A férfiak és nők közötti bérkülönbségek okán kérdeztük meg a világvallások képviselőit a vallásukban található, nemek közötti, esetlegesen fennálló különbözőségekről.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)
Farkas Pál
buddhista tanító
Vannak szempontok, melyek szerint nem, és vannak szempontok, melyek szerint igen. Ha arról van szó, hogy képes lehet-e valaki elérni a szent élet célját, a szenvedésteli létforgatag kínjaitól való megszabadulást még ebben az életben, akkor nincs különbség nők és férfiak, vagy férfiak és nők között. Aki a tanítványság útját járja, nem csak társadalmi osztályok feletti, de nemek feletti is, meghalad minden világi különbségtételt. A szellemi megvalósítás terén tehát nem lehet és nincs is különbség, amit számtalan női beérkezett példája igazol a buddhizmus két és félezer éves története során.
Ha a szerzetesi hierarchia szempontjából nézzük, van ilyen különbség, és meg lehet értenünk, miből fakad. A Buddha mint kiváló elemző gondolkodó képes volt érzelmektől és politikai manőverektől függetlenül tekinteni arra a vitathatatlan fiziológiai különbségre, ami férfi és nő között szembeötlő, és ami egyben a két nem funkcióját is döntően megkülönbözteti: nevezetesen az anyaság képességére. Ráadásul egy gazdaságilag, egészségileg és közbiztonságilag egyaránt a mainál jóval bizonytalanabb korban élve úgy tarthatta, az anyaság szerepe rendkívül fontos, míg egy kolduló szerzetesrend tagja csak akkor lehet valaki, ha elhagyja otthonát. Ezért első elképzelése szerint férfiakból álló rendet alapított, és ezt az elképzelését csak leghűbb tanítványa és hajdani nevelőanyja kérésére változtatta meg. Mivel a szerzetesi rend egyetlen hivatalos hierarchiája az elköteleződés szerinti sorrend, aki korábban lépett a rendbe, az előbb áll a tiszteleti sorrendben, ezért a később alakult női rend mint fiatalabb a férfi rend alá rendelt, a szerzetesnők kétoldalról avatottak, mind a férfiak, mind a nők részéről.
Fodor Kata
vaisnava (Krisna-hívő) teológus
A Krisna-tudat filozófiájának legalapvetőbb tétele, hogy nem vagyunk azonosak a testünkkel, hanem örök lelkek vagyunk, és az, hogy az éppen aktuális testünk milyen tulajdonságokkal vagy éppen nemi jelleggel bír, az múltbeli tetteink és vágyaink következménye. Az örökké tudatos személy helyzete nem változik: mindig Isten elválaszthatatlan része és szolgája, és mint ilyen, az éppen aktuális test formájától függetlenül a többi lélekkel azonos helyzetben van.
A Krisna-tudat ezért nem tesz különbséget férfi és nő, sőt a különböző élőlények között sem. Amint azt Maga Krisna mondja a Bhagavad-gítában (5. fejezet 18. vers): „Az alázatos bölcsek igaz tudásuk révén egyenlőnek látják a tanult és szelíd bráhmanát, a tehenet, az elefántot, a kutyát és a kutyaevőt”.
Az emberi testben lakó léleknek azonban az emberi társadalomban kell élnie, és kötelességeit a védikus szentírások neme, életkora és szerepköre szerint írják elő. Mást írnak elő a nők számára, mint a férfiaknak. Ez nem megkülönböztetés, hanem az eltérő test természetéből eredő sajátosság. Attól, hogy formálisan egyenlőségjelet teszünk a nemek közé, még nem fog tud a nő gyermeket nemzeni, a férfi gyermeket szülni. Ugyanakkor nincs különbség a lelki képességek és lehetőségek között: egy Krisna templomban egy nő – azonos felkészültség mellett – ugyanúgy bemutathatja az oltáron a szertartásokat, mint egy férfitestben lévő lélek.
A védikus kultúrának ezen kívül fontos eleme, hogy a nők életük végéig, minden életkorban fokozott védelemben részesülnek. Az édesapa, a lelki tanítómester, a férj vagy később a fiú gyermekek és más rokonok segítik őket. Mivel a női test törékenyebb, belső természete pedig érzékenyebb, ezért a Krisna-tudatban a férfiak jobban figyelnek a hölgyekre, akiket egészen kisbaba koruktól „mátádzsínak” vagyis tiszteletreméltó édesanyának szólítanak.
Kustárné Almási Zsuzsanna
református lelkész
Jézust gyakran vádolták meg azért, mert az akkori társadalom számkivetettjeivel, a peremre szorultakkal, „bűnösökkel” érintkezett. Ezek között voltak vámszedők, prostituáltak, betegek, férfiak és nők egyaránt. Azáltal, hogy együtt evett velük, tanította, gyógyította őket, azaz közösséget vállalt velük, rést ütött az akkori gondolkodásmódon, a vallási és társadalmi rend keretén. Ez akkoriban érthetetlen és elfogadhatatlan volt.
Ő azonban csupán kétféle viszonyrendszert ismert el: Isten és ember, illetve ember és ember közti kapcsolatot. Ezen belül nem számítanak a társadalmi elvárások, a nemi hovatartozás, csak az ember-lét és annak megélése.
A keresztyénség egyik alapgondolata tehát így hangzik : „Krisztusban nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.” (Gal 3,28)
Ez nem jelenti azt, hogy férfi és nő között nincs különbség, hiszen az apostol csupán az alá- és fölérendeltségi viszonyok megszűnéséről beszél. Férfi és nő ember mivoltában azonos, azonban szerepét, feladatát, külső és belső lényegét tekintve másra rendeltetett. Ez a „másság” nem torz módon egymás elnyomására, kihasználására, megalázására adatott, hanem éppen ellenkezőleg: egymás segítésére. Ebben rejlik a két nem egymásra utaltsága.
