elfogadjuk, akkor a szeretetben és szerelemben való egymásra találás mögött egy komolyabb és mélyebb feladatot is kell találjunk, és ennek megőrzése a házasságban a mi feladatunk. A két fél idővel hasonul egymáshoz,  egy közös utazás során – melynek vannak nehezebb időszakai is – egymásra támaszkodva, közösen dolgozva egy szép, és hosszú házasságot élhetnek le egymással.