Megoldás-e a kivándorlás?

Lehetséges, hogy valaki lecseréli a hazáját? Van olyan eset, ami indokolttá teheti a kivándorlást? Vajon azért születünk egy adott országba, mert ott van dolgunk? Mi a magasabbrendű és mi a legfontosabb feladatunk? Az anyagi világ határozza meg az elégedettségünket, vagy esetleg más?

Egy, a 20-35 éves korosztály kivándorlási kedvét is firtató, a Budapest Bridge és a Kutatólabor által készített felmérésben megjelent adat kapcsán kérdeztük a világvallások képviselőit. A felmérésben szereplő 48 %-os kivándorlási kedvről szóló adat talán túlzónak tűnhet, mégis a – közvetlenül, vagy közvetve nagyon sokakat érintő – kivándorlási trendről és a „hazacseréről” egyre többet esik szó nemcsak a médiában, de a baráti beszélgetéseken, és természetesen a nagypolitikában is.

A konkrét kérdésünk így hangzott:

Mi a véleménye arról, ha valaki új hazát keres magának?

(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)

Dobosy Antal
zen buddhista tanító

Vajon miért keresünk magunknak egy másik hazát? Sokszor azért, mert elégedetlenek vagyunk azzal a hazával, ahol élünk. Konfliktusaink és nehézségeink vannak itthon. Azt gondoljuk, ha elmegyünk, akkor ezek a problémák és nehézségek itthon maradnak, és azt reméljük, hogy az új hazában minden megoldódik. Azonban, ha ez az indoka elmenni akarásunknak, hatalmas csalódások fognak érni. Feltételezésünk, hogy a problémák itthon maradnak, egyszerűen nem igaz.

A zen buddhizmus egy útja a tudat megismerésének. Ha ezen az úton járunk, és ez a világszemléletet a mérvadó, akkor azt is tudjuk, hogy a konfliktusok és problémák bennünk vannak, bennünk jönnek létre. Ha egy másik helyre távozunk, ha vágyaink és elképzeléseink egy másik országba vezérelnek, a konfliktusok nem maradnak el, jönnek velünk együtt. A bennünk meglévő megoldatlanságok hű társaink lesznek, bármerre is menjünk a világban.

A zen buddhizmus álláspontja az, hogy teljesen mindegy, hogy hol élünk, nem környezetünk fogja megoldani problémáinkat, ezt a feladatot nekünk magunknak kell elvégeznünk. És ezt a feladatot el lehet végezni – véleményünk szerint el is kell – akár itthon akár idegen földön élünk. Ha rosszul gondolkodunk itthon, rosszul fogunk gondolkodni az új hazában is. Ezért inkább a problémáink megoldására kellene a figyelmet fordítanunk, arra a belső munkára, ami idővel a körülmények átértékelésére is vezet megváltoztatva helyzetünket is a világban.

Ha megoldottuk belső problémáinkat, nem kell elutaznunk sehová, hiszen máris egy új világ vesz körül minket, egy régi új világ, egy olyan világ, ami nincs tele konfliktussal és nehézséggel. Egy élhető világ! Így képesek vagyunk új hazát találni anélkül, hogy elutaznánk bárhová is.

Oláh Miklós
görög katolikus lelkész

Nézzünk mélyebbre, ne csak a felszínt lássuk. Mint minden jelenségnek, ennek is megvannak az okai, amelyek okok azonban nem csupán a gazdasági tények, hanem az emberségünkről, önmagunkról vallott fogalmaink és felfogásunk is. Mire való az életünk?

Mi okozza ezt az elvándorlási jelenséget? A fogyasztáson és birtokláson kívül van-e más eszménye, célja az emberi létnek? Ennyi az ember csupán: „fogyasztói társadalom”? – Az orvosi diagnózis nem csak, sőt nem elsősorban a betegség tüneteit veszi szemügyre, hanem azoknak az okait.

Hazánk ezer éves fennállása alatt sem volt mindig „tejjel-mézzel folyó Kánaán” állapotában az országunk, mégis itthon maradtak, vagy visszatértek őseink nagy része, sőt – ha kellett – életüket áldozták érte. Az elvándorlás-divat korában nevetséges ostobaság a hazaszeretet eszménye is, sőt minden eszmény?