„ A férfi és nő viszonya a teremtésnek megfelelő embertársi viszony alaptípusa. … az emberi életet, mind a magunkét, mind a másokét tönkre lehet tenni éppen a másik nemhez való viszonyulás megrontásával, s ebben az értelemben még szó szerint is képesek vagyunk ölni. A férfi és asszony viszonya a humanitás próbaköve.” (J. M.Lochman)
Radnóti Zoltán
rabbi
A múlt:
1. Már a Tóra előírja, hogy a nők is örökölhessenek törzseiken belül és ahhoz menjenek férjhez, akihez akarnak, illetve Mózes könyveinek szociális törvényei különleges védelmet az özvegynek.
2. A bibliai korban hét prófétanő működött: Sára, Ábrahám felesége, Mózes nővére: Mirjám, Debora, aki bíra is volt, Hanna, aki Sámuel próféta édesanyja volt, Abigail, Dávid király egyik felesége, Hulda, aki Jeremiás korában élt, és Eszter királyné.
3. A Talmud egységesíti a zsidó esküvő jogintézményét, leírva, hogy egy nőt nem lehet akarata ellenére feleségül venni, illetve a férj, – egy házassági szerződésben – biztosítatja felesége számára az őt megillető jogokat.
4. A középkor európai zsidó törvényhozói előírták, hogy csak a feleség beleegyezésével lehet tőle elválni.
A jelen:
A kérdés igen kényes, hiszen a zsidó vallás olyan szegmensét érinti, ami az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb vitáját generálta.
Tény, hogy az ortodox és neológ zsidóságban más jogai és más kötelességei van a férfiaknak és a nőknek. Ennek eredete a Talmud döntvénye alapján van, miszerint a nők fel vannak mentve az „időhöz kötött tevőleges parancsolatok” alól, mondván, hogy a hölgyek feladata a család, a gyerekek, az otthon és minden, ami ehhez kötődik – családi állapottól függetlenül. Így pl. a nők nem kötelesek naponta háromszor imádkozni, imaszíjat, imasálat rakni, szukoti sátorban lakni, a Tóra elé járulni stb., mert a bölcsek szerint az ilyen parancsolatok megcselekvése az otthoni munkát tenné lehetetlenné. Ám a nők nincsenek felmentve a nem-tevőleges illetve a tiltó parancsolatok alól.
Innen indul a 20. század nagy vitája, hogy ez a „felmentés” vajon tilalom is egyben, azaz, hogy a talmudi rendelkezés engedmény, vagy kirekesztés.
A zsidó vallási reformmozgalmak, amelyek teljesen egalitáriánius közösségek, ebben különböznek leglátványosabban az ortodox világtól. Így a 20. században, a reform és progresszív közösségekben természetesen női rabbik is működnek.
A vita nem enyhül azóta sem, ebből kifolyólag a közösségeket vezető rabbiknak nagyon nagy szerepe van abban, hogy ezt a 21. századra kicsit furcsa helyzetet – legalább a közösségükön belül – megfelelő módon kezeljék.
Dr. Tóth Csilla
muszlim hitoktató
Az iszlám vallás szerint a férfi és a nő egyenlő, azonos vallási kötelezettségei vannak az istenszolgálat terén, amiért azonos jutalom illeti meg őket. Erről az Isten az alábbiakat mondta a Koránban: „A hívők – férfiak és nők egyaránt – egymás testvérei. Azt parancsolják meg, ami helyénvaló és azt tiltják meg, ami elvetendő. Elvégzik az imát, adományoznak és engedelmeskednek Allahnak és küldöttének.”
„Én nem hagyom veszendőbe menni egyetlen munkálkodó művét sem, lett légyen ő férfi, avagy nő – hiszen egyesek közületek a többiektől vannak.”
Az egyenlőség azonban nem jelent azonosságot. A férfit és a nőt Isten különbözőnek teremtette, különböző készségekkel, képességekkel, gondolkodásmóddal, testi és lelki alkattal ruházta fel őket. Ennek megfelelően különböző szerepet szánt nekik a családon belül.
A férfi elsődleges feladata a család anyagi és fizikai biztonságának megteremtése, a család eltartása. Az ő felépítése erre alkalmasabb. A nő családon belüli feladata sem kevésbé fontos, ez pedig nem más, mint az anyaság, a gyermekek gondozása, nevelése. Ő erre a feladatra alkalmasnak teremtetett. Felelőssége sem kisebb, mint a férfié, hiszen a jövő társadalmának tagjai kerülnek ki a kezei közül. Ezért az iszlám nagyon nagy tisztelettel adózik az édesanyáknak, a nekik járó szeretetet és jó bánásmódot háromszorosára teszi, mint ami az édesapákat illeti meg.
A házasságon belül kiegészíti egymást a férfi és a női természet. A nő biztosítja az otthon melegét, a gyengédséget a férfi számára, a férfi pedig támaszt és biztonságot jelent feleségének. Kettejük egymáshoz való viszonyát szépen kifejezi az alábbi Korán idézet: „És [Allah] jelei közé tartozik az, hogy saját magatokból párokat teremtett nektek, hogy náluk nyugalmat leljetek, és szeretetet és irgalmat rendelt el közöttetek.”
Mindez persze nem jelenti azt, hogy a nők elsődleges feladataikon kívül mást nem végezhetnek, csak azt, hogy ez nem kötelező számukra. Így például a nő is dolgozhat, ha otthoni teendőin túl erre van ideje, energiája és kedvet érez hozzá. Eltartása azonban mindig egy férfi feladata, az édesapjáé, férjéé, fiáé vagy más férfi rokonáé.