„Ne szeresd életedet csak azért, hogy élj, hanem azért, hogy magadnak és másoknak hasznot hajtson” (Faludi Ferenc SJ.) A ma uralkodó „haszonelvűségnek” van tehát társas távlata is! Milyen jövőt vázol fel a társtalanság? Érték-vesztésről, vagy érték-tévesztésről van itt szó? „A magasabb rendű értékek iránti fogékonyság csaknem teljesen hiányzik. Növendékeink nem értelmi-, hanem érték-fogyatékosak.” (Kindler József prof.)

Milyen eligazítást, felkészítést kaptak a mai fiatalok? Semmilyet? „Nem szabad nevelni, befolyásolni a személyiségüket!” Tehát nem szabad utat, célt javasolni nekik, értékeket felvázolni előttük, illetve veszélyektől, zsákutcáktól óvni őket? „Hadd vesszen a gyengéje”? Humanista szemlélet ez?

A nevelés csak a pedagógia síkján idejétmúlt, illetve önmegvalósítás-ellenes? A reklámok, a propaganda és a média nem nevelik, vagyis irányítják, befolyásolják a felnövekvő nemzedéket?

„Ember, légy az, ami vagy” – vagyis: ember a maga teljességében.

Radnóti Zoltán
rabbi

A zsidó hagyománynak három tanítását szeretném ideidézni.

Első kettő Jeremiás prófétától származik, aki maga is száműzetésbe kényszerült:

„Építsetek házakat és lakjatok bennük, ültessetek kerteket és egyétek gyümölcsét, és keressétek azon város békéjét ahová számkivetettelek benneteket, és imádkozzatok érte az Örökkévalóhoz, mert az ő békéjében lesz számotokra is béke“ (29/ 7)

„Állíts magadnak útjelzőket, helyezz el magadnak oszlopokat, fordítsd szívedet az országútra, az útra, amelyen mentél…” (31/20)

Az üzenet egyértelmű: bárhol is él az ember, nem feledheti szem elől, hogy minden az Örökkévaló döntése szerint van, éppen ezért meg kell tennie mindent azért az országért, ahol éppen tartózkodik.
Másrészt életben kell tartania saját hitét, történelmét és hagyományait.

Ám nem lehet mindent – passzív módon – az Örökkévalóra fogni, hiszen az ember megkapta a szabad választás jogát, ami azt jelenti: aktívan tennie kell a saját boldogulásáért.

A hagyomány kötelezi a zsidó embert, hogy tegyen a vallás leghangsúlyosabb alapelvéért, az Istenszolgálatért, és azért a célért, hogy tudjon vallásos életet élni, azaz pl. szombatot tartani, kósert enni és gyermekeit zsidó szellemiségben nevelni.
Ehhez az életnek – többek között – szociális, gazdasági és erkölcsi hátteret kell biztosítani, aminek megteremtése az ember alapvető feladata közé tartozik.

Erről az elvről szól az első zsoltár:

„Boldog a férfi, aki nem járt gonoszok tanácsán, sem vétkesek útján nem állt, sem csúfolók ülésében nem ült; hanem az Örökkévaló tanában telik kedve és az ő tanáról elmélkedik nappal és éjjel.”

Majmonidesz, a híres törvény-kodifikátor (JH II/6.1) leírja, hogy az embernek – bármennyire is szereti az országát – el kell költöznie onnan, ha nem tud érintkezni igazságos emberekkel és ha nem tudja biztosítani a zsidó hitének megélését.

Összefoglalva: az ember életének motivációja: az alapvető erkölcsi és vallási értékek megőrzése, és ezek hátterének biztosítása – ám mindez, tisztelve és támogatva a befogadó ország minden értékét.

Sulok Zoltán Szabolcs
muszlim hitoktató

Az iszlám vallás szerint az egész föld az Isten tulajdona. Az ember helytartónak teremtetett a földre, ahol Isten útmutatása szerint kell élnie és a föld felvirágoztatásán kell munkálkodnia. Ez minden ember általános kötelessége, felelőssége.

Ugyanakkor az ember képessége, ereje és lehetősége korlátozott, ezért a vallásjog az egyén kötelességét és felelősségét a képességgel és a lehetőséggel összhangba hozza. Azaz mindig a közelivel kell kezdeni, s azt követően lehet a távolabbi felé haladni. Ez azt jelenti, hogy az embernek nagyobb felelőssége van közvetlen környezete, országa, népe, nemzete iránt, mint más országok, népek és nemzetek iránt. Az iszlám szerint hazaszeretet az emberi természet része, továbbá a néphez, nemzethez vagy országhoz való tartozás Isten elrendelése. Ezek megtagadása elégedetlenség Istennel szemben. Továbbá szintén Isten törvénye, hogy egyes régiók felemelkednek, majd lecsúsznak és mások lépnek a helyükre – erre az emberiség történelme a bizonyíték –, s ez is Isten akaratából történik.

Fotó: Europress / AFP / Ahmad Gharabli

Az embernek ugyanakkor joga van Isten birodalmában járni és keresnie abban a megélhetését. Tehát ha valakit más országba, más néphez visz a sorsa, és ott talál megélhetést az nem bűn, megengedett dolog. De az embernek ne legyen előre kitűzött célja a szülőföld, a nép vagy a nemzet elhagyása az első nehézség miatt vagy pusztán azért, mert úgy gondolja, hogy máshol jobban fog boldogulni. Ha minden ember átvenné ezt a gondolkodást, akkor ki munkálkodna a föld felvirágoztatásán bizonyos országokban és régiókban?

Az iszlám tanításai szerint, ha valaki igazán javítani szeretne a helyzetén, először önmagát kell felülvizsgálnia. A világban működő ok-okozati összefüggések nem mindegyike anyagi természetű: korábban egész népek pusztultak el vagy kerültek megalázott helyzetbe bűneik miatt. Ezért ha valaki igazi javulást szeretne, négy dolgot kell tennie, ahogy a Koránban áll: „Bizony az ember veszteségben van. Kivéve azokat, akik hisznek, és jótetteket cselekszenek, és az igazságra és a türelemre ösztönzik egymást.” (103:2-3)

Tornóczky Gusztáv József
hindu/vaisnava (Krisna-hívő) oktató

A hinduizmus tanításai szerint az ember elsődleges “élethivatása” a folyamatos istenkeresés és másodlagosan személyiségének / adottságainak e világban való kibontakoztatása és megélhetésének biztosítása (maga és családja számára).

Elsődleges nézőpontból tehát az új haza keresése nem befolyásolja az Istennel való kapcsolatot, hiszen Ő a világ Teremtője és ezért minden nemzetet a sajátjának tekint a teremtésében – így elmondható, hogy Isten nézőpontjából mindannyian egy nagy lelki család tagjai vagyunk, az Ő gyermekeiként. Krisna a teremtményeinek szabad akaratot adott, ami feltétlen szeretetének egyik megnyilvánulása, amivel az emberek saját belátásuk szerint élhetnek.

Másodlagos nézőpontból az ember tehetsége szerinti hivatásának és társadalmi szerepének betöltése szintén fontos. Elsődleges felelőssége önmagára és családjára van, aztán szűkebb közösségére, majd tovább menve községére, ahol lakik és nemzetére is. Tehát a társadalom tagjainak felelősségük van együttesen hozzájárulni a “közjó” megteremtéséhez és fenntartásához. A társadalom vezetői pedig törekednek biztosítani egy adott államformában az emberek gazdasági, erkölcsi, lelki stb. jólétét. Gazdasági nézőpontot tekintve a társadalom vezetői a termelésre (munkára) és megélhetésre biztosítanak lehetőséget az állampolgárok számára és a javak elosztásával is igyekeznek elősegíteni egy adott társadalom gazdasági stabilitását.

A védikus társadalmat nem lehet teljesen összehasonlítani a jelenlegi fogyasztói társadalommal, amelyben több gazdasági elemző szerint több “virtuális” pénzforgalom van fedezet nélkül, mint kellene és ebből gazdasági válságok lehetnek. A védikus társadalom gazdasági alapját a megtermelt tárgyi értékek előállítása és értékarányos cseréje, valamint a pénzként használt nemesfém jelentette, ami így közvetlen érték volt.